Tótszállás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tótszállás (Brâglez)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Szurduk
Népesség
Népesség 267 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tótszállás  (Románia)
Tótszállás
Tótszállás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 13′ 05″, k. h. 23° 22′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 13′ 05″, k. h. 23° 22′ 54″

Tótszállás település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsibótól délkeletre, a csákigorbói úton, Szurduk és Csákigorbó közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tótszállás nevét 1554-ben említette először oklevél Tothzallas néven.

1600-ban Toth Szállás, 1733-ban Briglezii, 1750-ben Büglecz, Tótszállás, 1760-ban Toth Szállás, 1808-ban Tótszállás, Bliglicz néven írták.

Kezdettől fogva a Kolozs megyei Almás várához tartozott.

1554-ben Somi Anna, Balassa Imre özvegye a birtok negyedrészét férjére, Patócsi Boldizsárra hagyta.

Birtokosai az 1500-as években ugyanazok voltak, mint Csáki-Gorbónak, melyhez tartozott.

A Kendy családbeliek közti 1590. évi osztozkodás szerint csupán Kendy Istvánnak jutott 1 jobbágy.

1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábor itteni birtokrészét Bocskai Istvánnak adományozta.

1600-ban Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskai István itteni részét Csáky Istvánnak adományozta.

1632-ben Csáky István itteni részének egyharmadát annak hűtlensége miatt a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire: Csáky Ferencre és Annára maradt.

1694-ben Tótszállást Csáky László birtokának írták.

1696-ban török hódoltsági falu volt.

A falu első lakói tótok voltak, akik később elrománosodtak.

1836 körül új tót letelepedők érkeztek a településre az itt létesített cukorgyártás és selyemhernyó-tenyésztés céljából, akiket báró Jósika Jánosné hozott a Szepességből. Később ezek utódai is teljesen elrománosodtak.

1840-ben Jósika Miklós birtoka, akinek itt cukorrépaföldje és cukorgyára is volt.

1898-ban birtokosai, báró Jósika Sámuelné báró Jósika Irén és Jósika Miklós, a regényíró unokája,[2] 782 holdat örököltek Jósika Gyulától.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 449 lakosából 10 magyar, 5 német, 434 román, illetve 430 görög katolikus, 10 református, 5 izrealita volt.

1974-ben Surduk (Szurduk) község faluja.

Hagyományok, népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század elején még élő hagyományok, népszokások a községben:

  • Újév éjszakáján szalmabábot tettek a férjhezadó leányosházak tetejére vagy a kapufélfára.
  • Élelmük a „tengerikenyér” (kukoricakenyér) volt, melyet kerti veteményekkel, napraforgóból és tökmagból származó olajjal készült ételekkel fogyasztottak.
  • Épületeik oldala fából készült, szalmafedéllel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. http://mek.oszk.hu/05800/05804/html/05.htm id. br. Jósika Miklós leszármazottai

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
  • Vistai András János Tekintő – erdélyi helynévkönyv

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]