Ráton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ráton (Ratin)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Kraszna
Népesség
Népesség 494 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 253
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2

Ráton település Romániában, Szilágy megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Szilágy megyében, Szilágysomlyótól délre, Kraszna és Krasznahosszúaszó között fekvő település.

Története [szerkesztés]

Ráton Árpád-kori település, nevét az oklevelek 1270-ben már említették Rathun néven.

Az 1400-as évek elején a település birtokosai a Ráthoni család tagjai voltak.

1449-ben a Rátoniak tiltakoztak az ellen, hogy birtokuk egynegyedébe, valamint Bíró Imre harmadába beiktassák a Rátoni család többi tagját: Rátoni Nagy Lőrincet, Rátoni Jakabot, Pétert és Rátoni Nagy Demjént és Istvánt.

1584-ben a Losonczi Bánffy Boldizsár birtoka volt, akinek Ráton határjárásól szóló oklevelét a váradi káptalan Báthory Zsigmond erdélyi vajda megbízásából átírta.

1721-ben Nagy Borbála elzálogosította rátoni örökségét Máté Bálintnak.

1808-ban végzett összeíráskor a településen birtokosok voltak:a Nagy, Goris, Gyulai, Aracsi, Kovács, Deák, Jakab, Ferenczi, Ladányi, Szabó, Kibédi, Berei, Szigeti, Zaj, Farkas, Erdélyi, Jákó, Surányi, Filep és még 25 más családot.

1847-ben végzett összeíráskor 395 lakosa volt, ebből római katolikus 11, görög katolikus 12, református 368, izraelita 4 volt.

1890-ben csak 366 lakosa volt, melyből 355 magyar, 1 német, 10 oláh, ebből 12 római katolikus, 88 görög katolikus, 249 református, 17 izraelita. A házak száma ekkor 90 volt.

Ráton a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.

Nevezetességek [szerkesztés]

  • Református templom.

Hivatkozások [szerkesztés]

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Források [szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 279–283. o. Online elérés