Tiszamogyorós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiszamogyorós
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Záhonyi
Kistérség Záhonyi
Jogállás község
Polgármester Ésik Bálint[1]
Irányítószám 4645
Körzethívószám 45
Népesség
Teljes népesség 687 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 63,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,25 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tiszamogyorós  (Magyarország)
Tiszamogyorós
Tiszamogyorós
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 19′ 15″, k. h. 22° 13′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 19′ 15″, k. h. 22° 13′ 54″
Tiszamogyorós  (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Tiszamogyorós
Tiszamogyorós
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén

Tiszamogyorós község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Záhonyi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mándoktól keletre, a 4113. sz. út mentén, az Észak-Nyírségben, a Tiszakönyöknek nevezett tájon fekszik Tiszamogyorós. A Tisza áradásaitól sokat szenvedett falu 1864-ben költözött a jelenlegi, negyedik helyére.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a terület jellegzetes növényéről, a mogyoróról kapta, ennek ellenére ma már sajnos nyoma sincs az Árpád-kori mogyoróbokros ligeteknek, sőt mogyoróbokrot is csak elvétve lehet találni.

A falu alapítói a Gutkeled nemzetség tagjai voltak. Legelső említése 1297-ből maradt fenn. Az oklevél szerint korábban a Monoros nevű szántóföldet a szomszédos Benkkel együtt Apaj fia Apaj ispán rokonainak zálogba adta. Úgy tűnik, hogy a birtokot kiváltották a zálogból, mert a XIV. század első felében Apaj fia István, szlavón vicebán volt a birtokosa 1342-ben bekövetkezett haláláig. Ezt követően az oldalági rokonok, a Bacskaiak és a Berencsiek hosszú pereskedés után felosztották Apaj fia István birtokait egymás között.

A Bacskaiak a Dráván túli területeket kapták, a Berencsiekéi lettek a nyírségi falvak, köztük Mogyorós.

A XVI. század végéig a Berencsi családból kiszakadt Anarcsi Tegzesek birtokolták. E család utolsó tagja volt a hírhedt Anarcsi Tegzes Borbála, aki korábbi udvarlóját, Bornemissza Miklóst kerecsenyi kúriájában éjszaka álmában embereivel lekaszaboltatta.

1588-ban említést tesznek Anarcsi István kúriájáról. Az Anarcsi-részt 1588-ban zálogba vette Lónyay Gergely, aki nemsokára fegyverrel támadt a falura.

A ma is élő családok közül már ekkor többen itt éltek: Berta, Fónagy, László, Ésik, Szél. A Szalmaságiak az 1620-as években, a Fodorok 1660 körül telepedtek le a faluban.

1678-ban, Bacskay-Újlaki György elhunyta után a falu királyi kincstárra szállt.

1683-ban a Vay család kapta adományként.

1720-as országos összeírásban mindössze 8 jobbágycsaládot jegyeztek fel, de ennél biztosan többen éltek a faluban.

1746-ban Vay Borbála kezével gróf Teleki János is földesura volt, 1784 után Czobel Borbála birtokaként már 282 lakos élt benne.

A mogyorósi református anyaegyház 1747-ben jött létre gróf Vay Borbála asszony jóvoltából. Korábban Mándok filiája volt.

Szabolcs vármegye katonai leírói 1782–85 között Mogyorós néven jegyezték fel. Ekkor a falunál, a homokbuckák között egy nagyobb, ritkás erdő húzódott. A rétjei bozótosak, nagyon mocsarasak voltak, a nagyobb, soha ki nem száradó mocsarakat nád nőtte be. Eperjeske irányába homokbuckák sora húzódott, az ezer lépésre folyó Tiszán volt egy komp. Fényes Elek Geographiai szótárában (1851) Mogyorós faluként szerepel Szabolcs vármegyében 406 lakossal, termékeny gabonaföldekkel. A Tisza sokszor rontott rá a falura, amely mindig arrébb, a mai, negyedik helyére költözött. A községi elöljáróság 1864. május 24-én írott leveléből ismerjük a falu régebbi helyeit: “…Téglás, mely helyen legelsőbben volt a helység települve, jelenben szántóföldnek használtatik, Csetér, hol a helység másodszor lévén letelepülve, mely tér jelenleg szinte szántóföld, Otskafalu, hol hajdan a harmadik helye volt a letelepülésnek, jelenben szántóföldnek használtatik…" Szabolcs vármegye monográfiája (1939) már a jelenlegi helyén mutatta be: az 1620 hold területű, erdős, legelős település 873 lakosának az őstermelés nyújtott megélhetést a kis- és törpebirtokokon.

A századfordulón a falu látványos fejlődésen ment keresztül. Lélekszáma átlépte az ezret, ekkor épült ki a Mándok felé vezető új utcája (a mai Szabadság utca, korábban Erzsébet utca). Az első világháború Mogyoróst sem hagyta érintetlenül, 35-en áldozták életüket a hazáért.

A század elején egy tűzvészben az egész falu majdnem megsemmisült, azután már vályogfalú, bádog- és cseréptetős házakat építettek.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a falu lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mogyorósi református templom

A műemlék jellegű, késő barokk stílusban 1830-ban készült református temploma a Béke utcán áll. A háromszintű homlokzati tornyos, boltozatos teremtemplom fatornya 1856-ban leégett. A templom előtt áll a 2007. június 3-án felavatott turulmadaras világháborús emlékmű, melyen 35 helyi hősi halott neve olvasható.

Programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aratási lovasnap

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tiszamogyorós települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]