Mojád
| Mojád (Moiad) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Sarmaság |
| Népesség | |
| Népesség | 223 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 6 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Mojád
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 20′, k. h. 22° 48′ | |
Mojád település Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szilágy megyében, Sarmaságtól délnyugatra, Sarmaság és Krasznahídvég között fekvő település.
Története [szerkesztés]
Mojád neve már 1205-1235 között említve volt a Váradi Regestrumban egy perrel kapcsolatban. Nevét akkor Moiota néven írták.
1246-ban Mayad, 1321-ben Mayod, 1459-ben Majod néven volt említve.
A település az 1200-as években a Gutkeled nemzetség tagjainak birtoka volt.
1246-ban a fehérvári káptalan levele szerint a Gutkeled nemzetségből származó Miklós fia Pál Mojád birtok kiváltására az ugyancsak a Gutkeledekhez tartozó István nádortól és somogyi ispántól kölcsönzött 100 márkát, azonban azt visszafizetni nem tudta, ezért Szilágy (Scylag) nevű birtokának felét átengedte István nádornak.
1427-ben a Majádi család birtoka volt. Ekkor Ilosvai György Mayadi László birtokát a Kusalyi Jakcs család tagjainak adta zálogba.
1461-ben Ilosvai István deák, Majádi Lászlkó, s Lelei Kapllyon Miklós birtokának írták.
A Pragmatica sanctio alkalmával már csak mint Sarmasághoz tartozó puszta szerepelt az összeírásban. Petri Mór szerint valószínűleg az ekkortájt lezajlott "pórlázadás" tette rommá a falut. A parasztlázadás alkalmával a Majádiak is elvesztették birtokaikat, köztük Mojádot is, melyet 1526-ban II. Lajos királytól új adományként nyertek.
1512-ben Ilosvai Miklós elzálogosította itteni részbirtokát tartozékaival együtt Sarmasági Jánosnak.
1570-ben Sarmasági János után maradt örökségen gyermekei: Sarmasági Anna Gyerőmonostori Kemény Jánosné és fiútestvére.
1600-as évek közepén és az 1700-as évek elején Gyerőmonostori Kemény Jánosnak és örököseinek volt itt nagyobb birtoka, de birtoka volt még itt a Gencsi, Guti és a Dobai Banga családoknak is..
1724-ben Gencsi Györgyné Banga Erzsébetnek is volt itt birtoka.
1741-ben a Gencsi és a Guthy családoké volt.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 78–84. o. Online elérés
