Szilágyróna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágyróna (Rona)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Zsibó
Népesség
Népesség 371 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2

Szilágyróna település Romániában, Szilágy megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Zsibóval szemben, a Szamos jobb partján, Hosszúújfalu és Turbóca közt fekvő település.

Története [szerkesztés]

Szilágyróna (Róna) nevét 1338-ban említette először oklevél Rona néven.

1338 előtt Róna Belsőszolnokvármegyéhez tartozott és Renald Magnus és nagybátyja László birtoka volt, később Mihály fia Simon a székelyek ispánjának birtoka lett.

1339-ben Pogány (Pagan) István mester kapta meg.

A 15. században a Jakcsiak birtoka volt. 1545-ben Kővárhoz tartozott és Jakcsi Mihály birtoka volt. 1575-ben Jakcsi Pétert írták földesurának, később pedig a Wesselényiek szerezték meg, az ő birtokuknak írták 1604-ben is.

1847-ben 338 lakosa volt, ebből görög katolikus 336, református 2 volt.

1890-ben 389 lakosából 23 magyar, 366 román, melyből görög katolikus 367, református 17, izraelita 15 volt. A házak száma ekkor 78 volt.

Az 1910-es népszámláláskor 421 lakosából 33 magyar, 380 román, ebből 388 görög katolikus, 23 református, 9 izraelita volt.

Szilágyróna a 20. század elején Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezeteségek [szerkesztés]

  • Görög katolikus fatemploma 1849-ben épült. Anyakönyvet 1851-től vezetnek.
  • Itt, a Róna határán levő Rákóczi-hegy-ről vett búcsút Erdélytől II. Rákóczi Ferenc, miután a lába előtt folyó Szamos túlsó partján levő síkságon, ahol Róna, Őrmező és Zsibó határa összeér, csatát vesztett.

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Források [szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 302–305. o. Online elérés