Nagyszekeres

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyszekeres
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Karácsony Sándor József[1]
Irányítószám 4962
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 558 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 51,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,52 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyszekeres (Magyarország)
Nagyszekeres
Nagyszekeres
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 49″, k. h. 22° 36′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 49″, k. h. 22° 36′ 34″
Nagyszekeres (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Nagyszekeres
Nagyszekeres
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Nagyszekeres község Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Fehérgyarmati járásban, Fehérgyarmattól délkeletre, a Szamosháton.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település nevét a királyi várhoz tartozó szekerezéssel, fuvarozással foglalkozó lakosairól kapta. Nagy- előtagja megkülönböztetés, a szomszédos Kisszekerestől.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszekeresről az első írott adat 1332-ből való, Péter nevű papját említik, aki 40 dénárt fizetett pápai adóba, tehát ekkor már nagyobb település lehetett. A 14. században a Szekeressy család birtoka volt, a 15. században több család: a Kölcsey, Domahidy, Ujhelyi, Károlyi, Bornemissza, Rosályi Kún, Drágfi családok osztoztak rajta.

A 16. században is több család tulajdona, ekkor a czégényi Kende, Báthory, Muchey, Kelemenfi Balog, Pongrácz, Kubinyi, Kóródy családok és Werbőczy István tünnek fel mint új birtokosok. A 17. században gróf Zinzendorff és Du Jardin családé.

1662-ben a szatmári német helyőrség katonái kifosztották. 1717-ben a török-tatár csapatok dúlták fel. Ennek emlékét a templomban egy tábla fölirata őrzi.

A 18. században és 19. században gróf Barkóczy család, Isaák, Czáró-Fogarassy, Morvay, Mándy és Domahidy családok a tulajdonosai.

A 20. század elején a település körjegyzőségi székhely volt.

Az 1900-as évek elején az Isaák családé, melynek úrilakában az egész vármegye református traktusai gyűlésre gyűltek össze.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom és a harangláb légifotója
  • Református temploma és a templom bejárata előtt álló, négy fiatornyú fa haranglába a Gőgő és a Szenke patakok kis mesterséges szigetén állnak. A templom a 1516. században épült, gótikus stílusban. Alatta van a Rosályi Kún család sírboltja. A templomot 1867-ben renoválták. Csillagboltozatos szentélyét részben helyreállították. A helyreállításkor a csillagboltozat alól reneszánsz pasztofórium részei tüntek elő. A templomban faragott szószék és famennyezet, található, melyek a 17. század végén készültek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Nagyszekeres települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borovszky S. Szatm.vm.


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagyszekeresi Református Egyházközség honlapja