Kisdoboka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisdoboka (Dăbiceni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségNagyilonda
Rangfalu
KözségközpontNagyilonda
Irányítószám457193
SIRUTA-kód141624
Népesség
Népesség186 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság236 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 18′ 11″, k. h. 23° 36′ 04″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 11″, k. h. 23° 36′ 04″
SablonWikidataSegítség

Kisdoboka település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Csákigorbótól északkeletre, a Szamos jobb partján, Nagyilonda és Szamossósmező közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

1571-ben említette először oklevél, mint Csicsóvár tartozékát, és fejedelmi birtokot, melynek ekkor vajdája Maxim János, kenéze Ignat volt.

1590-ben Kisdoboka Bocskai István birtoka volt.

1607-ben Rákóczi Zsigmond Bocskai István fejedelem e birtokát Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak Györgynek, Zsigmondnak és néhai Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozta. Kisdoboka a Haller család birtoka volt még 1863-ban is.

1898-ban Rotschild Lázár birtoka volt, aki gróf Eszterházy Mihálytól vásárolta meg.

1891-ben 257 lakosa volt, ebből 6 római katolikus magyar, 239 görögkatolikus román, 1 református és 11 izraelita volt. A házak száma ekkor 50. Határa 901 kataszteri hold volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Az 1910-es népszámláláskor 263 lakosából 11 magyar, 252 román volt, ebből 252 görögkatolikus, 11 izraelita volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus kőtemplomát 1817-ben szentelték fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére. Anyakönyvet 1821-től vezetnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.