Szilágyszeg
| Szilágyszeg (Sălățig) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Nyírfalva, Désháza, Menyő, Nagyszeg |
| Népesség | |
| Népesség | 574 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 3160 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 212 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szilágyszeg
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 22′ 7″, k. h. 23° 8′ 23″ | |
Szilágyszeg (románul Sălățig) falu Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Szilágy megyében, a Szilágy-folyó mellett, Szilágycsehtől délre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szilágyszeg (Szilágy-Szeg) nevét 1377-ben említették először az oklevelek Syladzeg néven. A település birtokosai ekkor Várvölgyi János fiai Balázs, Máté és Bálint voltak.
1440-ben Sándorházi Tamást, Balázst és Jánost a kolozsmonostori konvent iktatta be itteni birtok negyedébe.
1492-ben II. Ulászló király perújítást engedélyezett a Szilágyszegi Pál és Bydeskúthi László, Miklós és Mihály testvérek közt folyó perben.
1549-ben Szilágyszegi Pál és Mihály és ifj. Pál birtoka volt.
1705-ben végzett összeíráskor nemesek voltak a településen Dobai Sándor, Újvári Gergely, Nagy Lajos, Török Sámuel, Kiss Sándor, László, István és János, Kis János, József és Veress Zsigmond voltak.
1718-ban ilosvai Dobai György és neje Szécsi Judit gyermekei osztoztak meg a szüleiktől kapott birtokrészen.
1732 előtt szilágyi Szegen Fodor András és neje szécsi Guti Zsuzsánna, majd ezek örökösei Fodor Zsigmond, János és Kata a település birtokosai. Az örökösök a birtokot 1733-ig felosztatlanul használták.
A tatárjárás idejéről fennmaradt szájhagyomány szerint a Bőnyéről és Sándorházáról a lakosok a tatárok elől a közeli erdőkbe menekültek, s a megmaradt lakosság később Szilágyszegre költözött.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma - 1809-ben bővítették.
- Görög katolikus fatemploma. - Anyakönyvet 1824-től vezetnek.
Lábjegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 440–447. o. Online elérés
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
