Füzes (település)
| Füzes (Stupini) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Hidalmás |
| Rang | falu |
| Községközpont | Hidalmás |
| Irányítószám | 457182 |
| SIRUTA-kód | 141517 |
| Népesség | |
| Népesség | 146 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 04′ 24″, k. h. 23° 22′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 24″, k. h. 23° 22′ 55″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Füzes település Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Csákigorbótól délre, Füzesszentpéter és Vajdaháza között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Füzes nevét 1341-ben említették először az oklevelek Fizes, Fyzes neveken mint Valkó várához tartozó települést.
1481-ben Losonczi Bánffy András és Mihály birtoka volt.
1508-ban Báthory István, 1519-ben Borzási György volt Füzes birtokosa.
1570-ben leánynegyede Károlyi Lászlót, Bánffy István Zsófia nevű leányának unokáját illette.
Az 1808-ban végzett összeíráskor gróf Petki, gróf Bánffy, báró Bánffy, Cserei, Vay, Máda, Mágya, Kaba, Keresi és más nemesi családok birtoka volt.
1847-ben 458 görögkatolikus lakosa volt, 1890-ben 600 lakosából 1 magyar, 13 német, 586 román volt, melyből görögkatolikus 586, izraelita 14 volt. A házak száma ekkor 132 volt.
1910-ben 1180 lakost számoltak itt össze, ebből 9 magyar, 1143 román volt, melyből 1170 görögkatolikus volt.
Füzes a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
Görögkatolikus fatemploma 1600-ban épült. A templom különlegessége, hogy az Alsóbánihoz hasonlóan, kívül is faliképei vannak.
A templom freskói: Az épület külső nyugati oldalán balról: Izsák, Ábrahám és Jákob patriarchák. Középen: Jézus trónol, tőle jobbra egy angyal, kezében mérleggel. A jó cselekedeteket és a bűnösöket mérlegeli, s a pokolra küldi a rosszakat. Az elkárhozottakra váró ördögöket kecskefejjel, bakszakállal ábrázolták; kezeiken, lábaikon állati karmok, testük hosszú, bojtos farkú.
A templom déli oldalán Keresztelő Szent János fekvő alakja látható, amint int Szaloménak, Herodes, Herodias leányának ölében tálcán nyugszik a feje, mellette van a hóhér pallossal. E képtől jobbra Illést látjuk a két szárnyas ló vonta szekerével.
S templom bejáratánál a négyszögletű kereten a három kötélforma díszítés tűnik szembe.
Az épület előcsarnokában: a női osztályban az öt okos és az öt esztelen szűz alakja van a falra festve, kezükben lámpást tartanak. E csoporttól jobbra a hajóban Jézus és tanítványai láthatók, amikor Jézus lecsendesíti a háborgó tengert. A falak többi részén is szentek, patriarchák festett alakjai, az alacsony vízszintes mennyezeten harsonát fúvó angyalok.
A férfi osztályban ugyanúgy, mint az Alsóbáni templomban, a keresztúti jelenetek, és az iconasztázzal (képfallal) szemben Ádám és Éva a tiltott fával, a sanetuariumban Krisztus, az apostolok, az apostolok, szentek és próféták képei láthatók.
A faliképeket 1825-ben festették újra.
Az egyházközség anyakönyvét 1828-tól vezetik.
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
Jegyzetek[szerkesztés]
Szilágy megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}