Tuzsér

Tuzsér
Tuzsér címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Megye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kistérség 2012-ig	Záhonyi
Jogállás	nagyközség
Polgármester	Dankó József
Irányítószám	4623
Körzethívószám	45
Népesség
Teljes népesség	3309 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	213,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	15,51 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tuzsér Pozíció Magyarország térképén
Tuzsér Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
é. sz. 48° 20′ 9,85″, k. h. 22° 7′ 13,87″48.3360694444, 22.1205194444

Tuzsér nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Záhonyi kistérségben. 2001-ben a település lakosságának 75%-a magyar, 25%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.

Fekvése

A Rétköz ősi településeinek egyike, a Tisza mentén, a megye északkeleti részén található. A 2892 hektár (tizenöt és fél négyzetkilométer) kiterjedésű, 3309 fős (2010 január) település északon Tiszabezdéddel, keleten Mándokkal, délről Komoróval, nyugatról a Tiszával, illetve Zemplénagárddal határos.

Története

Bronzkori és honfoglalási leletek

Írásos dokumentumok, valamint az ásatások során talált bronzkori és honfoglalás kori leletek bizonyítják azt a tényt, hogy községünk területe évezredekkel a település létrejötte előtt is már lakott terület volt.

Történeti feljegyzések adnak hírt a hajdani tuzséri földvárról, melynek területén bronzkori leleteket (i. e. 1900-1100) találtak. A népvándorlás korában (isz. 400-800-ig élő népek a nagyobb védelem érdekében földvárakat emeltek lakhelyük köré. A Tisza mentén több ilyen földvár épült.

A tuzséri földvár

A földvárak nemcsak a támadó ellenségtől, hanem az árvizektől is megvédték a lakosságot. A tuzséri földvár közvetlenül a Tisza mellett helyezkedett el tégla alakban a Salamon-féle (volt Lónyay) kastély közelében. Területe két holdnyi volt. E vár közelében obsidián � szilánkokat, durva cserépedény töredékeket és három szép bronzkardot találtak. �Három világos zöld patinájú kard. Markolat 3-3- körülfutó léczczel és ezeknek közei különféleképpen díszítve. Penge: liliom levél alakú. Egyik csészés, kettő korongos markolat � fejjel�.4 A kardokat a kastélytól pár száz lépésnyire szántás alkalmával találták meg a századforduló idején, melyeket az akkori birtokos, gróf Forgách Margit Jósa András múzeumának ajándékozott.

A tuzséri földvár védelmi funkciója a honfoglalás után is jelentős maradt, hiszen a gyepűvonal egyik vonala a Tiszakönyök mentén haladt.

Felső-Szabolcs területén a honfoglaló magyarságnak sok értékes tárgyi emléke maradt meg. A volt kisvárdai járás szinte minden második községe dicsekedhet honfoglalás kori leletekkel, így Tuzsér is. Ennek oka azzal magyarázható, hogy a nemzetségfők földváraik köré telepítették gazdag rokonaikat, bizalmas embereiket, akikre szükség esetén számítani lehetett. Kisvárda, a hajdani Borsova megye központja nemzetségfői szálláshely volt, s környékén számos tarsolylemezes családi, nagycsaládi temetőt találtak Bezdéden, Eperjeskén, Rétközberencsen és Tuzséron.

A tuzséri tarsolylemez

A tuzséri tarsolylemez

Az egész ország területéről több tarsolylemez is előkerült, s ezek közül egy tuzséri lelet. A tuzséri honfoglalás kori sírokat 1900-ban a Ráday-fél birtokon (özv. Salamon Tivadarné, Forgách Margit birtoka) tárták fel, amikor a területet szőlőtelepítés céljából megforgatták. Az egyik észak-déli irányú homokdombon az un. Boszorkány hegyen találtak egyetlen sorban hat honfoglalás kori sírt, egymástól 1,5–2 m távolságra.

A sírokban csak emberi csontok maradványai voltak, pedig őseink halottaik mellé a lovaikat is odatemették. Az ásatásokat Jósa András régész-orvos és Vidovich László főszolgabíró végezte.

Az 1. sírban nem találtak leletet, a 2-ban két nyílcsúcsot, a harmadikban érdekes módon a fenőkövön és kován kívül csiholót és két vaskést találtak. Az ősi halotti kultusz értelmében minden halottnak meg kellett adni a szükséges felszerelést, mert hiedelmük szerint annyi lesz neki a másvilágon, amennyit magával visz. Ha a halott nem kapja meg, amihez joga van, szelleme visszajár és szerencsétlenséget hoz az élőkre. Egy halott mellé azonban sohasem tettek két felszerelést.

A 3. sírban talált két csiholó és két kés azzal magyarázható, hogy egy korábban elhunyt hiányos felszerelésének kiegészítőjét � a zaklatástól való félelem miatt- az új halottal küldték utána a másvilágra.

A 4. sírban a csontváz kézízülete fölött egy zöld-rozsda csík jelezte, hogy a halott �karperecet� viselt, bár ez csak egy elenyészett papírvékonyságú ezüstpánt � mint a halotti ruha kiegészítője lehetett. A két utolsó sír érintetlen volt.

Az 5.-ből hajkarika és vaspántos csontlemez borítással díszített tegez került elő, melyet a fenekén vékony abronccsal erősítettek meg őseink. A tegez szájában négy nyílcsúcs az eredeti helyén volt, kettőt már kihúztak, hogy készenlétben legyen a �veszélyes� úton. A 6. sír a leggazdagabb. A halottat ékes halotti ruhában temették el, ezt jelzi a mellkason lévő hártyavékony ezüst lemezecske. Varkocskarikáját és övfelszerelésének maradványait is megőrizte a sír.

A 6. sír értékes lelete az ezüstből való vörösréz hátlappal erősített sima, dísztelen tarsolylemez, s benne a tarsoly. Csupán a szélein található körben domborúfejű szögecskék, illetve középtengelyében alul és felül két-két rozetta. A tarsolyban tűzkövet és egy csontnyelű kis vaskést találtak. A tarsolyt először vékony vaslemezzel borították be, ami megmerevítette a bőrt, megőrizte a gyűrődéstől, s így a borítólapot díszítő ezüstlemez is épségben maradt. A leletek között volt még egy tegez hat nyílással, melyek közül öt hegyes, keskeny, négy élű, míg a hatodiknak a lapja széles, legyezőformájú, éle pedig ívelt. Honfoglalás kori értékes leleteink is a nyíregyházi Jósa András Múzeum tulajdonában vannak, s ezek is bizonyítják, hogy honfoglaló őseink hozzánk érkeztek el először, s a határt alkotó gyepűrendszer fontos alkotója voltunk.

Tuzsér birtokosai a XIII. és XX. század között

Szabolcs vármegye név szerint ismert legrégibb települései a 10-11. század-ban jöttek létre. A Hazai Okmánytár-ban található Tuzsérra vonatkozó legkorábbi 1212-es adat még a zsurki uradalom részeként említi községünket.

A tatárjárás idején (1241) Tuzsér területe még lakatlan, erdővel benőtt, számos érrel átszelt vidék volt, de a határában már létezett egy Kálonga nevű község. Ezt a települést a tatárok elpusztították, lakói pedig a Tisza-menti jó búvóhelyül szolgáló erdőségekbe menekültek, s később itt kezdtek el építkezni. Ekkor jött létre Tuzsér régi települése.

1270-ben Szabolcs megyében feltűnik egy Bastech nevű nemzetség. E nemzetségből származó Renold, László trónörökös tárnokmestere ebben az évben kapja meg Tuzsért V. István adományából. Ezt az adományt 1273-ban IV. László király megerősíti. Tuzséri Benedek tiltakozik ez adomány miatt, a család mégis megtartja birtokát Peres Miklós csicsvai várnagynak adja.

1339-ben a birtok ismét a Bastech nemzetség kezén van és a Rozgonyi család kapja (Rozgonyi család Renoldtól származik).

1355-ben a Várdai család (János és fiai) talán az itteni birtokos Tuzséri család révén megszerezte a tuzséri birtok Bezdéd felőli részét, majd pedig elcserélte Losonczi Dénes unokájával Tamással. Ez a terület akkor Geusthüsera néven volt ismeretes, míg a Rozgonyi részt Renoldthusérának nevezték.

A Várdai és Rozgonyi család leszármazottai sokat pereskednek a Tuzséri családbeliekkel, ugyanakkor a Tuzséri család tagjai is viszálykodnak egymással.

1387-ben a Tuzsériak ellenzik Várdai Domokos beiktatását.

1389-ben Mária királynő azzal a kéréssel fordul Losonczi László bánhoz, hogy Twsyr-i Lukács özvegyét, László fia Györgyöt és Miklós fia Miklóst (akiket védelmébe fogadott), védelmezze meg birtokaikban.

1390-ben a Tuzsériak Várdai Zsigmond ellen pereskednek a tuzséri birtokrész és három halastó miatt. A pert István nádor elhalasztotta. A pereskedés folytatódik a 15. század-ban is. A Várdaiak panaszt nyújtanak be a leleszi konventhez, miszerint a Tuzsériak és társaik megverették egyik familiárisukat, Szabolcs megyéhez pedig azért, mert a Tuzsériak és társaik negyven halrekeszüket Kalongya birtokon elpusztították.

Zsigmond 1403. január 10-én elrendeli az ügyek vizsgálatát. Ennek értelmében a leleszi konvent 1403. február 10-én megidézi a tuzsériakat és társaikat meghagyva nekik familiárisaik és jobbágyaik előállítását.

1406-ban Twsyr-i Miklós fia diák és László fia György révjoguk elismeréséért fordulnak az uralkodóhoz. Kérésüket azzal indokolják, hogy �nekik emberemlékezetet meghaladó idő óta Salmon és Leanwar birtokok között in fluvió Ticie Twsyr birtokon révjük volt, de azt a Homanna-i Kyswarda-i nemesek lerontották.�5 Ezt az alispán és a szolgabírák 1406. június 30-án Szabolcs megye királyi parancsra tartott közgyűlésén Perényi Péter máramarosi ispán előtt esküvel bizonyítják.

A fennmaradt adatokból következően a Tuzséri birtok azonkívül, hogy a Várdai és Rozgonyi család is bírta, a Tuzséri család tagjai, név szerint Twsyr-i Miklós fia Miklós, László fia György és Twsyr-i Lukács között is fel volt osztva. Twsyr-i Lukács halála után özvegye és leánya kezébe került a birtokrész (Tuzsér harmada) hozomány, nászajándék és leánynegyed címén. Miklós és György szeretné Lukács birtokrészét az övékéhez csatolni, s ennek fejében 50 Ft-ot ajánlanak fel az özvegynek és leányának.

1407. január 6-án Zsigmond király Twayr-i Miklós fia Miklós diáknak és László fia György diáknak szolgálatukért új adományként adja Twsyr-i Papthowa Kathynya és Elewthow nevű halastavak felét, azt a részt, ami az ő birtokrészéhez tartozott Agary Lőrinc fia Antalnak azzal a kikötéssel, hogy ő, vagyis fiai, vagy Miklós diák az elzálogosított részeket bármikor visszaválthatják.

1410. május 29-én Zsigmond király Rozgonyi Miklós fiainak többek között a Tuzsér birtok adományázásáról szóló 1270. évi oklevelét megerősíti és 1410. június 29-én elrendeli, hogy a szepesi káptalan új adomány címén iktassa be őket a birtokba.

Twsyr-i Miklós fia, Miklós diák és László fia György egymással folytatott pereskedésire következtethetünk egy 1412-es adatból, miszerint 1412. január 20-án megtartott Szabolcs és Bereg megyei nádori közgyűlésen Garai Miklós nádor előtt megegyeznek a Twsyr-i Lukácsé és fiaié volt, s ehhez még megkapja a Sebesfolyó nevű vízeret, amely a Ragozna halastóba ömlik és a rajta lévő malomhelyet.

György birtoka a Kachyna és Charbolcha nevű halastavak közti terület s a rajta lévő malomhely. György részén egy állati igával forgatott un. Zarrazmalum is van, s ezért György: �� hozzájárul ahhoz, hogy Miklós diák a saját megőrlésre kerülő gabonája után itt ne adjon vámot.

György köteles arról a telkéről, ahol most lakik � ennek haszonvételei ti: szántók, rétek és a többi tartozék mostani állapotukban maradván � saját birtokrészén új lakóhely készítése végett Szent Márton nyolcadik napjáig (november 18.) tetszése szerinti helyre átköltözni, amihez Miklós diák segítségül 22 Ft-ot compoti de Warada, ad neki Szt. Mihály nyolcadik napján (október 6.) Twsyr-on, Szabolcs megye egyik szolgabírája bizonysága szerint nem költöznék másik helyre, vagy a megállapodás ellenére bármikor a jövőben malmában Miklós diák gabonája után vámot szedne, a bírói rész nélkül in 20. március denatórium pervesztessé válik.�6

Láthatjuk, hogy a 15. század-i birtokosokról elég sok adat maradt fenn, a 16. és 17. századiakról azonban nem sok mindent tudunk.

1588-ban 21 jobbágy lakott Tuzséron, 1611-ben Nyáry Pál kapta meg a Várdai örökségből királyi adománylevéllel. A XVII. sz.-ban a Várdai örökség részeseként a Serédy és Melith családok birtokolták. Serédy Benedeknek 12 lakott jobbágytelke volt itt, de ezeket az államkincstár (fiscus) elkobozta, majd később 1687-ben visszaadta a felét fiának, Gáspárnak. A század végén a kisnemes birtokos Borsy Pálnak is élt itt néhány jobbágya.

A 18. század-ban több birtokosa is volt a falunak. Név szerint öt földesurat említ az 1772-es invesztigáció: 1. Lónyai Zsigmondné, akinek három örökös jobbágya volt és három házas, örökös zsellére. 2. Krucsay László két örökös jobbággyal és két házas, örökös zsellérrel rendelkezett. 3. Báró Dőry Lászlónak mindössze egy házas, szabad zsellére volt. 4. Ormos Imre két örökös jobbágyat mondhatott magáénak. 5. Komjáthy Jakab pedig egy örökös jobbágy, két házas, örökös és két házas, szabad zsellér földesura volt.

Az 1784 és 1787 közötti első magyarországi népszámlálás idején a községnek Lónyay Ferenc a birtokosa. A jobbágyfelszabadításkor csak a Lónyay Menyhért és örökösei 1121 katasztrális holdat mondhattak magukénak, ebből szántó 826, kert 38, rét 118, legelő 76, erdő 37, használatlan terület 26 kh. Szirmay Gyula 468 kh nagyságú területet birtokolt a következő megosztásban: szántó 290, kert 21, rét 115, legelő 18, erdő 17, használatlan terület 7 kh.

A századfordulón gróf Forgách Margit lett a falu birtokosa.

Növénytermesztés

Az 1772. évi invesztigáció szerint: �Ezen helyiségnek két járás mezeje vagyon.�7 A lakosok búzát, gabonát, zabot, kendert. lencsét, borsót, kukoricát és dinnyét termeltek. A legtöbbet gabonából termeltek, búzából, kukoricából kevesebbet. Kenyeret nem csak búzából, hanem kukoricából is sütöttek. Kenyérsütéshez használták a komlót is, mely a gazon is megtermett. Kölest ritkán termeltek és keveset. A kender igen nagy érték volt, még kalácsot is adtak érte. Volt a községnek egy szárazmalma is. Dohányt szintén termesztettek, lencsét csak saját szükségletre, dinnyét eladásra is. Többen méhet is tartottak.

Annak ellenére, hogy e helység területének nagy részét víz borította, nádas nemigen létezett. Alig lehetett látni egy � két nádfedeles házat. A legtöbb házat sással fedték be, amelyet tavasszal megetettek az állatokkal, de gyékényes és szalmafedeles házak is előfordultak.

Halászat, állattenyésztés

A halászat nem a fő megélhetési forrás volt, a lakosok általában a maguk szükségére halásztak, néhány család eladásra is. Azért volt olyan, aki meggazdagodott belőle.

Legfőbb foglalkozás a jószágtartás volt. Az állatállomány java része disznó volt, ezenkívül tehén és ló. Kedvelték a mangalicát, juhot is tartottak. A juhnyíráshoz jobban értettek, mint a szántáshoz. A jószágot tavasztól az első hó leeséséig kint tartották a legelőn. Ott fejték a teheneket. 1720-ban a községnek 22 db marhát eltartó legelője volt, de közlegelő 1851 óta van. A gazdasszonyok a szénégetőre jártak fejni. A disznót tavasszal nekiverték a sásnak, tófenekeknek, s otthagyták. Majd ősszel jött vissza fiastól. Évenként kétszer is fialt.

Természeti környezete

A határ nagy részét erdő borította, délkeleten, délen és nyugaton. Tuzsér földrajzi nevei közül 11 tanúskodik arról, hogy a határ 22 holdnyi területét tölgy, nyár, éger, szil, hárs és mocsári tölgyfákból álló erdőségek borították. 100 évesnél öregebb vadkörtefák is voltak. Előfordult olyan vastag nyárfa is, amelyet három ember sem ért körül. Később ezen erdőségek nagy része elpusztult, vagy kiirtották, helyüket beszántották. Ahonnan levezették a vizet, kaszáló lett.

Egyre több szárazföldet nyertek, de csak 1894-ben lehetett először földet venni vagy bérelni. Akkor 600 holdat vettek meg, majd később 1903-ban 500 holdat. Azóta vannak itt gazdák. Így fejlődött a tuzséri nép földművelővé.

Tuzsér és a Tisza kapcsolata

Tuzsér és a Tisza, mint falu és folyó mindig szoros kapcsolatban állt egymással, hiszen a folyó jelentősen befolyásolta az emberek életét. A Tisza volt előbb, aztán Tuzsér, de a kapcsolat évszázadok óta élő. A honfoglalás korában gyepűvédő-átkelő szerepköre volt ennek a vidéknek, s ez biztosította a népesedést, a településsé válást.

Később megszűnt a honfoglalás kori Tuzsér, de eredeti funkcióját, az átkelőhely szerepét mindmáig megőrizte. Az 1438-as, 1461-es adatok is erről tanúskodnak, miszerint rév és hídvám joga volt a községnek. A Tisza-könyök területének nagy részét hajdanában állóvizek, mocsarak, tölgyerdők és nyírfában gazdag erdőségek borították. A letelepedésre alkalmas területek csak a dombhátak voltak, hiszen az összefüggő mocsaras részeken olyan magasan állott a víz, hogy csak bödön hajókkal lehetett közlekedni. A Tisza szabályozásáig Tuzsér is árvízjárta, lápos, zsombékos, mocsaras vidék volt. Nagyéltű emberek úgy tudják, hogy Tuzsér régi fatemploma a Tiszánál volt és a Tisza áradásai miatt épült a mai helyére.

A lakosok életet a zabolázatlan Tiszához alkalmazkodott. Maguk készítettek csónakot, a gazdák azon jártak a földekre, azon hozták a bábát is. A legények is csónakon jártak estézni, még a templomba is tutajon mentek a hívek.

Halászattal is foglalkoznak az emberek, még ha nem is ez volt a fő megélhetési forrás. Azonban nem a Tiszából halásztak, mert erre nem volt szükség. Az árvizek magukkal sodorták a halakat (csuka, ponty, kárász, cigány -, tathal), s ezeket fogták ki varsával, szákkal, tapogatóval és horoggal, vagy ahogy helyiek mondták: pecegtetéssel. Az árvíz megtermékenyítette a kaszálókat is.

A Tiszán sót, ölfát és deszkát is szállítottak, így lett a tiszai só és fakereskedés egyik állomása településünk.

Tuzsér és a Tisza összetartozását a régi pecsétek is híven tükrözték. Három pecsétlenyomat maradt fenn, hogy az utókornak is bizonyítsák községünk e térségben betöltött funkcióját. Az 1827-es pecsét körirata:

�THUSIR:HELSEGE:PETSETJE:1827� A zárt pecsétmezőben három pilléren álló fahíd, kétpillérű korláttal, feljáróval. A híd közepén férfialak támaszkodik�8

1875-ből való a második pecsétünk. Körirata: �THUSZÉR KÖZSÉG PECSÉTJE 1875� �A köriratban az évszám után hatágú csillag, mellette két oldalon egy-egy kifelé fekvő tulipán. A zárt pecsétmezőben három pilléren álló, bal oldalán feljáróval ellátott fahíd, melynek közepén egy ember áll.�9

A harmadik pecsét évszáma hiányos. Körirata: �THUZSÉR KÖZSÉG PECSÉTJE 1.7.� �Az évszám után körből kiinduló két kifelé néző tulipán. A kettős körrel zárt pecsétmezőben három lábon álló, bal oldalán feljáróval épített fahídon emberalak.�10

Folyószabályozás

A folyószabályozás kérdése már évszázadokkal korábban felmerült, de a munkálatokhoz csak a XIX. század közepe táján tudtak hozzálátni. A munkatervben a Tisza szabályozása állt első helyen.

Az első nagy természetalakító munkák az 1840-es évek közepén kezdődtek el azzal, hogy a Tisza mentén Tuzsértól Szabolcsveresmartig védőtöltést építettek. 1846-an alakult meg a Felső-Szabolcsi Tiszaszabályozási Társulat párhuzamosan az országos �Tiszavölgyi Társulat�-tal. 1846-tól 1853-ig 8,8 km hosszú töltés épület meg.

1854-től a Felső-Szabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvíz- Levezető Társulat élére Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszter került, aki gyerekkori éveit Tuzséron töltötte. 1858-ban Zsurk és Vencselló között is elkészült a védőgát, de sajnos az 1859-es, 1864-es, 1867-es, 1868-as években bekövetkező árvizeknek nem nagyon tudott ellenállni, ezért 1878 � 1880-ban megemelték a gát magasságát. 1857 1863-ig építették meg Tiszabezdédtől Tiszabercelig a Belfő-csatornát 63,3 km hosszúságban, majd 1865-re 22 mellékcsatorna is elkészült, melynek összhossza 160,5 km. A főcsatorna felső, Tiszabezdéd � Tuzsér közötti szakaszát Társulati-csatornának, a középső Tuzsértól Nagyhalászig tartó szakaszát Belfő-csatornának, és az alsó Nagyhalász-Tiszabercel közötti részét Kis-Tiszának nevezik.

A hajdani rév helyett az átkelés lehetőségét a kompközlekedés kialakításával segítették. Erre vonatkozólag született meg a határozat Tuzsér község képviseli testületének 1927. február 5-én tartott közgyűlésén:

Tuzsér község képviselő testülete egyhangúlag kimondja és elhatározza (�), hogy Tuzsér-Zemplénagárd között tervezett rév illetve kompközlekedést mielőbb létesíti. A felállítással járó költségekből Tuzsér község ¼ Egynegyed részt visel. Már most kimondja a képviselő testület, hogy Zemplénagárd községnek mindenben segítségére lesz, hogy a kérdéses kompközlekedés mielőbb létesíthető legyen�11

Az említett kompközlekedés meg is valósult, ma pedig már motoros komp végzi a szállítást, köti össze a falut Bodrogközzel.

Mit jelent a Tisza ma a községnek? Értéke felbecsülhetetlen. Az ártéri terület a híres jonatán alma bölcsője. Turisták százait vonzza környékünk nevezetes fürdőhelye a tuzséri Tisza-part. Tiszta levegőnk, kulturált környezetünk biztosítja a nyári pihenést, melyet vállalti üdülőházak, büfék s egyéb szolgáltatások teszik kellemesebbé. A szolgáltatások terén vannak hiányosságaink (Mini ABC, Camping, étterem hiánya) de reméljük a közeljövőben ezek is megvalósulnak.

Tuzsér népe el sem tudja képzelni életét a Tisza nélkül. Úgy gondolom elődeink találóan fogalmazták meg azt a közmondást, mely így hangzik: �Ki a Tisza vizét issza. Vágyik annak szíve vissza.�

Ez a közmondás bizonyítja, hogy az itt élő emberek mindig jól érezték magukat ezen a tájon.

A révész családnév és ragadványnevei

Ha Tuzsér község jellegzetes vonásait kellene számba vennem, biztosan megemlíteném a Révész családnevet is, hiszen a 3514 emberből 488 fő viseli ezt a vezetéknevet, a 488 főbe nem tartoznak bele a férjezett asszonyok, akik leánykori nevüket elhagyva férjük nevét vették föl. Honnan ered ez a név és hogyan szaporodott el ilyen nagy számban? Mindezekről csak részleges információink, feltételezéseink vannak. Eredetéről nem szólnak dokumentumok.

A település jellege népi építészet

A település jellege: Eredetileg egyutcás, szalagtelkes Tisza menti kisközség az Észak-Nyírségben. Régebben tiszai átkelőhely volt. Fő utcája a Kossuth út É-D irányú, melynek északi részét Tiszavégnek, déli részét Hídvégnek nevezik. A falu K-i oldalán alakult ki az Újfalu.

Népi építészet: A lakóházak hosszanti irányban, szalagszerűen vagy egymással szemben helyezkednek el. A szalagtelkes elnevezés azért találó, mert a házak szalagszerűen kapcsolódnak egymáshoz, egy épületen belül két lakóházat építettek ki. Ilyen szalagportákat ma is láthatunk a Kossuth utcán. A házak kontyolt nyeregtősek, kakasülős-szarufás szerkezetűek, melyeket zsuppal vagy náddal fedték. Falaikat sárból építették karóházak segítségével � ez az un. pacsitfal. Vályogot csak a századforduló óta használtak. A falakat kívül-belül fehérre meszelték. A nép lakóházak általában oldaltornácosak voltak, deszkamellvéddel ellátva. Kétféle kemencét és építettek: A csonka kúpszerű kemencéket a szobákba, melyeket korábban a szabadkéményes konyhából fűtötték. A konyhakemence szögletes volt.

Gazdasági épületeket is találunk a korbeli falusi portákon. Az istálló szintén karóvázas sárfalú vagy vályogfalú nyeregtetős, de cseréppel fedett épület. Kamra és nyitott kocsiszín is tartozott hozzá. A tetőszerkezetből az udvari homlokzaton padlásfeljáró (gádor) emelkedett ki, itt hányták föl a szenet. A csűrök az udvarok végén helyezkedtek el keresztben, melyek a szűkebb portákat teljesen be is zárták. A csűrön keresztül lehetett közlekedni a kertbe.

A Kossuth utca régi lakóházai műemlék jellegűek. Még az 1960-as, 70-és években is jellemző volt, hogy egy udvaron 2-3 család lakott együtt, akik általában rokonai voltak egymásnak. Az emberek jobban összetartottak, jobban segítették egymást. Az idős nagyszülőknek nagy tekintélyük volt, ők tartották egybe a családokat. Az egyik tuzséri családról hallottam, hogy ott az idős nagymama volt az összetartó erő. Egy udvaron lakott két fiával, akiknek már szintén voltak gyerekeik. Az egyik fiú az első házban, a másik a hátsó házban lakott. A nagymama kezében volt az összcsaládi vagyon, a gazdaság. Nem osztotta fel fiai között a földet. Együtt éltek, együtt gazdálkodtak, s közben már az unokáikat is férjhez adták. A két fiatalasszonynak egyszerre született gyermeke. Mindig megosztották: ki megy a mezőre dolgozni, s ki marad otthon. Aki otthon maradt, az segített a nagymamának a főzésben, s szoptatta a két gyermeket. A nagymama nagy időt élt meg, de végig kivette a részét a munkából. Nyáron felültették a szekérre, s egy kunyhóban kivitték a földekre dinnyét őrizni.

Jól megfértek együtt, szerették egymást. Nem volt azonban az együttélés mindig zökkenőmentes. Nem minden család volt ilyen összetartó. Előfordult, hogy egy apró dolog miatt hónapokig haragudtak egymásra. Aztán csak megbékültek. Egy udvaron kellett eltartani a háziállatokat, s az udvaron csak egyetlen kút volt, amit közösen használtak. A sok marhának, lónak, sertésnek nem volt elegendő a víz, a szomszédból kellett hordani dézsával. Ráadásul állandóan 10-15 gyerek ricsajozott az udvaron.

Lehet-e azon csodálkozni, hogy néha konfliktusok támadtak a családok között? Azért mégis jobban szerették egymást, jobban tisztelték a szüleiket, nagyszüleiket, s talán � szegénységük ellenére � boldogabban is éltek, mint a ma élő emberek.

A volt Lónyay-kastély és a család története

A Lónyay-kastély

A kastély a község északi részén, a Tisza-kanyar középpontjában áll, mintegy 300–350 m távolságnyira a védőtöltéstől, amely háromnegyed kör alakban veszi körül. A kastély a XVIII. század utolsó harmadában épült a feltehetőleg itt álló középkori várkastély anyagának felhasználásával. (A várkastély létezését okleveles adatok bizonyítják.)

Nevét építtetőjéről, Lónyay János-ról kapta, aki Mária Terézia testőrségének tagja volt, és bécsi tartózkodása alatt ismerkedett meg a barokk építészettel. Hazatérve birtokára a bécsi mintát követve építtette meg kastélyát.

Jellege eredetileg földszintes barokk udvarház, mely szárny épületeivel zárt együttest alkot. Jellegzetes barokk kovácsoltvas rácsozatú főkapun keresztül vezet az út a kastélyudvarra, melyet egy tuzséri kovácsmester: Barabás Sándor készített.

Az eredeti kastélyépület mindössze hat nagyobb helyiségből állt, melyet 1880 körül kibővítették s így nyerte el mai alakját. A kastély eredeti alaprajzi és homlokzati terveit a nagyterem mennyezet freskói őrizték meg számunkra.

A nagyterem falait Wurczinger perspektivikusan megfestett oszlopokkal tagolta. Az 1790-es évvel szignált barokkos, allegorikus mennyezetfestményen mitológiai alakok, görög � római istenek, antik géniuszok felvonultatásával mintegy az Olümposz-t jeleníti meg.

Az építésszel szemközti fal felhőin ül az építtető Lónyay János �óbester� piros színű testőri díszruhában, zsinóros mentével. Fején hatalmas föveget visel. Mögötte hadi trófeák, ágyúcső, kard, lándzsa, dob és zászló látható. Kezében egy ülő oroszlán hátához támasztott tekercset tart, amely a kastély parkját és kerti homlokzatát mutatja. A tervező és építtető alakját megjelenítő ábrázolásmód ritkaság a hazai festészetünkben. A portrék elrendezése talán tudatos volt, mely egy tükör segítségével lehetővé teszi, hogy a két portré egyszerre legyen látható.

Az eredeti késő barokk kastélyt 1880 körül gróf Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszter két oldalszárnnyal bővítette ki. A bővítés terveit a kor vezető építésze Ybl Miklós készítette el. A két sarokpavilont Ybl az eredeti épülethez hasonlóan középrizalittal, s felette íves elleníves oromfallal képezte ki. A mansard padlásterét lakószobákkal építette be. A külső homlokzaton valamennyi ajtó-, ablakkeretre, párkányra túltengő neobarokk gipsz ornamentika került. Ekkor építették a lapos tetős kocsialáhajtót is, mely az oromfalat részben eltakarja. A főépület az így átalakított formájában kétszintes, tengelyelosztása az Ybl-féle elgondolás szerint 2+2+3+2+2. Később az oldalszárnyak alatt dongaboltozatos pincét építettek ki. Az épület helyiségei a két világháború között, idős emberek emlékezete szerint a következők voltak: földszintes: ebédlő, tálaló, mosogató, un. úriszoba, nagyszalon, kisszalon, két hálószoba, két fürdőszoba, öltöző, kövesszoba és könyvtár. A földszintről a két oldalszárnyban elhelyezett tölgyfából készült csigalépcsők vezetnek az emeletre, ahol nyolc vendégszoba és egy fürdőszoba volt.

A háború után rövid ideig még üdülőnek használták, de aztán fokozatosan tönkrement. 1947-ben a kastély állami tulajdonba került.

A földművesszövetkezet kapott két irodahelyiséget, amelyekben � egy újságcikk tanúsága szerint � előfordult, hogy a 200 éves freskókat rajzszögekkel felerősített hirdetményekkel �dekorálták�. A többi földszinti helyiség raktárként szolgált. Sajnos, egy vasgyűjtés alkalmával � óriási károkat okozva � az épület központi fűtés berendezéseit leszerelték.

1950-ben az OMF jogelődje az Országos Építészeti Tanács műemlékké nyilvánítatta. 1954-ben az Építészeti Tanács megbízásából felméréseket végeztek a kastélyban. Ekkor már a nagyterem mozihelyiség céljait szolgálta, a mansardban található 8 lakószoba üresen állt, ebből kettőt traktoristák vettek használatba nyáron. Egy helyiség a helybeli futballcsapat szertáraként volt fenntartva, s �természetesen� a futballpálya a kiirtott park helyén kapott helyet. 1956-57-ben az épületet már az összeomlás veszélye fenyegette. Falai megrepedeztek, teteje megrogyott, a freskókkal díszített helyiségek beáztak.

A helyreállítás 1964-ben az OMF a helyi tanács hozzájárulásával több, mint másfélmillió Ft-ot áldozott a műemlék helyreállítására. A tetőt műemléki palával fedték be. 1967-68-ban a freskók helyreállítása is megtörtént. Az épület teljes egészében 1969-re készült el. 1969. október 31-én a község 25 éves felszabadulásról megemlékező ünnepségsorozat keretében adták át a volt Lónyay-kastélyt kulturális és egészségügyi célokra. A főépület díszes termei a művelődési háznak és könyvtárnak adtak helyet.

A Lónyay és Odescalchi család

A Lónyay család tuzséri ágának története a XVIII. sz.-ban kezdődött, amikor birtokként kapták meg Tuzsért. (A tuzséri ág családfáját anyakönyvi bejegyzések, különböző források és táblázatok alapján sikerült összeállítanom és visszavezetnem a család közös őséhez. Lsd.: melléklet.) Az első birtokos név szerint nem ismeretes, ha csak nem Lónyay Zsigmond volt, aki már 1743-ban itt élt Tuzséron feleségével T.N.CS. Pogány Klárával. Aktív tagjai voltak a tuzséri református egyháznak. Fiai: Ferenc 1792-ben az egyház curátora volt. Mindannyian értékes ajándékokkal gazdagították az egyház �Asztali eszközök� tárának gyűjteményét. Zsigmond és Klára házasságából született még egy lány, Florentina, aki később a kastély építtető Lónyay Jánosnak lett a felesége. Lónyay János nagy érdeme még, hogy telket adott a református egyháznak az új templom és az �Oskolaház� építéséhez. Mindketten Tuzséron haltak meg. Florentina asszony 1808. augusztus 10-én, János 1809. február 8-án. Haláluk után holttestüket a családi kriptába Nagy-Lónyára szállították. Fiuk: Lónyay Gábor 1778. március 28-én született. 1817-ben Ung megye főispánjává választották. Ezen kívül a Tiszán inneni ref. Egyházmegye és a sárospataki főiskola főgondnoka volt. Segítette a tuzséri templom építését is. Prónay Piroska bárónővel kötött házasságából hat gyermeke született, közülük Amália 1806. november 10-én, néhány éves korában Tuzséron halt meg. Legidősebb gyermeke Lónyay Florentina volt, aki 1802. április 25-én, Deregnyőn született. A család nagyobb részt Deregnyőn tartózkodott, Lónyay Gábor itt halt meg 1824. május 8-án. Florentina félénk, bátortalan, mély érzésű gyermek volt. 1811-től húgával Piroskával a bécsi Steinacher családnál nevelkedtek, ahol kegyetlen szigorban volt részük. Talán ez késztette a félénk lánykát a naplóírásra is, melyben nyomon követhető belső világának fejlődése, érzelmeinek rezdülése. 16 éves korában kerül haza Deregnyőre, később férjhez megy Lónyay Jánoshoz. Hat gyermekük közül három Nagy-Lónyán: Menyhért (1822. január 6.), Albert (1823. április 31.) és János ( 1828. június 29.) születtek.

A család 1825 � 1829-ig tartózkodott Tuzséron. Lónyay Menyhért, édesanyja kedvenc gyermeke szívesen emlékszik vissza tuzséri gyermekéveire. Kedvenc helyei voltak a Tisza partjára vezető kert és a kápolna � domb, melyet a Tisza később elmosott. A folyószabályozás előtti időkben még igen veszélyes volt itt az élet. Gyakran a kocsikat is elsöpörte a folyó. Előfordult, hogy majdnem életüket veszítették ezen a mocsaras árvízjárta tájon. Érdekes élményt említ Lónyay Menyhért önéletrajzi töredékében. Ez azért érdekes az utókor számára, mert egy olyan freskóról tesz említést, amelyről nincsen tudomásunk. Valószínűleg hamar átfestették, vagy lemeszelték. Már 1884-ben sem volt ott. �Tuzséron, a terem falán Lónyay Ferencz, ki a tuzséri házat a XVIII. század második felében építette, mint ezredes volt lerajzolva, amint eredetét generálisának bemutatta. Egy csomó púderes hajú, czopfos német volt mellette, mint néző. A fal ez oldalán, minthogy a termet ebédlőnek használták, kredencz állt. Mily nagy volt anyám csodálkozása, midőn ebédhez jövet látta, hogy én és Albert testvérem János nagybátyám vezetése alatt villákkal fölfegyverkezve kiszurkáltuk a németek szemét, kiabálván: huczut a német!�12 1827 táján volt ez, s a gyerekek a németek iránti gyűlöletüket így fejezték ki. (Itt még megjegyzendő, hogy a különböző források mindenütt Lónyay Jánost emlegetik mint a kastély építtetőjét. Lónyay Menyhért itt Lónyay Ferencet említi. Lehetséges, hogy mégsem János hanem Lónyay Ferenc építtette a kastélyt!?)

A gyerekeket Rust Friderika kisasszony � ki anyjuk nevelőnője is volt � tanította német nyelvre és zongorázásra. Tuzséron érkezett el a komolyabb tanulás ideje is. Tanítójuk Békássy Sándor volt, aki olyan alapossággal készítette fel őket, hogy Menyhért később a budai piarista gimnáziumot rögtön a harmadik osztállyal kezdte. Egyetemi éveit Madách Imrével együtt végezte, őszinte, bizalmas barátság alakult közöttük. Néhány társukkal együtt irodalmi kört alkottak, ahol egymás írásait bírálgatták. 1839-ben bölcseleti doktor lett. Bereg vármegye az 1843-as és 1847-es országgyűlésre is egyhangúlag választotta meg követének.

1845-ben házasodott össze Kappel Emíliával. Házasságukból öt gyermek született: Menyhért 1849. augusztus 20-án, Gábor (1851. október 8.) és Emília Malvina (1856. augusztus 4.) Tuzséron. A másik két gyermekről nincsenek adataink. Aktívan részt vett az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban. A világosi fegyverletétel után ő is menekülésre kényszerült, egy ideig Párizsban tartózkodott. Édesanyja ekkoriban sokat aggódott érte. �Ha kedves Menyhértem átszellemült arczán szemeim pihentek, anyai büszkeség töltötte el szívemet. Azon időben mily lelki nyugalom, önérzetes büszkeség, bátor elszántság tükröződött vissza szemeiből. Emellett minden szava emelkedett lelki állapotról adott tanúbizonyságot � Sokszor elgondoltam, ő most kiállotta a tűzpróbát, az ő szíve tiszta, mint az arany, az ő lelke, jelleme a gyémánt fényével és szilárdságával bír. Nem boldog-e azon édesanya, ki ezt fiáról elmondhatja? Még akkor is irigylendő az anya sorsa, ha drága kincsét féltheti és érette szenved�13

Lónyay Menyhért 62 évet élt. A tuzséri ref. Egyház presbitériuma külön gyászlapot szentel emlékének a presbiteri jegyzőkönyvben, hogy az utókor előtt se legyen elfelejtve.

Ifj. gróf Lónyay Menyhért Mándokról hozott feleséget a tuzséri kastélyba: gróf Forgách Margitot. Négy gyermekük közül az első három még az 5 éves kort sem érte meg, itt haltak meg Tuzséron: István (1874. november 4.), Anna (1879. szeptember 24., Mártha (1880. május 13.). 1880-ban a sokszoros bánat után érkezett meg az utolsó csemete: Lónyay Pálma, aki hosszú életutat jár be, tragikus történelmi és családi eseményeknek lesz az átélője. Édesapja korán meghalt 1884. III. 8-án, 35 éves korában, Abbáziában, agyrázkódásban. Édesanyja újra férjhez megy Alapi Salamon Tódorhoz, aki hozta magával lányát is.

Salamon Ella nem volt hosszú életű. 1894. szeptember 14-én a hipnotizőr Neukomm Ferenc (eredetileg kútfúró) produkciójának áldozata lett. A mutatványost Salamon Tódor földesúr hívta meg egy előkelő társaság mulattatására. A produkció egyik médiumaként Ella kisasszony szolgált, aki a hipnotizálás közben összeesett és meghalt. A helyszínen levő Vragassy, a bécsi mentőegyesület volt igazgató főorvosa mindent megtett, amit lehetett, de eredménytelenül. Halála okául szívszélhűdést diagnosztizált. A tragikus esemény híre hamar szárnyra kelt Krúdy Gyula írása révén, a helyi és külföldi sajtó nyomán.

Salamon Tódor 1899-ben halt meg Tuzséron, felesége sokáig élt még özvegyen a tuzséri kastélyban Pálma lányával és családjával. Lónyay Pálmát 1901. június 8-án vette feleségül Odescalchi Jenő Zoárd, ekkor fonódik össze a két család története.

Az ítáliai eredetű Odescalchi család első név szerint ismert őse az 1290 körül élt giorgo, aki Como város egyik bankárcsaládjának sarja volt. Míg a Lónyay család a református egyház szolgálatában töltöttek be előkelő állást. Legismertebb ősük Odescalchi Benedek (1611-1689), aki később XI. Ince pápa lett. Unokaöccse Livius került először Magyarországra, aki 1689. augusztus 29-én római szent birodalmi rangot kapott, s ez 1697. augusztus 21-én kiterjedt Magyarországra is.

Odescalchi Jenő Zoárd 1878. október 9-én született Odescalchi Artúr harmadik házasságából. Apja gazdag felvidéki úr volt, Nyitra megyei birtokos és az illóki (Szerém vármegye) hitbizományának ura. Zoárdról kevés adat van, annyi bizonyos, hogy a főrendi ház örökös jogú tagjai között szerepel. Házassága révén nem gyarapult a Lónyay birtok.

1902. május 6-án látott napvilágot Pálma és Zoárd első szülött gyermeke: Odescalchi Miklós, majd 1903. december 8-án Margit. Több gyermek nem született. A nagymama és a szülők gondoskodtak az Odescalchi gyerekek rangjuknak megfelelő neveltetéséről. Nevelőnőket, házitanítókat fogadtak melléjük, akiktől megtanulták az arisztokrata élet törvényeit, írott és íratlan szabályait. Miklóst három tanító oktatta. Dietrich Gyula, Egyedy László (korábban katolikus pap volt, később a herceg titkára lett), és Bay Jeromos vívó és tornamester. A tuzséri birtokon tanult meg lovagolni. Már gyerekkorában is jó társasági ember volt, szeretett és tudott is táncolni. Példaképe egyrészt apja volt, aki bátorságra, edzettségre, fizikai fájdalom tűrésre, határozott férfias viselkedésre nevelte, másrészt II. Rákóczi Ferenc, akinek emlékét nagy tekintély övezte a családban. A Forgách nagymama egyenes ági leszármazottja volt a Nagy Fejedelem kuruc generálisának, gróf Forgách Simonnak.

A család további történetéről leghűebben Pálma grófnő 1939 decemberében keltezett visszaemlékezései számolnak be. A napló az I. világháború kezdetétől a Tanácsköztársaság bukásáig tartó időszakot öleli fel. Bevezető sorai így hangzanak: �Azt szoktam mondani, amit átéltem három emberéletre is elég volna. Ösmertem a világháború előtti, most már szinte meseszerűnek látszó boldog időket, aztán jött a világháború, forradalom, bolsevizmus, román megszállás, Magyarország feldarabolása, a háború utáni szomorú húsz év, most ismét világháború. Sok ez egy emberéletre!�15

A háború híre 1914. augusztus 14-én éjszaka jutott el Tuzsérra. Másnap már jöttek a behívók, elsők között Zoárdnak, akit a szerb harctérre küldtek.

A gazdaság minden terhe az asszonyok, gyermekek nyakába szakadt. Később orosz hadifoglyokat küldtek a munkaerő pótlására. A kastélyban is szolgált két orosz inas, egy kozákot fölvettek lovásznak, egy szerzetest kertésznek. A szintén ott szolgáló asztalos Alexi később elvette a szakácsnét és itt telepedett le.

1918-ban a katonák megelégelték a háborút, fegyvereiket eldobták, állásaikat föladták az ellenségnek. Az Oroszországból megszökött hadifoglyok az 1917-es orosz forradalom eszméit hirdették. Okt. 30-31-én nálunk is kitört a polgári demokratikus forradalom Károlyi Mihály vezetésével. Nagy változást hozott ez az országban. 1917 végén és 1919 elején megkezdődtek a földesúri vagyon kisajátításai, a raktárak, üzletek, kastélyok kifosztása. A hazatérő és átvonuló katonák Tuzséron fosztogatni kezdték a zsidó üzletet.

Minden bizonnyal a kastélyt is kifosztják, ha egy eredetileg Munkácsra tartó rendfenntartó osztag rendet nem csinál.

A család a biztonság érdekében nem maradhatott sokáig a kastélyban. Szilveszter éjszakáján utaztak föl Budapestre a Vilma királynő úti lakásukba. 1919. III. 21-én a tanácsköztársaság kikiáltása napján is itt tartózkodtak. Kun Béla vette át a hatalmat, beállott a kommunizmus. Pesten sem maradhattak biztonságban. Egy hét múlva fölpakoltak, s hazajöttek Tuzsérra. Pesten megmotozták őket, egyébként zökkenőmentesen telt el az út. Egy katona figyelmeztette őket, hogy ne utazzanak haza, hiszen most mindenütt üldözik a gazdagokat. Pálma grófnő így felelt: �Oh én nem félek a falusiaktól. Én egész háború alatt ápoltam a sebesülteket, minden ügyes-bajos dolgokkal hozzám fordultak, ők engem nagyon szeretnek, nem fognak bántatni.�19

Nevezetességei

Lónyay-kastély

A település legjelentősebb nevezetessége a Lónyay családtól megörökölt Lónyay-kastély. A műemléki együttes fő eleme az 1787-ben, copf stílusban épült földszintes kastélyépület, melyett később Ybl Miklós tervei alapján bővítettek ki. A kastélyhoz két oldalépület és két kapuépület is tartozik. A hat helyiségből álló épületben gyönyörű falfestmények maradtak fenn. Az együtteshez egykor kisebb franciakert és azt körülvevő Tisza-menti angolkert csatlakozott. A kastélykertben, az egykori Kápolna-domb helyén található a család sírkertje.[1]

Kastélypark

Az egykor tíz holdnyi park öreg fái közül mára már csak a vadgesztenye, hárs, platán, bükk és kocsányos tölgyfák és egy termetes méretű tulipánfa maradt meg. Említést érdemelnek még itt a kőrisek, szivarfák és a juharfélék több fajtája is: ezüst-, hegyi- és mezei juharok is.

Tuzséron működő cégek és vállalkozások

• TAURUS
• ERDÉRT
• TÉKISZ
• AGROCHIMTRANSPACK
• MÁV
• RESILUX
• VAKERT LOGISTIC KFT.
• RÉVÉSZ EU bontó

Külső hivatkozások

• falutörténet
• hivatalos honlap
• Tuzsér az utazom.com honlapján
• Képek a Lonyai kastélyról
• Képek a Lonyai kastélyról
• Tuzsér a Kastélyút honlapján
• gazdaság