Felsőszék
| Felsőszék (Sâg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Ballaháza, Krasznafüzes, Krasznatótfalu, Tuszatelke |
| Polgármester | Florian Bonțe |
| Népesség | |
| Népesség | 758 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 3476 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 3 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 87,88 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Felsőszék
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 4′ 24″, k. h. 22° 46′ 35″ | |
Felsőszék (románul Sâg) település Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szilágy megyében, Krasznafüzes, Füzespaptelek, Tuszatelke és Bánháza között fekvő település.
Története [szerkesztés]
Felsőszék nevét az oklevelek 1341-ben említették először Zeek néven.
1481-ben Zek, 1523-ban Zik, Zyk, 1546-ban Zeekh, 1760-ban Felső- és Alsó-Szék, 1808-ban Felső-Szék néven írták.
Két Szék nevű település volt a régi Kraszna megyében. Az egyik Alsó-Szék volt, amely Márka településsel nőtt össze. Ma Márkaszék néven nevezik, a másik a máig meglevő Felsőszék (Felső-Szék).
1341-ben az oláh lakosságú Zeek Valkóvár tartozéka volt, s mint a Valkóvárhoz tartozó birtokba ekkor Dancs mestert iktatták be, de ez ellen Gergely fia Jakab tiltakozott.
1564-ben Felsőszék birtokába II. János király Nagyfalusi Losonczi Bánffy Farkasnak adományozta.
1574-ben a Losonczy Bánffy család tagjai elcserélik egymás között birtokaikat, később Rákóczi birtok lett.
1795-ben Wolkenstein-Trostburgi gróf felesége Aspermont Anna vallomása szeint Szék Krasznához tartozott, s mint Rákóczi Ferenc féle birtokot a Kincstár magának tartotta meg..
1847-ben Felsőszéknek 683 lakosa volt, valamennyien görög katolikusok.
1890-ben 967 lakosa volt, melyből 18 magyar, 939 oláh, 10 egyéb nyelvű volt, ebből 948 görög katolikus, 1 görögkeleti, 1 református, és 17 izraelita. A házak száma 190 volt.
Nevezetességek [szerkesztés]
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 495–498. o. Online elérés
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
