Nagymonújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagymonújfalu (Deleni)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
KözségDebren
Rangfalu
KözségközpontDebren
Irányítószám457121
SIRUTA-kód140976
Népesség
Népesség54 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság2
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 19′ 16″, k. h. 23° 05′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 16″, k. h. 23° 05′ 27″
SablonWikidataSegítség

Nagymonújfalu (románul: Deleni) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zilahtól északra, Menyő, Nagymon és Kisdoba közt fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Román neve Cioara=Csará (csóka). Magyar nevének első tagja Nagymon neve után. E falu határán alakult ki az új település, így lett neve Nagymonújfalu.

Története[szerkesztés]

A mai Nagymonújfalu az 1700-as évek körül települt mai helyére, a nagymoni határra. Egy tanuvallomás adatai szerint "Moni, Jaxival a határt kétfelé szakították; Moninak jutott az alsó rész, Jaxinak a felső, melyet Nagymon-Újfalunak neveznek".

A 18. század közepén a falu "Csora" még csak néhány házból állt.

Határa jó makktermő tölgyes, cseres és bükkös erdő volt. Bálvány nevű részét szőlővel telepítették be.

1750-ben neve Szilágycsora, ekkor már 122 görögkatolikus lakosa volt.

1760-1762 körül kapta mai Nagymonújfalu nevét.

1847-ben végzett összeíráskor 272 lakosa volt a településnek.

1890-ben 268 lakosából 24 magyar, 243 román, 1 egyéb nyelvű, ebből 1 római katolikus, 243 görögkatolikus, 10 református, 14 izraelita. A házak száma ekkor 60 volt.

1909-ben Nagymonújfalunak 260 lakosa volt.

Nagymonújfalu a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zsibói járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görögkatolikus fatemploma 1720-ban épült. Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 701–702. o. Online elérés