Nagykeresztes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagykeresztes (Cristolț)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Megye Szilágy
Rang községközpont
Beosztott falvak Bezdédmező, Hegyköz, Szalonnavölgy
Népesség
Népesség 604 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1235 (2011)[2]
Magyar lakosság 1
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagykeresztes  (Románia)
Nagykeresztes
Nagykeresztes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 12′ 26″, k. h. 23° 26′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 12′ 26″, k. h. 23° 26′ 12″

Nagykeresztes település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsibótól délkeletre, Zálhától nyugatra fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagykeresztes nevét 1554-ben említette először oklevél Naghkereztolcz néven.

1591-ben Nagy Krestolc, 1600-ban Nagy Kriztocz, 1733-ban Nagy-Krisztolcz néven írták.

Nagykeresztes kezdetektől fogva Almás várához tartozott.

1554-ben Somi Anna birtoka volt, aki birtoka negyedét férjére, Patóchi Boldizsára hagyta.

1557-ben Pelsőczi Bebek Ferenc itteni részét nejére Ilonára hagyta.

Az 1600-1700-as években fő birtokosai a Csákyak voltak.

1696-ban Nagy-Krisztolcz török hódoltsági falu volt.

1743-ban gróf Csáky Imre utódnélküli halála után gróf Csáky Borbála, báró Bornemissza Jánosné, Katzalin báró Haller Györgyné,Lázár Druzsánna Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal bírják.

1866-ban nemesi jogú birtokosai Prodán György és Pap János voltak.

1898-ban báró Jósika Irén és örökléssel báró Jósika Leótól Freundlich Sámuel volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 1504 lakosából 24 magyar, 19 német, 1455 román volt. Ebből 1463 görög katolikus, 41 izraelita volt.

Hagyományok, népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településen a 20. század elején még élő népszokások:

  • Újév előestéjén a fiatalság a falu felett levő hegyekről a másikra átkiáltja mindazt, a mi rosz csak történt a község lakói közt az év folyamán.
  • A Szent György-napi öntözés van szokásban.
  • Böjtöket szigorúan megtartják s ilyenkor eledelük málé, paszuly, bab, lencse, aszalt gyümölcs, melyeket tökmagból sajtolt olajjal fogyasztanak; nem böjtös időben tej, túró s a már írt főzelék-félék s leginkább a puliszka a főtáplálék s ilyenkor zsírral készítik. Savanyításra vackorból készítette ecetet használnak, különben gyakori a korpaczibre is.
  • Ruházatuk házilag készített harisnya, kék posztóval szegélyezett fekete czondra, juhbőr mellrevaló, sapka, bocskor, csizma vegyesen, nyáron lábravaló és ing, szalmakalap. A nők bolti ruhát hordanak.
  • Épületeik fából, rendesen tornáccal ellátva, szalmafedéllel; az újabb idő óta kezdenek rendszeresebben építkezni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)