Zsarolyán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsarolyán
Zsarolyán címere
Zsarolyán címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Fehérgyarmati
Kistérség Fehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Bessenyei Béla[1]
Irányítószám 4961
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 385 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 61,50 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 6,39 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zsarolyán (Magyarország)
Zsarolyán
Zsarolyán
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 56′ 55″, k. h. 22° 35′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 55″, k. h. 22° 35′ 27″
Zsarolyán (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Zsarolyán
Zsarolyán
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Zsarolyán weboldala

Zsarolyán község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i részén, a Szatmári síkság Szamos és Tisza közötti részén fekvő település. Fehérgyarmat 7,5 km, Tunyogmatolcs 12 km, Nagyszekeres 2 km, Cégénydányád 5 km távolságra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsarolyán Árpád-kori település. Neve már 1181-ben Szekeres határjárásában feltűnik ad lacum Sarolyan formában, ahol egy tavat neveznek így, mint irányjelző helyet, majd 1270-1272 között Sarolan néven szerepelt az oklevelekben. 1328-ban p. Zerelyen, 1333-ban p. Sorollyany, 1380-ban Saralyan alakban írják.

Nevét 1308-ban Zorolan néven írták, ekkor (Gyügyei) Jurk fia Péter comes pert indított érte, s ősi jusson meg is kapta: V. István 1271 évi és IV. László királyok okleveleivel igazolta, hogy apjának testvére: Makabeus németi vendégtelepes Zsarolyán földet tőlük nyerte el, kinek fiai: Albert és Barnabás később Szekerest és Zsarolyánt 15 M-ért eladták a Kaplon nemzetségbeli Császári Márton fiainak: Jánosnak és Benedeknek.

Péter utódai már az 1300-as években Zsarolyániaknak írták magukat. A későbbiekben is a Zsarolyáni család volt a fő birtokosa egészen a 17. század végéig.

A 14.-15. században a Szekeres családnak volt még itt nagyobb birtoka.

A 16.-17. században több család, így 1507-ben Báthori István, 1590-ben a Csányi, Almási, Nyíri, Zsarolyáni, Tőke családok kapnak itt birtokot.

A 18. században részben új birtokosok kerülnek a régiek helyére. 1754-ben Klobusiczky László is részbirtokosa volt, a század végén pedig a Jeney, Sámé, Veres, Márton, Szerdahelyi, Váry, Cséke, Mészáros, Pathó és Újlaki családok birtoka volt.

Az egész helységet nemesség lakta a 19. század közepéig.

1730-ban a Zsarolyánra való Tóth Borkát, Sárosi János feleségét a nagykárolyi piacon boszorkányságért megégették.

Ezt az esetet énekli meg Gvadányi József a peleskei nótárius-ban, hol Tóti Dorka néven szerepelteti.

Sámely puszta is a községhez tartozott. Hajdan népes település volt. A Sámé család ősi birtoka volt. A család 1421-től a család Sámelházi néven szerepel. Rajtuk kívül még a Zsarolyáni és Pátyodi családnak volt benne részbirtoka.

1507-ben már puszta volt, s Báthory István kapta meg egy részét. 1504-ben az egész Mutnoky Mihályé lett. 1549-ben a Zsarolyáni, Erdélyi, Gál, Fodor, Rápolthy családoknak is van itt birtoka.

1750-ben Nagy Sándor és György nádorispáni, 1754-ben Klobusiczky László királyi adományt kap részeire. A településről az 1800-as évek közepéig voltak adatok.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 82%-a magyar, 18%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma – az 1696-ból való fatemplom helyén épült.
  • Kótay Pál építész-mérnök, faipariskolai igazgató 1868-ban született Zsarolyánban.

Építészmérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte meg 1892-ben. Előbb a székesfővárosi mérnöki hivatalnál dolgozott, majd Szeged város építésze lett. 1907-től a szatmári állami faipari iskola igazgatója. Munkája mellett írással is foglalkozott. Elbeszélő költeményei a "Hét"-ben, a Vasárnapi Újságban, Ország-Világban és a szegedi lapokban jelentek meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Németh Péter: A középkori Szatmár megye teleülései a XV. század elejéig (2008)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zsarolyán települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]