Semesnye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Semesnye (Șimișna)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang községközpont
Beosztott falvak Alsóhagymás
Népesség
Népesség 815 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Község népessége 1103 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Semesnye  (Románia)
Semesnye
Semesnye
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 14′ 02″, k. h. 23° 37′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 14′ 02″, k. h. 23° 37′ 16″

Semenye település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csákigorbótól északkeletre, Almáshagymás, Kabalapatak és Déskörtvélyes közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét az oklevelek 1314-ben említették először Kisscemesnya néven.

A település először két helységből állt, melyek közül az egyik Kis-Semenye volt.

Kis-Semenye első ismert birtokosai az Aba nemzetségből származó Czente (Chenthe) családból származó János és fiai: János és István voltak, akik birtokukat 1314-ben zálogba adták Récsei Lőrincnek, majd újra visszaváltották.

A másik Semenye nevű település a Kökényes-Radnót nemzetség tagjaié volt. Az e nemzetségből való Renold fia János, majd Jánosnak fia Benedek volt birtokosa, egészen a család kihaltáig.

1322-ben a Kökényes-Radnótok kihalta után Károly Róbert király Semesnyét odaajándékozta a Kacsics nemzetséghez tartozó Mihály fia Simonnak, a székelyek ispánjának és nővérének, aki Renold özvegye volt.

A Kachicok kihaltával a Bánffyak örökölték.

1381-ben Régeni (Bánffy) István fiai osztoztak meg a birtokon, mely Györgynek jutott.

1428-ban Mátyás király Simon székely ispán hagyatékát a kincstárnak ítélte.

1511-es összeírás szerint az itteni birtokrész Bethlen Miklós fiainak: Jánosnak és Farkasnak a birtoka volt.

Az 1500-as évek elejétől a Bánffyak a fő birtokosai, mellettük a Kendyek is birtokosok itt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. 1910-ben végzett népszámláláskor 1565 lakosa volt, melyből 118 magyar, 1247 román, 1446 görög katolikus, 27 református, 85 izraelita volt.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.