Krasznajáz
| Krasznajáz (Iaz) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Megye | Szilágy |
| Rang | falu |
| Községközpont | Gyümölcsénes |
| Irányítószám | 457272 |
| Népesség | |
| Népesség | 829 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | – |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
| Koordináták: é. sz. 47° 7′ 16″, k. h. 22° 41′ 24″ | |
| é. sz. 47° 7′ 16″, k. h. 22° 41′ 24″ | |
Krasznajáz (románul Iaz) falu Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szilágysomlyótól délnyugatra, Gyümölcsénes és Alsóvalkó között fekvő település.
Története [szerkesztés]
Nevét az oklevelek 1481-ben említették először Alsouyaz, Felsewyaz, Felső Ujház, Alsó-, Felsew- Wyaz néven.
Az ekkor Kraszna vármegyéhez tartozó település eleinte két Jáz nevű településből állt: Alsó- és Felsőjázból. 1565 előtt Paksi Jób és neje Bánfi Dorottya birtoka volt, de ők a birtokot felségsértés miatt elvesztették. II. János király Losonczi Bánffy Farkasnak adta.
1600-as évek elején Jenyczei Szunyogh Gáspárné' birtoka volt, aki eladta Gyerő-Monostori Kemény Jánosnak és örököseinek.
Az 1700-as évek elején kincstári birtok, kitől Cserei Farkas udvari tanácsos kapta meg.
Az 1808-as összeíráskor a gróf Bánffy, báró Bánffy, gróf Petki, Vay és Cserei birtokos nemes családoké volt.
1847-ben 506 görög katolikus lakosa volt.
1890-ben 727 lakosa volt, melyből magyar 32, román 660, egyéb 33 volt. Ebből római katolikus 6, görög katolikus 707, izraelita 14. A házak száma 156 volt.
A település határrészén levő tavát az 1900-as évek elejének adatai szerint gyógyító hatása miatt távoli vidékekről is látogatták.
Krasznajáz a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Görög katolikus temploma 1733-ban épült. Anyakönyvet 1863-tól vezetnek.
- Krasznajázi mocsár természetvédelmi terület
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 589–592. o. Online elérés

