Kállay család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Kállay család egyike legrégibb ősnemes családjainknak, mely eredetét a száznyolc ős nemzetség egyikéből, a Balog-Semjén (Bolok-Simián) nemzetség-ből (genus) veszi. A család ősi fészke Nagykálló és környéke volt.

Egyes emlékek Szabolcs vezértől származtatják a Balog-Semjén nemzetséget, így a Kállay családot.[forrás?]

Tartalomjegyzék

A családnév eredete [szerkesztés]

A név eredetét nagy valószínűséggel Szabolcs megyében kell kutatnunk, ahol a család talán már az első betelepüléstől (honfoglalás), de a XIII. század elejétől bizonyosan birtokos volt. A "kál" szó régen nagyot, a "kálló" pedig gyülekezőhelyet jelentett, utóbbit a "elkallódik" szavunk is őrzi. (A "kall" ige eredete bizonytalan.) A "kalló" a kallómalomra utal, amely szövetanyagokat nedvesen tömörítő vízimalom volt. (Sokáig Nagykállóban volt a környék legnagyobb kallómalma, a település neve erre utal). Vélelmezhető tehát, hogy ezek a kifejezések (vagy valamelyik közülük) előbb helynevekben, majd a Kállay család nevében jelentek meg. (Létezik azonban ennél sokkal merészebb magyarázat is a magyar földrajzi (és ennek alapján család-) nevekben megjelenő "kál" és "káld" szavak eredetére: Badiny Jós Ferenc szerint ezek mind a kháldeus (sumer) hagyományra utalnak, amelynek a magyarság több ezer éven át örököse és őrzője volt,[1] bár a kháldeusok és a sumerek közel sem azonosak.

A Kállay (illetve Kallai és Kallaj) név használata a XVII. században vált általánossá, előtte a család tagjai Kállói, Lökös, Semjéni nevekkel szerepelnek váltakozva különféle iratokban.

Érdekesség, hogy a család eredeti, nemzetségbeli neve (Balog-Semjén) szintén megőrződött Kállósemjén település nevében, ami önmagában is jelzi a Kállay család ősi jelenlétét és birtokosságát a környéken.

Története [szerkesztés]

A család oklevelekből ismert legrégibb őse Ubul de genere Bolok Simian (Balog-Semjén), aki II. András király korában élt. Ubulnak három fia volt: I. Gergely, I. Mihály és Egyed.[2]

1224-ben II. András király I. Gergely és István ispánoknak, továbbá ezek testvéreinek horvátországi birtokot - mely az oklevél szerint a Kerka (Corca) vizétől a tengerig terjed - adományozott.

1251-ben IV. Béla király a tatárjáráskor neki nyújtott tengerparti menedékért és egyéb szolgálatokért cserébe István fiait megerősítette horvátországi birtokaik tulajdonában. (Erre azért is volt szükség, mert az eredeti adományozó oklevél időközben elveszett.)

1271-ben V. István király I. Mihályt megerősíti a Szabolcs megyei Nunkupul (Napkor) és Tuth (Guth) elnéptelenedett puszták birtokjogában, utalva arra, hogy e két birtokot már Mihály apja, Ubul megkapta adományként II. András királytól Egyed nevű rokonának a Kálmán herceg ruténok ellen vezetett hadjáratában bekövetkezett haláláért.

1290-ben IV. László király Simon Mitzbán fiaitól elvette a leleszi monostor fölötti kegyúri jogot, s azt I. Mihály fiainak: I. Istvánnak és Pálnak adományozta.

1325-ben osztoznak meg birtokaikon II. Mihály, I. István és László testvérek Egyednek, Szabolcs vármegye főispánjának fiával Iván mesterrel, s ekkor II. Mihály Kér, Panyola, Nagy-Semjén, Szent-Mihály, Napkor, Béltek, Thivadarthuk nevű helységekben kap részbirtokot.

A család Szabolcs megyéből Szatmár, Bereg, Bihar, Zaránd (ma: Arad) és Fejér vármegyékbe ágazott szét.

Az 1840-es években a család tagjainak kezén 144 ezer hold (1200 négyszögöles holdban számolva) föld volt, ami azonban különböző hitelügyletek fedezeteként nagyrészt elúszott. [3]

A család fontosabb tagjai:

  • Kállay Pál (XV. század), Mátyás király kamarása, Jajca ostrománál és más csatákban tanúsított vitézsége jutalmául Mezőtúr birtokjogát kapta a királytól.
  • Nyirkállai Tamás (XV. század), királyi jegyző, 268 levélből álló kötetben megírta a Mátyás uralkodása alatti kancelláriai gyakorlatot.
  • kiskállói Vitéz János (IX. János), 1522-ben Báthory István nádor szörényi bánná nevezte ki, Tomori Pállal harcolt Ferhád pasa ellen, a mohácsi ütközetben is részt vett, később Szapolyai János király híve lett.
  • Kállay János (XI.), az erőszakolt rekatolizálásnak ellenáll, nagybátyja, Segnyey Miklós hajdú csapataihoz csatlakozva (1604) kitünteti magát a Kassát körülzáró császári haderő Eperjesig történt megfutamításában, ezért Bocskaitól Simándi Eötvös előnévvel 1606-ban ismételten nemesi oklevelet kap. (Az előnév utal rá, hogy tanult ötvösmester volt.) Tőle származik a református vallású Simándi Eötvös Kállay ág. Több fia született, de csak Jánostól és Györgytől vannak ma is élő ivadékai.
  • Kállay Zsuzsanna (XVII. század), Kemény János erdélyi fejedelem felesége.
  • Kállay János (XII.) 1690. 1701. (1. Gál Magdolna, 2. Perényi Bora) - tőle származik az Orosi ág.
  • Kállay Ferenc (IV.) 1690 - tőle származik a Napkori ág.
  • Kállay János (XIII.) (Panyola, 1735 - Biri, 1810), 1770-ben császári kamarássá nevezik ki, és Mária Terézia grófi címet adományoz neki. Miután gyermektelenül hunyt el, a grófi cím nem öröklődött tovább a családban.[4]
  • Kállay György (Kállósemjén, 1752 – Eger, 1821) egri kanonok és albei prépost.
  • Kállay Miklós (Kállósemjén, 1754 – Kálló, 1820), szabolcsi alispán, országgyűlési követ. Az 1807. évi budai országgyűlésen a Ludoviceum céljaira tízezer forintot adományozott.
  • Kállay Péter (1764–1837), császári és királyi kamarás. Mezőtúron ő építette a mai Túri Fazekas Múzeumnak helyet adó klasszicizáló épületet.
  • Kállay Ignác (Oros, 1774 - Oros, 1823), Békés vármegye levéltárnoka. Az orosi Kállay (később Dessewffy) kastély építtetője.
  • Kállay István (? - Pest, 1845), királyi udvari tanácsos, csanádi főispán.
  • Kállay Ferenc (Debrecen, 1790 – Buda, 1861) művelődéstörténész, nyelvtörténész, a magyar őstörténeti kutatás egyik megalapozója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
  • Kállay Menyhért (1795–1858), főszolgabíró, majd szabolcsi alispán 1844–1847-ben és 1847–1848-ban.
  • Kállay Emánuel (1814-1886), Szabolcs vármegye hadi-főpénztárnoka, 1848-49-ben nemzetőri őrnagy. Fontos szerepet vállalt az 1859-es Garibaldi-féle betörést elősegítő titkos szervezkedésekben.
  • Kállay Ödön (Napkor, 1815 – Kiscsere, 1879), szabolcsi főszolgabíró, 1948-49-ben Székesfehérváron, majd Komáromban kormánybiztos. Kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték, de kegyelmet kapott.
  • Kállay Béni (Pest, 1839 - Bécs, 1903), politikus, történész, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, Bosznia kormányzója.
  • Kállay András (Napkor, 1839 – Nyíregyháza, 1921) főispán, író, Kállay Miklós miniszterelnök apja.
  • Kállay Albert (Kállósemjén, 1843 – Szeged, 1922) szegedi, hódmezővásárhelyi és szabadkai főispán. Nevéhez főződik az 1879-es nagy szegedi árvíz utáni helyreállítás irányítása. 1893-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki.
  • Dr. Kállay Rudolf (Kiscsere, 1853 – Nyíregyháza, 1920), sebész, főorvos, a nyíregyházi Erzsébet Közkórház első igazgatója, a később róla elnevezett orvosi szakkönyvtár alapítója. Lánya, Helén, 1914-ben feleségül ment Kállay Miklóshoz, a későbbi miniszterelnökhöz.
  • Dr. Kállay Zoltán (Kiscsere, 1856 – ?, 1914) jogi doktor, Heves vármegye főispánja, országgyűlési képviselő.
  • Kállay Tamás (Nagyhalász, 1876 - Budapest, 1963) politikus, országgyűlési képviselő. Kállay Miklós, miniszterelnök bátyja.
  • Kállay Ödön (Komárom, 1879 - Szőny, 1960) Szőny jegyzője és történetírója.
  • Kállay Tibor (Budapest, 1881 - Budapest, 1964), országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter, a Felszámoló Hivatal elnöke (a hivatal végezte a Monarchia felbomlása utáni az utódállamok pénzügyi szétválasztását, a szanálást).
  • Kállay Elemér (Napkor, 1882 - Budapest, 1974), író.
  • Kállay Miklós (Eger, 1885 – Balatonfüred, 1955) író, műfordító.
  • Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887 - New York, 1967) politikus, miniszterelnök.
  • Kállay Kálmán (Pozsony, 1890 - Debrecen, 1959), református lelkész, egyetemi tanár, sémi filológus. 1941-42-ben a Debreceni Egyetem rektora. Közreműködött a Károli-féle bibliafordítás átdolgozásában, Czeglédy Sándorral és Hamar Istvánnal közösen írta a Bibliai Lexikont (Budapest, 1931)
  • Kállay Kornél (Békéscsaba, 1907 - Budapest, 1973), mezőgazdasági mérnök. 1936-38-ban a Szarvasi Mezőgazdasági Tanintézet tangazdaságának vezetője. A nagyüzemi rizstermesztés egyik hazai úttörője.
  • Kállay Emil (1929), piarista szerzetes, tartományfőnök.
  • Kállay Ilona (Miskolc, 1930 – Budapest, 2005) színésznő.
  • Kállay István (Budapest, 1942), jogtörténész, a győri Széchenyi István Egyetem docense.
  • Kállay Tamás (Budapest, 1943), mezőgazdasági kandidátus, a tárolásbiológia szakértője.
  • Kállay Dusán (Bratislava, 1948) grafikus, illusztrátor. 1988-ban Andersen-díjjal jutalmazták.
  • Kállay Bori (Balmazújváros, 1948) színésznő.
  • Dr. Kállay Miklós (Újpest, 1949) mezőgazdasági tudományok kandidátusa, tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Bor Akadémia elnöke.

Rokon családok:

Kastélyaik [szerkesztés]

a berceli Kállay-kastély

Források [szerkesztés]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Badiny Jós Ferenc: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása (Ősi Örökség Alapítvány, Budapest, 1999)
  2. ↑ A keresztnevek gyakori ismétlődése miatt hagyományosan sorszámmal különböztetik meg a családtagokat a történeti és genealógiai munkákban.
  3. ↑ Kövér György: Hitelkonverziók - A nagykállói Kállay-család hitelügyei a 19. század közepén
  4. ↑ Kempelen Béla. Magyar főrangú családok. Budapest: szerző saját kiadása (1931) 

Külső hivatkozások [szerkesztés]

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kállay_család&oldid=13190041”