Zsibó
| Zsibó (Jibou, Siben) | |||
| Wesselényi.kastély | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Történelmi régió | Partium | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szilágy | ||
| Rang | város | ||
| Beosztott falvak | Hosszúújfalu, Kucsó, Szamosőrmező, Szilágyróna | ||
| Polgármester | Augustin Borz | ||
| Körzethívószám | 0260 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 9632 fő (2002) +/- | ||
| Község népessége | 11 306 (2002)[1] | ||
| Magyar lakosság | 1475 | ||
| Népsűrűség | 330 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 35,78 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 47° 16′ 0″, k. h. 23° 15′ 0″ | |||
| é. sz. 47° 16′ 0″, k. h. 23° 15′ 0″ | |||
| Zsibó weboldala | |||
Zsibó (románul Jibou, németül Siben) város Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Zilahtól 28 km-re északkeletre a Szamos bal partján fekszik, Hosszúújfalu, Kucsó, Szilágyróna és Szamosőrmező tartozik hozzá.
Története[szerkesztés]
Petri Mór szerint, 1205-ben Chybur néven említik először. 1387 – SIBOTHELEKE, 1423-ban SYBO, 1460-ban pedig ZYBO néven szerepel a kordokumentumokban.
1387-ben Shibotheleke az aranyosi vár tartozéka volt.
1423-ban Zsigmond király a Kusalyi Jakcs családot iktatta be Zsibó (Sybo) birtokába.
1553-ban a Kővár várához tartozó település a Kusalyi Jakcs család birtoka volt.
1584-ben Zsibót Hadaddal együtt - az erdélyi fejedelemségért vívott polgárháborúban a fejedelem melletti helytállása jutalmaként - adományozta Báthory István Wesselényi Ferencnek.
1705. november 11-én, a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc sereg vereséget szenvedett Ludwig von Herbeville tábornagy, császári főparancsnok hadaitól.
1849. augusztus 25-én itt tette le a fegyvert Kazinczy Lajos honvéd ezredes 4000 főnyi serege.
1890. október 1-jén, megnyitják a Dés – Zsibó – Zilah vasútvonalat, amelyet néhány év múlva Nagybányáig hosszabbítanak meg.
1897-ben, Petri Mór szerint megnyílik Zsibón Erdély első óvodája.
1910-ben 3047 lakosából 2481 magyar és 532 román volt. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Zsibói járásának székhelye volt.
2002-ben 11 306 lakosából 9181 román, 1503 magyar, 603 cigány és 19 egyéb nemzetiségű volt.
Gazdasága[szerkesztés]
A város határában felderített kőolaj hasznosítására Puskás Tivadar paraffingyárat létesített.[forrás?]
Nevezetességek[szerkesztés]
- A világosi események hírére az utolsó magyar sereg itt rakta le fegyverét.
- A Wesselényi-kastély - 1779 és 1810 között épült, parkjában botanikai kiállítás látható.
- Római katolikus temploma 1886-ban épült.
- Református temploma.
- Wesselényi Miklós szobra (alkotta Sepsi József 2004-ben), a református templom kertjében áll.
- Görög katolikus temploma.
- Botanikus kert
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1796. december 30-án báró Wesselényi Miklós, a reformellenzék egyik vezetője. Itt, a kriptában nyugszik az idősebb és az ifjabb báró Wesselényi Miklós, a kastély építtetője és fia, az árvízi hajós.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 838–845. o. Online elérés
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||


