Kisdoboka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisdoboka (Dăbiceni)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Nagyilonda
Népesség
Népesség 167 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisdoboka  (Románia)
Kisdoboka
Kisdoboka
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 18′ 00″, k. h. 23° 35′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 00″, k. h. 23° 35′ 53″

Kisdoboka település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csákigorbótól északkeletre, a Szamos jobb partján, Nagyilonda és Szamossómező közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1571-ben említette először oklevél, mint Csicsóvár tartozékát, és fejedelmi birtokot, melynek ekkor vajdája Maxim János, kenéze Ignat volt.

1590-ben Kisdoboka Bocskai István birtoka volt.

1607-ben Rákóczi Zsigmond Bocskai István fejedelem e birtokát Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak Györgynek, Zsigmondnak és néhai Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta. Kisdoboka a Haller család birtoka volt még 1863-ban is.

1898-ban Rotschild Lázár birtoka volt, aki gróf Eszterházy Mihálytól vásárolta meg.

1891-ben 257 lakosa volt, ebből 6 római katolikus magyar, 239 görög katolikus román, 1 református és 11 izraelita volt. A házak száma ekkor 50. Határa 901 kataszteri hold volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Az 1910-es népszámláláskor 263 lakosából 11 magyar, 252 román volt, ebből 252 görög katolikus, 11 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus kőtemplomát 1817-ben szentelték fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Anyakönyvet 1821-től vezetnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)