Tuszatelke
| Tuszatelke (Tusa) | |
 | |
| Tuszatelke látképe a fatemplommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Felsőszék |
| Rang | falu |
| Községközpont | Felsőszék |
| Irányítószám | 457304 |
| SIRUTA-kód | 142667 |
| Népesség | |
| Népesség | 653 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 02′ 34″, k. h. 22° 46′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 34″, k. h. 22° 46′ 34″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tuszatelke témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tuszatelke település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szilágy megye déli részén, a Réz-hegység és a Meszes-hegység, között, a Király-hágó közelében Szilágysomlyótól délre, Felsőszék, Krasznatótfalu és Körösfeketetó között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Tuszatelke nevét az oklevelek 1341-ben említették először Thuzateluke néven, majd 1481-ben Thuza, Tuza, 1547-ben Tusa, 1573-ban Tusza néven írták nevét.
A Kraszna vármegyei Meszes-aljai kis oláh falu Valkó várának tartozéka volt, első ismert birtokosa Dancs mester volt, majd Bánffy Zsófia volt itt részbirtokos.
1548-ban Bánfi Zsófia itteni birtokrészeinek megosztása tárgyában Sarmasági András és Valkói Miklósné Csire Petronella folytatott pert Báthori Szaniszlófi András, Kristóf és István ellen. A birtokot a Bánffy család férfi örökösei kapták.
1684-ben folytatott per iratai szerint Tusza, más néven Avas nevű erdő birtoka a Báthori-család kihalta után a Bánffy családot illeti.
A Bánffyak, Báthoryak birtoklása után a település Rákóczi birtok lett, majd a kincstáré, amely Cserei Farkas udvari tanácsosnak adta.
1808-as összeíráskor birtokosai voltak: a Boros, gróf Teleki, Lakatos és báró Bánffy családok.
1847-ben 247 lakosa volt, melyből 4 római katolikus, 243 görögkatolikus volt.
1890-ben 496 lakosa volt, melyből magyar 8, oláh 486, egyéb nyelvű 2, ebből görögkatolikus 475, görögkeleti 13, izraelita 8, a házak száma 98. Tuszatelke lakosai mészégetéssel foglalkoztak. Erdeje a Ponor volt. Innen a Ponorból került ki Szilágy megye legnagyobb, s legnagyobb mennyiségű mészanyaga. E meszet a lakosság Szatmáron túl is szállította.
A Ponor erdejében volt az Izbuc (lüktetés) nevű forrás, körülbelül 10 "öl" magasságú zuhataggal, melynek vize itt a község határánál egyesült Tusza-patakával.
A település a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus fatemploma.
Hivatkozások[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 692–694. o. Online elérés
Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
