Tótszállás

Tótszállás (Brâglez)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Megye	Szilágy
Rang	falu
Községközpont	Szurduk
Népesség
Népesség	353 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2

Tótszállás település Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése

Zsibótól délkeletre, a Csákigorbói úton, Szurduk és Csákigorbó közt fekvő település.

Története

Tótszállás nevét 1554-ben említette először oklevél Tothzallas néven.

1600-ban Toth Szállás, 1733-ban Briglezii, 1750-ben Büglecz, Tótszállás, 1760-ban Toth Szállás, 1808-ban Tótszállás, Bliglicz néven írták.

Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almás várához tartozott.

1554-ben Somi Anna Balassa Imre özvegye, a birtok negyedrészét férjére Patócsi Boldizsárra hagyta.

Birtokosai az 1500-as években ugyanazok voltak mint Csáki-Gorbónak, melyhez tartozott.

A Kendy családbeliek közti 1590 évi osztozkodás szerint csupán Kendy Istvánnak jutott 1 jobbágy.

1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néh. Kendy Gábor itteni birtokrészét Bocskai Istvánnak adományozta.

1600-ban Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocskai István itteni részét Csáky Istvánnak adományozta.

1632-ben Csáky István itteni részének egy harmadát annak hűtlensége miatt a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt.

1694-ben Tótszállást Csáky László birtokának írták.

1696ban török hódoltsági falu volt.

A falu első lakói tótok voltak, akik később elrománosodtak.

1836 körül új tót települők érkeztek a településre az itt létesített cukorgyártás és selyemhernyótenyésztés céljából, kiket br. Jósika Jánosné hozott a Szepességből. Később ezek utódai is teljesen elrománosodtak.

1840-ben Jósika Miklós birtoka volt, akinek itt cukorrépaföldje és cukorgyára is volt.

1898-ban birtokosai báró Jósika Sámuelné br. Jósika Irén, Miklós a regényiró unokája, 782 h. öröklés Jósika Gyulától.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 449 lakosából 10 magyar, 5 német, 434 román volt. Ebből 430 görög katolikus, 10 református, 5 izrealita volt.

1974-ben Surduk (Szurdok) község faluja.

Hagyományok, népszokások

A 20. század elején még éllő hagyományok, népszokások voltak a községben:

• Szent György napján való öntözés.

• Újév éjszakáján szalmabáb tevése a férjhezadó leányosházak tetejére vagy a kapufélfára.

• Ruházatukat házilag állították elő gyapjuból, kenderből s kivétel nélkül bocskort hordtak.

• Élelmük a "tengerikenyér" (kukoricakenyér) volt, melyet kerti veteményekkel, napraforgóból- és tökmagból készült olajos ételekkel fogyasztottak.

• Épületeik faoldaluak voltak, szalmafedéllel.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
• Vistai András János Tekintő - erdélyi helynévkönyv