Ketesd
| Ketesd (Tetișu) | |
 | |
| Ketesd református templomának tornya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Alsófüld |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsófüld |
| Irányítószám | 457138 |
| SIRUTA-kód | 141125 |
| Népesség | |
| Népesség | 243 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 335 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 348 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 53′ 51″, k. h. 23° 02′ 42″Koordináták: é. sz. 46° 53′ 51″, k. h. 23° 02′ 42″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ketesd (románul Tetișu) falu Romániában, Erdélyben, Szilágy megyében, Kalotaszeg Alszeg altáján.
Fekvése[szerkesztés]
Bánffyhunyadtól három km-re északra fekszik, az Almásba ömlő Bot patak völgyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
Első írásos említése 1399-ből származik, mint Ketesd. 1437-ben Kethesd, 1576-ban Kettesd néven fordul elő. Kiss Lajos szerint magyar eredetű és egy *Ketes személynév -d képzős alakjából magyarázza. A román név kezdőhangja azzal magyarázható, hogy a környék román nyelvjárásának palatalizált [k'] és [t'] hangzói összeolvadtak.
Története[szerkesztés]
A falu kezdetben Bihar vármegyéhez, egyháza a váradi püspökség kalotai főesperességéhez tartozott. Később évszázadokon keresztül Kolozs vármegye része volt. Magyar lakossága a reformáció idején református hitre tért.
A ketesdiek a 20. század elején kezdtek eladásra zöldséget és gyümölcsöt termeszteni. Terményeiket kezdetben a bánffyhunyadi „úri” réteg és a havasi románság vásárolta, 1940-től vonattal a kolozsvári piacra is hordták. A hízlalt szarvasmarhát a hunyadi nagyvásárban, az igavonásra is használt bivalyok tejét a hetipiacon adták el. 1910-ben 1078 holdas határából 481 hold volt szántó, 253 erdő és 140 legelő.
Híres volt mesemondóiról. Népmesekincsét Kovács Ágnes gyűjtötte össze az 1940-es években. A kétkötetes műhöz írt, kismonográfia hosszúságú bevezető tanulmánya a településről is bőséges információforrás.
1944 októberében a malomszegiek és a viságiak kifosztották. 1968-ban Szilágy megyéhez csatolták.
Lakossága[szerkesztés]
- 1850-ben 347 református magyar lakosa volt.
- 2002-ben 348 lakosából 335 magyar, 13 román nemzetiségű volt; 331 református és 12 ortodox vallású.
Látnivaló[szerkesztés]
- Mai református templomát Kós Károly tervei alapján, 1937 és 1941 között építették. A templom mennyezetére visszahelyezték középkori temploma 1692-ben, Gyalui Asztalos János által készített kazettás mennyezetének 21 kazettáját. Kis harangja 1766-ból, míg szószékének koronája 1798-ból származik. Énekmutató táblája 1860-ban, szószéke 1892-ben készült. A cinterem kapuját a ketesdi Kis Lőrinc mester készítette.
Híres ember[szerkesztés]
- Itt született Péter Ferenc magyar rádióbemondó, előadóművész.
Források[szerkesztés]
- Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék. I–II. Budapest, 1944
- Várady Péter – Borbély Anikó: Erdély magyar templomai – Kalotaszeg. Budapest, 1991
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Balogh Balázs – Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest, 2004
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Kép a régi, fatornyos templomról, 1933-ból
- Kerekes Edit: Ketesd – börtön és édes szülőfalu
- Kovács Ágnes: A kalotaszegi Ketesd mesekincse (MEK)
- Hangfelvételek
Jegyzetek[szerkesztés]
Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
