Ipp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipp (Ip)
Szilágyippi ref templom.jpg
Református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang község
Beosztott falvak Alsókaznacs, Felsőkaznacs, Szilágyzovány, Zoványfürdő
Irányítószám 457210
SIRUTA-kód 141731
Népesség
Népesség 1626 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1003
Község népessége 3648 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 60,13 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Ipp  (Románia)
Ipp
Ipp
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′ 52″, k. h. 22° 36′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 52″, k. h. 22° 36′ 32″

Ipp (románul: Ip) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágysomlyótól 16 km-re nyugatra fekszik.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1208-ban Ypu néven említi először oklevél.

1373-ban az akkor Kraszna vármegyéhez tartozó Ip birtokába Albesi Mártont iktatták be. 1438-ban Borzás János fia György és a Jakcsiak bitokot cserélnek Ipen. 1466-ban Ippi Lászlót és fiát Jánost iktatták be Ipp birtokába, a település egészen 1598-ig az Ippi család tagjainak birtoka volt. 1598-ban Báthori Zsigmond az utód nélkül elhalt ifjú Ippi László itteni birtokát a rokon Ippi Bideskúti családnak ajándékozta. 1703-ban Somlyai Décsei István valamint neje Szintai Éva és Ippi Bideskúti Zsigmond birtoka volt.

A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.

A második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 7-én a bevonuló 11. hajdúezred 1. zászlóalja hosszabb pihenőt tartott a településen, amikor az egyik lőszerkocsin egy rekesz korábban zsákmányolt és a zötykölődéstől élesedett kézigránát felrobbant, halálosan megsebesítve két embert. A szeptember 13-án a budapesti gyalogezred 32. karhatalmi századával kiszálló Bedő Zsolt főhadnagy már azt az információt kapta, hogy almáskosárba rejtett pokolgép végzett három honvéddel. Bedő különítménye a magyar többségű községben 18 „vasgárdagyanús” embert talált, akik közül 16-ot lelőttek. Az iskolában elszállásolt katonákra éjjel valaki rálőtt, amire válaszul a honvédek – hivatalosan „a támadók üldözése közben” – 157 román férfit, nőt és gyereket öltek meg. Annak ellenére, hogy a 2014 lakosú településen mindössze 392-en voltak román anyanyelvűek, magyar és szlovák áldozat nem volt. Az esetet magyar források alapján feltáró Illésfalvi Péter hadtörténész a magyar honvédek üldözésre vonatkozó állításait „szégyenletes hazugságnak” minősítette. A karhatalmi század szeptember 15-én hagyta el a falut, és Márkaszéken folytatta tevékenységét.[3]

Az áldozatok emlékére 1996-ban emlékművet állítottak fel a faluban.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1765-ben a településnek 103 görög katolikus lakosa volt.

1847-ben 920 lakosa volt, melyből 51 római katolikus, 342 görög katolikus, 326 református, 11 izraelita.

1890-ben 1099 lakosából 740 magyar, 5 német, 8 tót, 345 román, 1 egyéb nyelvű, ebből 55 római katolikus, 349 görög katolikus, 670 református, 25 izraelita. A házak száma ekkor 208 volt.

1910-ben 1526, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel.

1930-ban 2014 magyar, szlovák és román lakosa közül 392 volt román anyanyelvű.[3]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református templom - 1720-ban renoválták, 1793-ban bővítették, 1825-ben a fatorony helyett kőből építettek tornyot.
  • Görög katolikus templom.

Népviselet, népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipp férfi lakosai fekete posztóból készült nadrágot, mellényt, újjast és barna gubát viseltek. A nők ruházatához tartozott a vizitke, huszárka és a fehér guba. Nyári öltözékük a fersing volt.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. ^ a b Ablonczy (2011), i. m. 62-63. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 581–589. o. Online elérés
  • Ablonczy (2011): Ablonczy Balázs. A visszatért Erdély 1940–1944 (magyar nyelven). Budapest: Jaffa Kiadó. ISBN 978 963 9971 60 8 (2011). Hozzáférés ideje: 2011. december 26.