Vámoslucska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vámoslucska (Lúčky)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Nagymihályi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang község
Első írásos említés 1336
Polgármester Eduard Baláž
Irányítószám 072 34
Körzethívószám 056
Népesség
Teljes népesség 529 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 132 m
Terület 7,93 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vámoslucska (Szlovákia)
Vámoslucska
Vámoslucska
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 46′ 00″, k. h. 22° 02′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 46′ 00″, k. h. 22° 02′ 30″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vámoslucska (1899-ig Lucska, szlovákul: Lúčky) község Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásában. 2011-ben 529 lakosából 440 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagymihálytól 6 km-re keletre, a Széles-tó déli partja közelében fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint már a 8. századtól éltek itt emberek. A település első írásos említése 1336-ból származik. A község története során helyi és nagymihályi nemesek birtoka volt. Magyar nevének előtagját a Szeretván volt vámos révéről kapta, mely már a 15. században működött. 1427-ben 24 jobbágyház állt a településen, később a házak száma csökkent. Itt állott 1443-ban Lucska várkastélya, ekkor a Lucskai család birtoka. Eredete, sorsa ismeretlen. 1599-ben 15 adózó háztartása volt. A 17. század folyamán a lakosság száma jelentősen csökkent. 1715-ben 6 adózója volt, 1720-ban pedig már csak nemesek lakták. 1828-ban 41 házában 350 lakos élt, határában szőlőt és komlót termesztettek. A 19. században birtokosai a Sztáray és Szemere családok voltak.

Vályi András szerint " LUCSKA. Tót falu Ungvár Várm. földes Ura G. Sztárai Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Nagy Szalacskához nem meszsze, és annak filiája, határja jó, vagyonnyai jelesek." [2]

Fényes Elek szerint " Lucska, tót-orosz-magyar falu, Ungh vármegyében, Nagy-Mihályhoz keletre 1 1/4 mfldnyire a szobránczi portautban: 44 római, 152 gör. kath., 134 ref., 13 zsidó lak. Ref. szentegyház. Jó föld. F. u. gr. Stáray Albert, Szemere György." [3]

1910-ben 506, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott. A falu régi református temploma 1640-ben épült, a második világháború során megsemmisült. A háború után újat emeltek helyette.

2001-ben 512 lakosából 469 szlovák és 32 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]