Almásszentmihály
| Almásszentmihály (Sânmihaiu Almașului) | |
| Almásszentmihály görögkeleti fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Bercse, Almásszentmária |
| Népesség | |
| Népesség | 1164 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1806 |
| Magyar lakosság | 5 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Almásszentmihály település Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szilágy megyében, Zilahtól délkeletre, az Almás vize mellett, Hidalmás és Vaskapu között fekvő település.
[szerkesztés] Nevének eredete
A falu nevét Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma után kapta.
[szerkesztés] Története
Almásszentmihály neve az oklevelekben 1334-ben tűnt fel először Zenmichal néven.
1452-ben Nagzenthmyhal, 1459-ben Zenthmyhal, 1466-ban Zenthmihal, 1546-ban Naghzent Mihal, 1587-ben Zentt Mihally, 1750-ben Puszta Szent Mihály, néven írták nevét.
1400-as években birtokosok voltak itt a Szentmihályi, Gyulakúti, Nagy, Lovas, Tompa, Farkas, Jakab, Sámsoni, Polyák családok.
1522-ben NaghzenthMyhal Somi Gáspár birtoka volt.
1552-ben Naghzenthmyhalon Bonyhai Dezsőffy László volt a birtokos.
1554-ben a település birtokosa Somy Anna volt.
1658-ban a fennmaradt írások szerint még állt Szent Mihályról elnevezett temploma, a XVII. században azonban a templom és a falu lakossága is elpusztult, ekkor kapta a puszta előnevet.
1730-tól görögkeleti vallású lakosok telepedtek le a faluba.
Az 1900-as évek adatai szerint a régi lakosság emlékét a határ-, dűlő- és utcanevek őrzik, mint például: Magyar utca, Kis utca, Kisgána, Kosárvölgy.
A trianoni békeszerződés előtt Almásszentmihály Kolozs vármegye Hidalmási járásához tartozott.
1910-ben 1441 lakosából 59 magyar, 1338 román volt. Ebből 1351 görög katolikus, 30 református, 30 görögkeleti ortodox, 19 izraelita volt.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Görögkeleti fatemploma.
[szerkesztés] Források
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 184. o. ISBN 973-9203-57-4
- Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv.
[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
|
||||||||||

