Oláhhorvát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oláhhorvát (Horoatu Cehului)
Biserica din Horoatu Cehului.jpg
Oláhhorvát görög katolikus fatemploma
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang falu
Községközpont Szilágycseh város
Népesség
Népesség 222 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 3
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2

Oláhhorvát település Romániában, Szilágy megyében.

Tartalomjegyzék

Fekvése [szerkesztés]

Szilágycseh és Benedekfalva között fekvő település.

Története [szerkesztés]

A Szilágycseh közelében fekvő Oláhhorvát települést némelyik oklevél Csehi-Horváth-nak is nevezte. 1387-ben említették először az oklevelek, ekkor az aranyosi várhoz tartozó magyarok lakta falu volt, birtokosai a Kusalyi Jakcs család tagjai voltak.

1494-ben a Közép-Szolnok vármegyéhez tartozó birtok Jakcsi Ferencé volt, aki azt ez évben Drágffy Bertalannak adta.

1505-1595 között Kusalyi Jakcs László és családja és Drágffy György és János birtoka volt.

1640-ben özvegy Gyulafi Sámuelnét említették birtokosának.

A 17. századból fennmaradt a Csehi javak urbáriuma című jegyzék szerint Horváthon 13 jobbágy volt.

1676-ból Szilágy-Cseh urbáriumának összeírásában Horváth részbirtokban 2 jobbágyot jegyeztek fel.

1733-ban gróf Bethlen László oláh-horváti zsellérei tanúskodtak gróf Gyulai Istvánnak egy győrteleki jobbágyáért.

Az 1787-es összeíráskor a település főbb birtokosai báró Bornemissza József, Iktári gróf Bethlen Sámuel, báró Bánffy László, gróf Gyulai József és báró Naláczi József.

1847-ben 238 görög katolikus lakosa volt.

1890-ben 183 lakosából 12 magyar, 171 román, melyből 2 római katolikus, 171 görög katolikus, 1 református, 9 izraelita volt. A házak száma 41 volt.

Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Oláhhorvátnak 297 lakosa volt. Ebből 15 magyar, 282 román, melyből 3 római katolikus, 284 görög katolikus, 9 izraelita volt.

A 20. század elején Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek [szerkesztés]

  • Görög katolikus fatemploma 1749-ben épült.

Források [szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 525–530. o. Online elérés
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között