Szilágyszeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágyszeg (Sălățig)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang községközpont
Beosztott falvak Nyírfalva, Désháza, Menyő, Nagyszeg
Népesség
Népesség 523 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 2913 (2011)[2]
Magyar lakosság 212
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágyszeg  (Románia)
Szilágyszeg
Szilágyszeg
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 22′ 07″, k. h. 23° 08′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 07″, k. h. 23° 08′ 23″

Szilágyszeg (románul Sălățig) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágy megyében, a Szilágy-folyó mellett, Szilágycsehtől délre fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágyszeg (Szilágy-Szeg) nevét 1377-ben említették először az oklevelek Syladzeg néven. A település birtokosai ekkor Várvölgyi János fiai Balázs, Máté és Bálint voltak.

1440-ben Sándorházi Tamást, Balázst és Jánost a kolozsmonostori konvent iktatta be itteni birtok negyedébe.

1492-ben II. Ulászló király perújítást engedélyezett a Szilágyszegi Pál és Bydeskúthi László, Miklós és Mihály testvérek közt folyó perben.

1549-ben Szilágyszegi Pál és Mihály és ifj. Pál birtoka volt.

1705-ben végzett összeíráskor nemesek voltak a településen Dobai Sándor, Újvári Gergely, Nagy Lajos, Török Sámuel, Kiss Sándor, László, István és János, Kis János, József és Veress Zsigmond voltak.

1718-ban ilosvai Dobai György és neje Szécsi Judit gyermekei osztoztak meg a szüleiktől kapott birtokrészen.

1732 előtt szilágyi Szegen Fodor András és neje szécsi Guti Zsuzsánna, majd ezek örökösei Fodor Zsigmond, János és Kata a település birtokosai. Az örökösök a birtokot 1733-ig felosztatlanul használták.

A tatárjárás idejéről fennmaradt szájhagyomány szerint a Bőnyéről és Sándorházáról a lakosok a tatárok elől a közeli erdőkbe menekültek, s a megmaradt lakosság később Szilágyszegre költözött.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma - 1809-ben bővítették.
  • Görög katolikus fatemploma. - Anyakönyvet 1824-től vezetnek.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 440–447. o. Online elérés