Kisdoboka
| Kisdoboka (Dăbiceni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyilonda |
| Népesség | |
| Népesség | 233 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kisdoboka
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 18′ 0″, k. h. 23° 35′ 53″ | |
Kisdoboka település Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Csákigorbótól északkeletre, a Szamos jobb partján, Nagyilonda és Szamossómező közt fekvő település.
Története [szerkesztés]
1571-ben említette először oklevél, mint Csicsóvár tartozékát, és fejedelmi birtokot, melynek ekkor vajdája Maxim János, kenéze Ignat volt.
1590-ben Kisdoboka Bocskai István birtoka volt.
1607-ben Rákóczi Zsigmond Bocskai István fejedelem e birtokát Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak Györgynek, Zsigmondnak és néhai Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta. Kisdoboka a Haller család birtoka volt még 1863-ban is.
1898-ban Rotschild Lázár birtoka volt, aki gróf Eszterházy Mihálytól vásárolta meg.
1891-ben 257 lakosa volt, ebből 6 római katolikus magyar, 239 görög katolikus román, 1 református és 11 izraelita volt. A házak száma ekkor 50. Határa 901 kataszteri hold volt.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Az 1910-es népszámláláskor 263 lakosából 11 magyar, 252 román volt, ebből 252 görög katolikus, 11 izraelita volt.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus kőtemplomát 1817-ben szentelték fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Anyakönyvet 1821-től vezetnek.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
