Tormapataka
| Tormapataka (Valea Hranei) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Zálha |
| Rang | falu |
| Községközpont | Zálha |
| Irányítószám | 457364 |
| SIRUTA-kód | 143110 |
| Népesség | |
| Népesség | 75 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 13′ 29″, k. h. 23° 33′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 29″, k. h. 23° 33′ 12″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tormapataka település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Déstől északnyugatra, Kabalapatak és Almáscsáka közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Nevét 1560-ban Lak, Lász néven említették először az oklevelek. 1609-ben Thormapatak, másként Vyfalu, 1632-ben Tormapataka, másként Haranapataka néven írták.
1594-ben Báthory Zsigmond oklevelében említették Lak néven, amikor Kendy Sándor itteni birtokát annak hűtlensége miatt más birtokokkal együtt a kolozsvári polgároknak adományozta. 1618-ban egy birtokrész itt Csáky Istváné volt. 1694-ben Csáky László és a kolozsvári unitárius egyház birtoka volt. 1696-ban török hódoltság alatt a hódoltsági falvak közt szerepelt. 1743-ban Csáky István halála után gróf Csáky Borbála báró Bornemissza Jánosné, Katalin báró Haller Györgyné, Lázár Druzsánna, Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal birtoka lett. 1750-ben határát terméketlennek, kövesnek írták le. A falu lakosai Szilágysomlyóra való sófuvarozásból éltek, vásárba Désre jártak. 1810-ben gróf Haller Jánosné, báró Jósika Miklós és Kolozsvár városa volt Tormapatak birtokosa. 1817-ben nagy éhinség volt itt, lakói közül többen meghaltak, sokan pedigkivándoroltak. 1898-ban Kolozsvár városának birtoka volt, amely vásárlás útján megszerezte a báró Jósika család itteni birtokait is. Az 1900-as évek elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.
1910-ben 319 lakosa volt. Ebből 12 magyar, 307 román, melyből 307 görögkatolikus, 12 izraelita volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemplomát 1780-ban szentelték fel a szent arkangyalok tiszteletére.
Babonák, népszokások[szerkesztés]
Az 1800-as évek végének adatai szerint babonái közül említésre méltó volt:
- A lakosság pénteken nem járt kapálni, mivel azt tartották, hogy ezáltal nem veri jég a határt.
- Szent György nap estéjén házaikat, kapuikat a csipkerózsa ágaival ("csipkerózsafával") aggatták tele, hogy ezzel a rossz szellemeket elűzzék.
- Járványok idején azt tartották, hogy ha hét asszony egy éjen át egy férfiinget kenderből elkészít, és ezt a határszélre kiviszik, a járvány megszűnik.
A falu épületei az 1800-as évek végének adatai alapján fából épültek, minden rendszer nélkül. Bútorzatuk egy asztal, két lóca, egy szék s egy ágy volt. Öltözetüket házilag állították elő.
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
Jegyzetek[szerkesztés]
Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}