Szakadás
| Szakadás (Luminișu) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyilonda |
| Népesség | |
| Népesség | 122 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Szakadás település Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagyilondától északra, a Szamos folyó közelében fekvő település.
Története [szerkesztés]
Szakadás Kővár tartozékai közé tartozott, azonban csak 1543-1546 között keletkezhetett, mivel Kővár 1543 évi adóösszeírásában még nem fordult elő.
Nevét 1546-ban említette először oklevél Zsakathura néven.
1600-ban Zakatura, 1750-ben Szeketúra, 1808ban Szakatúra, 1913-tól Szakadás néven írták.
A falu első ismert birtokosai a Drágffy család tagjai voltak; 1546-ban Drágffy Gáspár özvegye volt birtokosa.
1556-ban a Drágffyak utód nélküli halála miatt Izabella királyné Drágffy György e birtokát a Báthory család tagjainak: Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta.
1603-ban a település a kis-búnyi járáshioz tartozott.
1630-ban Brandenburgi Katalin e birtokot Gombos Andrásnak adta zálogba.
1636-ban Rákóczi György Rőti Orbán kővári főkapitánynak és nejének Moicsári Zsófiának adományozta.
1650-ben Kővárhoz tartozó birtoknak írták.
1689-ben Teleki Mihályné Veér Judit birtoka, s a Telekieké volt 1809-ben is.
1819-től Ujfalvy Sándor birtoka volt, akinek úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1898-ban a kolozsvári Nemzeti Színház birtoka volt, aki azt Ujfalvy Sándortól kapta ajándékba.
1910-ben 320 lakosa volt, ebből 6 német, 314 román volt, melyből 232 görög katolikus, 82 görögkeleti ortodox, 6 izraelita volt.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus fatemplomát 1846-ban szentelték fel. Anyakönyvet 1811-től vezetnek.
- 1819-től itt gazdálkodott Ujfalvy Sándor (Kackó, 1792-Kolozsvár, 1866 július 16) a híres medvevadász, földbirtokos, vadászati szakíró, Wesselényi Miklós barátja.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

