Alsóvalkó
| Alsóvalkó (Valcău de Jos) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Felsővalkó, Füzespaptelek, Rátonbükk, Újvágás, Valkóváralja |
| Népesség | |
| Népesség | 909 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 3302 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 103 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 63,23 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsóvalkó
Pozíció Románia térképén
|
|
Alsóvalkó (1899-ig Magyar-Valkó, románul Valcău de Jos) falu Romániában Szilágy megyében. Községközpont, Felsővalkó, Füzespaptelek, Rátonbükk, Újvágás és Valkóváralja tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Szilágysomlyótól 14 km-re délnyugatra fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a szláv vlk (= farkas) főnévből származik.
[szerkesztés] Története
Valkó nevét 1249-ban említették először az oklevelek Wolko néven, mikor IV. Béla király a Geregye nemzetséghez tartozó Pál országbírónak adományozta.
Valkó várát a 13. században építették, 1317-ben már említve volt vára is, ekkor Borsa Kopasz fia Bekcs volt a vár ura, kihez 1277-ben a Geregye nemzetség utolsó tagjának Miklósnak halála után kerülhetett. A Borsáktól Elefánti Dezső foglalta vissza.
1317-től királyi vár volt.
1341-ben Károly Róbert király Dancs mesternek adományozta a felvidéken lévő váraiért cserébe, majd a Dancsfiak kihalta után Nagy Lajos király Genyő (Gönyüi?) János Komáromi és Krasznai főispánnak adományozta.
1402-ben Genyő János fiának, Zsigmondnak halála után annak nővérére Annára szállt fiúsítás útján. Anna kezével Losonczi Bánffy László kapta meg, tőle pedig fiaira Lászlóra és Györgyre szállt.
1404-ben Zsigmond király ostromolta, 1665-ben a török dúlta fel és már nem állították helyre.
1910-ben a falunak 900, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3599 lakosából 3273 román, 201 cigány és 125 magyar volt.
[szerkesztés] Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 745–751. o. Online elérés
[szerkesztés] Lábjegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
|
||||||||||
.svg&filetimestamp=20110607203513){kind=small}
