Révkörtvélyes
| Révkörtvélyes (Perii Vadului) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyilonda |
| Népesség | |
| Népesség | 154 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 2 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Révkörtvélyes település Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagyilondától nyugatra, a Szamos jobb partján fekvő település.
Nevének eredete [szerkesztés]
Nevének rév előtagját a patakon és a Szamoson levő révje után, míg nevének körtvélyes utótagját a településen termesztett nagy mennyiségű körte után kapta.
Története [szerkesztés]
Révkörtvélyes nevét 1405-ben említették először az oklevelek Kwrthuelrew néven.
1424-ben Kerthewelrew, 1566-ban Körtwelrew, 1650-ben Körtvély-Rév, 1830-ban Révkörtvélyes néven írták.
A település Kővár tartozéka volt, melyet Zsigmond király Balk és Drág fiainak adományozott.
1424-ben történt osztozkodásukkor a település Drág fiainak: Györgynek és Sandrinnak jutott, s az övék volt még 1553-ban is.
A Drágfiak kihaltával Drágffy György e birtokát Izabella királyné Báthori Györgynek és nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta.
1565-ben mikor Báthory György fellázadt Miksa császár ellen - feje váltságául - Kővárt és tartozékait, köztük Révkörtvélyest is a császárnak engedte át.
1567-ben II. János király visszafoglalta Miksa császártól Kővárt tartozékaival együtt és Beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.
1651-ben Kővárhoz tartozó "fiskális" birtok volt.
1702-ben Bethlen Ferenc és Bánffy Péter birtokának írták, 1786-ban pedig gróf Bethlen Gergelyé lett.
1820-ban gróf Teleki Domokos volt a település birtokosa.
1831-ben 233 lakosa volt, 1896-ban 297 lakosából 280 görög katolikus, 17 zsidó volt.
1891-ben 277 lakosa volt, melyből 9 római katolikus, 244 görög katolikus, 2 református, 22 izraelita volt.
Révkörtvélyes a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus temploma 1865-ben épült kőből. 1867-ben szentelték fel Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére.
- Pesterea Magurics nevű nagy barlangja, amely az itt talált ősállatcsontokról is nevezetes.
- Határában 1882-ben Torma Károly régész idejében még látható volt egy kerek római őrtorony is.
Források [szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

