Szilágysámson
| Szilágysámson (Șamșud) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Mocsolya |
| Népesség | |
| Népesség | 1182 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1766 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 1115 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 29,23 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szilágysámson
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 20′ 42″, k. h. 22° 57′ 10″ | |
Szilágysámson (románul Șamșud) falu Romániában, Szilágy megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Szilágy megyében, Kusalytól északnyugatra fekvő település.
Története [szerkesztés]
Szilágysámson nevét 1366-ban említették először a korabeli oklevelek Sampson, Sampsond néven, majd 1430-ban már Sámson néven írták.
1366-ig Sámsondi Mihály fia Péter volt a falu birtokosa, azonban ez évben örökös nélkül halt meg, s így birtokát I. Lajos király Jakcsi mesternek ajándékozta.
1430-ban viszont már Sándorházi Balázst írták birtokosának.
1492-ben Szentkirályi Fábián Ambrus birtoka volt, aki a birtokot Dobai Ferencnek adta el.
1563-ban Kőrösi János és Miklós volt a falu földesura.
1657-ben Maksai Ferenc és neje Vid Zsuzsánna birtoka volt, aki Bagosi Zsigmondnak és nejének Borbély Annának zálogosította el.
1697-ben Vid Zsigmondé volt, aki Mocsolyai Veres Ferencnek adta zálogba.
1715-ben 72 lakost számoltak össze a faluban, 1720-ban már 171-en lakták.
1847-ben 1039 lakosából 304 görög katolikus, 735 református volt.
1890-ben 1150 lakosából 998 magyar, 1 tót, 138 oláh, 13 egyéb nyelvű, ebből 48 római katolikus, 152 görög katolikus, 910 református, 2 unitárius, 38 izraelita. A házak száma ekkor 228 volt.
Szilágysámson a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Református temploma - A XIX. század elején építették át. A fennmaradt visszaemlékezések szerint a templom belseje az átépítésig freskókkal volt tele, de az átépítéskor ezeket lemeszelték. Az 1800-as évek legvégén a templom belsejének orgona felőli végén az eresz alatti részen még láthatók voltak nyomai (szárnyas angyalok).
Anyakönyvet 1779-től vezetnek.
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 315–317. o. Online elérés
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
