Döbörcsény
| Döbörcsény (Dobrocina) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Galgó |
| Irányítószám | 457144 |
| Körzethívószám | 0x60 |
| Népesség | |
| Népesség | 209 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 3 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Döbörcsény
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 15′ 49″, k. h. 23° 42′ 55″ | |
Döbörcsény (korábban Dobrocsina, románul Dobrocina) falu Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagyilondától délkeletre, a Szamos balparti lapályán, Tőkepataka és Oláhfodorháza között fekvő település.
Története [szerkesztés]
Döbörcsény és környéke már a bronzkorban lakott hely volt, melyet a határában talált bronzeszközök is bizonyítanak.
Neve elég későn, 1569-ben tünt fel először az oklevelekben Dobronzina néven. 1590-ben Dobrochyna, 1607-ben Dobraczina, 1808-ban Dobracsina, 1913-ban Döbörcsény néven írták.
1572 körül a Losonczi Bánffy család és a Kendyek birtoka volt.
1621-ben Szántai Mihályt és Petrucz Györgyöt irták a település birtokosának.
1696-ban Török hódoltsági falu volt.
1700-ban Szántai Ferenc birtokrésze az Alsó család-ra szállt, amely a birtokot Diószegi Istvánnak adta zálogba.
1736-ban az Alsó család tagjai osztoztak meg örökségükön.
1777-ben Alsó József és Henter Ádám birtoka volt.
1863-ban Vajda Pál, báró Henter József, Fejérdi Julianna, Daday István, János, Zsuzsanna és Sándor, Alsó Sándor részesültek úrbéri kárpótlásban.
1891-ben 367 lakosa volt, melyből 351 görög katolikus román, 16 izraelita volt.
1898-ban Bányász István, Gávris János, Gerő és Marosán István birtoka volt.
A falut a Szamos árvizei gyakran okoztak károkat a településen.
Döbörcsény a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 345–349. o. Online elérés
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
