Márna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Márna
Barbel.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Barbinae
Nem: Barbus
Faj: B. barbus
Tudományos név
Barbus barbus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Barbus barbus barbus (Linnaeus, 1758)
  • Barbus barbus gallicus (Karaman, 1971)
  • Barbus communis (Nordmann, 1840)
  • Barbus communis (Perty, 1832)
  • Barbus fluviatilis (Fitzinger, 1832)
  • Barbus fluviatilis alba (Krauss, 1882)
  • Barbus fluviatilis aurata (Fatio, 1882)
  • Barbus fluviatilis aurata (Veesenmayer, 1884)
  • Barbus fluviatilis borysthenicus (non Dybowski, 1862)
  • Barbus fluviatilis tyrasensis (Dybowski, 1862)
Elterjedés
Elterjedése Európában
Elterjedése Európában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Márna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Márna témájú kategóriát.

A márna vagy rózsás márna (Barbus barbus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.[1]

Több elnevezése is ismert, mint brána, harcsaponty, havasi márna, marcihal, marina, martikeszeg, merenne, nagymarci, márnahal, rózsahal, tótkeszeg, tótkecsege, zsidóhal, tótkecegi-zsidóhal és rózsa márna.

Európai elterjedésű, gazdaságilag is jelentős, halászati és horgászati módszerekkel egyaránt jól fogható faj. A duzzasztott folyószakaszokon ritkul az állománya és ez miatt a sebezhető fajok közé sorolják. Magyarországon gyakori faj, mely tilalmi idő, méret- és mennyiségi korlátozás mellett horgászható.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában a Pireneusoktól a Dnyeper vízgyűjtőjéig található meg és Magyarországon is őshonos. Elsősorban gyors vizű folyók lakója, homokos, kavicsos, márgás agyagos fenéken érzi jól magát. Főleg folyóvízi halként ismert, de azért előfordul a Balatonban is. A hegyvidéken nem hatol feljebb 900 méternél. Szereti a tiszta vizű részeket, de Johann Jakob Heckel tesz említést arról, hogy olykor tömegesen tartózkodnak a szennyvíz befolyók környékén.[2][3]

Magyarországi élőhelyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon előfordul a Duna, a Mosoni-Duna, a Lajta, a Rábca, a Répce, a Rába, a Lapincs, a Pinka, a Strém, a Marcal, a Cuhai-Bakony-ér, az Ipoly, a Kemence-patak, a Morgó-patak, a Lókos-patak, a Fekete-víz, a Malom-patak, az Apátkúti-patak, a Sződi-patak, a Benta-patak, a Zala, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Lendva, a Tisza, az Öreg-Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Bózsva, a Keleti-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Jósva, a Rakaca, a Hernád, a Vadász-patak, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, a Sebes-Körös, a Berettyó, a Maros, az áramló vizű nagyobb csatornákban és esetenként a folyók által táplált tavakban is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kifejlett példányai testhossza 40-50 centiméter, de 70 centinél hosszabbra is megnőhet. Súlya 4-5 kilogramm és kivételesen elérheti a 10 kilogramm feletti kapitális nagyságot is. Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, melynek a feje fölülről és a farokrésze oldalról enyhén lapított. Háta olajzöld, oldalt a hasa világoszöldes és fehér színű, hátúszója tarka fehér és farok alatti úszója kékes, ez utóbbi feketén beszegett, a többi úszója pedig rózsaszínű. Elvétve lehet találkozni aranymárnákkal is, melyeknek a testszíne az átlagtól eltérően sárga színű.[4]

A hátúszót 3 és 8-9, a mellúszót 1 és 15-17, a hasúszót 2 és 8, az farok alatti úszót 3 és 5, a farokúszót pedig 19 sugár feszíti ki. Az alsóállású száj felső ajkán négy bajuszszál látható.[2]

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyami márnák több alfaját is leírták, amelyeknek az önállósága a mai napig szakmai viták tárgyát képezi.[2]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobban közeli rokonához a petényi-márnához hasonlít, de annak hátúszójának elején nincs fogazott csonttüske és a farok alatti úszója hátrasimítva megközelíti vagy eléri a farokúszó tövét. Hasonló lehet még a keresztezésük által létrejött márna és Petényi-márna hibridek is. Ivadékkorban hasonlít a felpillantó küllőhöz és a homoki küllőhöz. Ezeknek csupán a szájszögletében találunk 1-1 bajuszszálat, a felső állkapcsuk elején nincs és a küllők oldalát nagyobb és sötétebb színjátszó foltok sora díszíti.[3]

Az alábbi táblázat a márna, a petényi márna, a felpillantó küllő és a homoki küllő határozóképletét tartalmazza.[5]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Barbus barbus márna, 55 12-14/7-9 62    2,3,5-5,3,2        III-IV/7-9            II-III/5
Barbus peloponnesius petényi márna, 51 10-12/7-8 56    2,3,5-5,3,2        II-IV/7-9            II-III/5
Gobio uranoscopus felpillantó küllő,   40 4-6/3-4 43      3,5-5,3          II-III/7            II-III/6
Gobio kessleri homoki küllő,   40 4-6/3-4 42      2,5-5,2         II-III/8(9)            II-III/6

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életmódja miatt nevezik folyami márnának is és a folyóvizek mederfenekén akárcsak a ponty turkálva keresi táplálékát. Férgek, rovarlárvák, vízicsigák és egyéb gerinctelen állatok mellett, jelentős arányban növényi anyagokat is fogyaszt. A késő ősszel lehűlő vizekben kisméretű halakat is elfogyaszt.[3] Körülbelül ötéves kora körül éri el a 40 centiméteres legkisebb kifogható hosszúságot és ekkor testsúlya 1-2 kilogramm között mozog.[6]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3-5 éves korában válik ivaréretté. Ívása május-júniusra esik, egy-egy nőstény 3-15 ezer 2 mm átmérőjű, sárgás ikrát rak, mely jól tapad a meder aljzatához. Az ikrások testtömegenként 3000-9000 ikrát érlelnek ami más halfajokhoz viszonyítottan csekélynek mondható. A márna ivadékok 6-8 nap alatt kelnek ki. Ikrája mérgező ezért emberi fogyasztásra nem alkalmas.[3][6]

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a horgászok nemes halként tartják számon a márnát. Horgászata május 2. - június 15. között tilos és horgászidényben a kifogható legkisebb mérete 40 centiméter, valamint ettől függetlenül vizenként külön méret és darabkorlátozás alá is eshet.[7]

Rendkívül jó úszó és kiváló sporthal, melynek fogásához kitűnő reflex és kitartás kell. Horogra akadását követően kitartóan védekezik. Még a másfél-két kilogrammos példányok is próbára teszik a horgász minden ügyességét. Képes métereket is ugrani azért, hogy a horogtól megszabaduljon. Mivel a mederfenéken tartózkodik ezért fenekező szereléssel lehet jó eséllyel fogását remélni. Mindenevő halként, tetszés szerinti csalival lehet próbálkozni. A horgászok sajttal, kukoricával, gilisztával, csontival, lótetűvel, halszelettel és sok más egyéni recept szerinti csalival fogják.[8]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

56 cm-es példánya (Hollandia, Ijssel folyó)
Márna ivadék
Jellegzetes fejformája

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
  2. ^ a b c Márnák (Barbus). Tomolyka.freeweb. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  3. ^ a b c d Barbus barbus (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  4. Alfred Brehm: Márnák (Barbus Cuv.). Brehm: Az állatok világa. Digitális kiadás:Arcanum Adatbázis Kft. 2000.. (Hozzáférés: 2010. június 18.)
  5. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2009. november 6.)
  6. ^ a b Márna. horgasz.hu. (Hozzáférés: 2010. június 26.)
  7. Tilalmakról, méretkorlátozásokról. MOHOSZ. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  8. Kácsor László: A márna és horgászata. partfal.hu, 2008. augusztus 12. (Hozzáférés: 2010. június 19.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német Demokratikus Köztársaság 1987-es postabélyege a márnáról (Barbus barbus)
  • Márna (magyar nyelven). horgasz.hu. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  • Márna (magyar nyelven). kapitalis.hu. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  • Останні з вусачів (ukrán nyelven). bible-for-you.org. (Hozzáférés: 2011. december 14.)

Internetes leírások a márnáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap