Pirosd

Pirosd (Piroșa)
Pirosd görög katolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szilágy
Rang	falu
Községközpont	Aranymező
Népesség
Népesség	126 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2

Pirosd település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

A Szamos folyó jobb partja közelében, Aranymező, Kővársolymos, Kismező és Kocsoládfalva közt fekvő település.

Nevének eredete

Nevét az ó szláv pyro, piroha szóból származónak tartják, melynek magyar jelentése a perjés, harasztos szónak felel meg.

Története

Pirosd nevét 1603-ban Pirosfalva néven említették az oklevelekben, mint a Kővári uradalom Aranymezői járásához tartozó falut. 18031-ben pedig Pirosa néven írták.

A település 1567-1603 között keletkezhetett, mivel Kővár tartozékainak 1567 évi felsorolásakor neve még nem fordult elő.

1614 előtt Maczasdi János birtoka volt, de annak utód nélküli halála után Bethlen Gábor a birtokot Szakácsi Katona Istvánnak és Méhkereki Nagy Mártonnak adományozta.

1624-ben Nagy Márton itteni része Sámsoni Csúthi Gáspáré lett.

1632-ben Rákóczi György Füzesi Katona Istvánt erősítette meg a birtokban, aki birtoka felét Bethlen Gábortól kapta adományként, másik felét pedig Csuthy Gáspártól vásárolta meg.

1650-ben Kővárhoz tartozó birtok volt.

1770-ben végzett összeíráskor báró Diószegi István, Mihály és néhai Ferenc özvegye, Rettegi György, Ladányi János, pojáni Rácz Antal, Keresztesi Józsefné, Újvári Zsuzsanna és Móricz Ferenc birtoka volt.

1788-ban a kincstárnak foglalták le a hűtlenségbe esett báró Diószegi Sámuelnek egy itteni jobbágytelkét.

1829-ben birtokosai voltak: a kincstár, Péchy István, és Ladányi József, özvegy Simon Kata, Rácz István, özvegy Maurer Mária.

1839-ben 140 lakosa volt 24 házban. 1886-ban 172 görög katolikus lakost számoltak össze a településen, 1891-ben pedig 154 lakosa volt.

1892-ben gróf Teleki Árpádé, aki a kincstártól vásárolta meg, tőle Jósika Sámuel vette meg, és az övé volt még 1898-ban is.

Az 1910-es népszámláláskor 209 lakosából 3 német, 206 román volt, melyből 206 görög katolikus, 3 izraelita volt.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görög katolikus fatemploma - 1868-ban az Arkangyalok tiszteletére szentelték föl. Harangjai 1850-ből valók.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.