Pest (történelmi település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Pest szócikkből átirányítva)
Pest városa Buda ostromakor 1684-ben
Luigi Ferdinando Marsigli olasz földrajztudós térképe 1700 körül, rajta Buda és Pest városa a Csepel sziget északi fele

Pest város volt a Magyar Királyságban: így hívták 1873 előtt az egyik fővárost, a Budapestet alkotó három város legnagyobbikát. A 19. században Budát és Pestet együtt Pest-Buda, Buda-Pest vagy Budapest néven emlegették.

Pest egyesítés előtti területe nagyjából megegyezik a mai Budapest nyolc kerületével (V–X., XIII., XIV.), ahol a 21. század elején mintegy 600 ezer ember él.[1]

A mai szóhasználatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pestnek hívják a mai Budapestnek a Duna bal (keleti) partján fekvő részét. Ebben az értelemben Pestet 16 (a IV–X., a XIII–XX. és a XXIII.) kerület alkotja, és gyakran ide értik tizenhetedikként a Csepel-szigeten, de a Duna főágának bal oldalán fekvő XXI. kerületet is.
  • A köznyelvben gyakran egyszerűen Pestnek nevezik egész Budapestet.[forrás?]

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pest nevének eredete valószínűleg az ókorba nyúlik vissza: Contra-Aquincum neve Ptolemaiosz 2. századi Geógraphiké hüphégészisz (Bevezetés a föld feltérképezésébe) című művében ugyanis Pesszion (Πέσσιον, iii.7.§2). Más magyarázatok szerint eredete a budai oldalon található Gellért-heggyel kapcsolatos. A szó ugyanis a szláv nyelveken „barlangot”, „sziklaüreget” jelent. A Gellért-hegy gyomrában pedig nagy hévizes barlang található, amelynek a kijárata ma már be van falazva, azonban egykor nyitott volt, és a barlang mélyéből a Dunába folyó forró víz a környék fő látványosságának számított. Más vélemény szerint a pest szó a mai Gellért-hegy és Várhegy közötti, ma Tabán-nak hívott területen, az akkori szlávok által folytatott cserép- és téglaégető-ipar kemencéire utalt. A régi magyar nyelvben valóban a kemencét nevezték „pestnek”, ahogy az például a Székelyföld egyes részein még ma is hallható. (Lásd még Pécs nevének eredetét!)

A szó számos szóösszetételbe került be. Így lett a hévizes barlangot („forró kemencét”) rejtő mai Gellért-hegy neve Pest-hegy, a hegy lábánál ősidők óta használt folyami átkelő neve pedig Pest-rév, és innen kapta végül a túlparton létrejött település is a nevét.

Hasonló eredetű Buda német neve, Ofen is, amely a szláv pest szóhoz hasonlóan „kemencét” jelent, illetve délnémet nyelvjárásban a szláv pest szóhoz hasonlóan „barlang, üreg” jelentése is van. Érdekes, hogy egy tatárjárás előtti oklevél Ofen néven a folyó bal partján lévő települést, azaz a mai Pestet jelöli meg, később azonban a helyi németek már csak a budai Várhegyre alkalmazták ezt a nevet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalás előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Pest területén először kelta település volt, majd a Római Birodalom idején, a Duna bal partján a barbár támadások ellen létesült Contra-Aquincum (Klaudiosz Ptolemaiosznál Pesszion), amelynek romjai Budapest V. kerületében, a Március 15. téren találhatók.

Miután a hunok birodalma is szétesett, az avarok uralták a vidéket. A magyarok a 880-as években jelentek meg először a térségben, ahol szláv és bolgár népek éltek.

A honfoglalástól a török hódoltságig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost Pest néven elsőként 1148-ban említik. A 11.-13. században vált fontos gazdasági központtá. Pestnek ebben az időben szláv és bolgár lakossága volt, később a németek kerültek túlsúlyba. A 12. században már fal vette körül, 1230-ban pedig kiváltságlevelet kapott II. Endrétől. A tatárjárás során elpusztult, de hamarosan újra felépült.

IV. Béla 1241-ben Pestről indult a tatárok ellen. A vesztes csata után a tatárok felégették Pestet, majd 1241/42 telén átkeltek a befagyott folyón, és Óbudát is elpusztították. A király visszatérése után Budán kővárat építtetett1247 és 1265 között, Pest azonban évtizedek múltán heverte ki a csapást.A 15. században visszanyerte a bíróválasztás jogát is, majd 1470 körül szabad királyi város lett.

Pest a török időkben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török időkben Pest rohamosan veszített jelentőségéből, kereskedelmi központ szerepe megsínylette a török megszállást.

1686. szeptember 2-án több sikertelen kísérlet után a Habsburgoknak Lotaringiai Károly vezetésével végül sikerült felszabadítaniuk Budát és Pestet, de nagy árat kellett fizetniük: a vár és a város teljesen elpusztult a harcok során, melyeknek a lakosság nagy része is áldozatul esett.

A török időktől az egyesítésig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buda és Pest is gyorsan talpra állt, bár kiváltságleveleiket csak húsz év múlva kapták vissza. 1773-ban megválasztották az első pesti polgármestert (addig bíró intézte a város ügyeit.) A 18. században a két város lakossága 20-24 000 fő közt volt, száz évvel később már 150 000 körül. Ekkorra Pest a tehetős helyi görög, szerb és zsidó kereskedőknek köszönhetően az ország kereskedelmi központja lett. Lakossága vegyes volt. Pestet ekkor főként németek, magyarok, szerbek, zsidók valamint csekély számú görögök, aromunok, valamint szlovákok lakták. Ekkoriban Pest lakossága Budáénak kétszerese volt. A kulturális élet is fellendült. 1825. november 3-án megalapították a Magyar Tudományos Akadémiát. Ennek hatására Pesten 1826. február 16-án hat vállalkozó szellemű pest-budai szerb kereskedő megalapította a Matica srpska, szerb irodalmi és tudós társaságot.

1838 márciusában hatalmas árvíz pusztított; nagyrészt az újjáépítés során nyerte el a város mai külsejét.

1866. július 30-án megnyílt az első hazai (újpesti) lóvasút a pesti Széna tér (a mai Kálvin tér) és az újpesti Városkapu között a Pesti Közúti Vaspálya Társaság üzemeltetésében.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesten születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesten éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesten hunytak el[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]