Szilágysámson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágysámson (Șamșud)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szilágy
Rang községközpont
Beosztott falvak Mocsolya
Népesség
Népesség 1107 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 1723 (2011)[2]
Magyar lakosság 1115
Földrajzi adatok
Terület 29,23 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágysámson  (Románia)
Szilágysámson
Szilágysámson
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 20′ 42″, k. h. 22° 57′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 20′ 42″, k. h. 22° 57′ 10″

Szilágysámson (románul Șamșud) falu Romániában, Szilágy megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágy megyében, Kusalytól északnyugatra fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szilágysámson nevét 1366-ban említették először a korabeli oklevelek Sampson, Sampsond néven, majd 1430-ban már Sámson néven írták.

1366-ig Sámsondi Mihály fia Péter volt a falu birtokosa, azonban ez évben örökös nélkül halt meg, s így birtokát I. Lajos király Jakcsi mesternek ajándékozta.

1430-ban viszont már Sándorházi Balázst írták birtokosának.

1492-ben Szentkirályi Fábián Ambrus birtoka volt, aki a birtokot Dobai Ferencnek adta el.

1563-ban Kőrösi János és Miklós volt a falu földesura.

1657-ben Maksai Ferenc és neje Vid Zsuzsánna birtoka volt, aki Bagosi Zsigmondnak és nejének Borbély Annának zálogosította el.

1697-ben Vid Zsigmondé volt, aki Mocsolyai Veres Ferencnek adta zálogba.

1715-ben 72 lakost számoltak össze a faluban, 1720-ban már 171-en lakták.

1847-ben 1039 lakosából 304 görög katolikus, 735 református volt.

1890-ben 1150 lakosából 998 magyar, 1 tót, 138 oláh, 13 egyéb nyelvű, ebből 48 római katolikus, 152 görög katolikus, 910 református, 2 unitárius, 38 izraelita. A házak száma ekkor 228 volt.

Szilágysámson a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Zilahi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma - A XIX. század elején építették át. A fennmaradt visszaemlékezések szerint a templom belseje az átépítésig freskókkal volt tele, de az átépítéskor ezeket lemeszelték. Az 1800-as évek legvégén a templom belsejének orgona felőli végén az eresz alatti részen még láthatók voltak nyomai (szárnyas angyalok).

Anyakönyvet 1779-től vezetnek.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 315–317. o. Online elérés