Japánkert
A japánkert (kandzsi: 日本庭園, nihon teien) hagyományos japán stílusban készült kert, melyet magánkertekben, nyilvános parkokban vagy buddhista templomok mellett, illetve történelmileg jelentős helyeken (például várak mellett) alakítanak ki. A leghíresebb japánkertek nagyrészt sziklakertek (kareszanszui). A kerteknek a japán teaszertartáshoz kötődően kialakult változata a vidékies egyszerűségű teakert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A japánkertek típusai és főbb jellemzői [1]
- tsuki-yama azaz hegyvidéki, fő motívuma a vízesés és a tó.
- hira-niwa azaz síkvidéki, alapformáját a kövek elrendezése határozza meg. A víz – ami elengedhetetlen része a japánkertnek – kút, vagy folyóka formájában jelenik meg benne.
Mindkét típusú kert kialakítása lehet
- shin - "igazi", részletgazdag, szigorú formai előírásoknak eleget tevő
- gyo - "egyszerű", szabadabban kezelt, kevésbé részletgazdag
- so - "vázlatos", leegyszerűsített, szabad kialakítású
A századok folyamán kialakult a cha-niwa együttese (váróhelyiség, teaház és a kert), amely a teaszertartás eszményi környezete. Kialakításánál törekednek az igénytelen, egyszerű, természetes szépség bemutatására, amely az ún. "Satori", azaz emelkedett lelkiállapot-ba hozza az áthaladás közben a szemlélődőt.
A kareszanszui (vagy kareszendzui, koszanszui, koszenszui 枯山水: „száraz táj”) stílus a zen templomokból ered. Ezekben a kertekben kevés a növény és nincs víz, de kavicsok vagy hullámosra gereblyézett homok segítségével felidézik a víz hangulatát. A stílusra jellemzőek az érdekes alakjukért vagy mintázatukért választott sziklák, a moha, és az alacsony növésű bokrok. Egy híres sziklakert például a kiotói Rjóan-dzsi templom kertje.
A sakkei (借景, „kölcsönzött tájelem”) módszer arra utal, amikor a kert rajta kívül álló elemekkel (például hegyek, épületek) alkot művészi kompozíciót. Ilyenkor egy középső elem – gyakran gondosan ápolt növényzet – zárja ki a közbetolakodó elemeket és foglalja keretbe a bemutatni kívánt látványt.
Egy tipikus japánkertben rendszerint megtalálhatók az alábbi elemek, vagy az azokat jelképező dolgok:
- víz
- sziget
- a szigetre vezető híd
- lámpás, leggyakrabban kőből
- teaház vagy kerti pavilon
Egyes kertekbe Japán különböző részeiből hozattak díszítőköveket. A kertekben gyakori növény a bambusz és a vele rokon növényfajták, az örökzöldek – köztük a japán feketefenyő –, valamint lombhullató fák, például a juhar, illetve a páfrányok és mohák. Leggyakrabban alkalmazott növényfajok:
- Japán kamélia (Camellia japonica),
- Japán juhar (Acer palmatum),
- Japáncseresznye (Cerasus serrulata), elsősorban a 'Kanzan' és 'Himoriuto' fajták
- őszibarack (Persica vulgaris)
- babérmeggy (Laurocerassus spp.)
- mahónia (Mahonia spp.)
- puszpáng (Buxus spp.)
- árnyékliliom (Hosta spp.)
- Rododendron fajok (Rhododendron spp.), amely a kert létesítésekor a család számára választott szent vagy védett növény.
- krizantém (Chrysanthemum hortorum)
Előszeretettel felhasználtak színes levelű juhar fajokat, úgymint tűzvörös juhar (Acer ginnala), vagy vörösvirágú juhar (Acer japonicum).
a japán kert és az angol kert vagy tájkép kert közös jellemzője a növények természetes formában való kiültetése. Elhelyezésüknél azok morfológiáját is figyelembe veszik (oszlopos, elterülő stb.), valamint színhatását (pld. őszi lombszíneződés). A forma-szín ellentétes kiemelő hatása a kontraszt ezen keresztűl érvényesül. Ellenben csak a japán kertekre jellemző, hogy a fáknak szimbólikus jelentése is van, illetve a minializáció.
[szerkesztés] Magyarországon található, látogatható japánkertek
- a Budapesti Állatkertben
- a Margit-szigeten
- Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Intézet területén
[szerkesztés] A kő, víz és növények elrendezése a japánkertekben
Bár a japánkert kifejezés hallatán leggyakrabban békés, gyönyörű helyekre gondolunk, melyek kikapcsolódást jelentenek a mindennapi életből, japánkerteket más céllal is terveznek. A legtöbb kert csendes elmélkedésre bátorítja a látogatót, de némelyiket ritka növényfajok vagy érdekes formájú kövek bemutatására hozták létre.
A sétakertekben (kaijú-siki) a látogatónak végig kell sétálnia a kerten, hogy teljes mértékben élvezhesse szépségét. Előre megtervezett út viszi végig a sétálókat a kert minden egyes részén. Egyes helyeken egyenetlenre tervezik a talajt, hogy az embernek a lába elé kelljen néznie, és amikor újra felnéz, szép dísz vagy látvány ötlik a szemébe – ezt a tervezésmódot hívják „az elrejtés és megmutatás elvének”, és célja a látogató felvidítása.
A köveknek a japán legendák szerint lelkük van, ezért tisztelettel kell bánni velük. Kövekből alakítják ki a kertek ösvényeit és hidait. Kövek jelképezik a hegyeket is, ahol igazi hegyek nincsenek. Mindig páratlan számú követ helyeznek el egy csoportban, leggyakrabban háromszög alakzatban.
A vízforrásnak a japánkertben a természet részének kell tűnnie, ezért a hagyományos japánkertekben nincs szökőkút. A patakokat kanyargósra tervezik, hogy természetesnek és nyugalmat árasztónak tűnjön. A lámpást gyakran a víz mellé helyezik, hogy együtt jelképezzék a jint és a jangot, a tűz és víz hagyományosan férfias, illetve nőies jellegét.
Egyes kertekben száraz tó- vagy patakmederrel, esetleg kövekkel kiképzett „vízeséssel” képviseltetik a vizet. Ennek nem csak az lehet az oka, hogy ott a valódi víz használata valamilyen akadályba ütközik, hanem ha filozofikus igényű, meditálókert létrehozása az elsődleges cél, akkor esetleg szimbólumokkal helyettesítik a vizet. Ilyenkor kavicsok jelentik a vizet, kavics- vagy homoktertítés jelenti a víztükröt, amelybe a víz hullámzását érzékeltető vonalakat húznak.
A harmadik fontos elem egy japánkertben a zöld növényzet. A hagyományos kertekben kevés a szín, ezért kevés virágot ültetnek; a színes virágokat gyakran a bejárat közelében helyezik el. Egyes növények, például a juhar, más-más évszakokban más-más színt adnak a kertnek.
A Japánon kívül létrehozott kertekben többnyire igyekeznek Japánban honos növényeket használni, de van, hogy az eltérő éghajlat miatt csak más fajta alkalmazható.
[szerkesztés] A japánkerttel összefüggő szavak és kifejezések
- csaniva = teakert
- cuki-jama = hegyvidéki kert
- cukubai (tsukubai) = kő kézmosó
- genkanniva = belépőkert
- gjó = szabadabb
- hiraniva = sík vidéki kert
- ikebana = japán virágrendezés
- kaijúsiki = körbejárható kert
- kakehi = bambuszfolyóka
- kakine = a kertrészeket elválasztó belső kerítés
- kareszanszui = kőkert
- keiszeki = magános kő
- niva = kert
- nobedan = főút, „kőösvény”
- rin = növény
- rinszen = tájkert
- rodzsiniva = közlekedőkert
- szen = forrás
- sakkei = „kölcsönzött tájkép”; egy már létező, szép tájkép felhasználása, „beépítése” a kertbe
- sin = igazi, igazság, szellem, becsület
- sinden-dzukuri = a Heian-kor stílusában épült palota
- Shishi Odoshi = vadriasztó vízjáték
- suniva = főkert
- szó = vázlatos
- szoe = kísérő, követő ág
- tó = kődísz
- tobiisi = lépőkő
- tóró = kerti lámpa
- uraniva = gazdasági kert
[szerkesztés] Képek
-
Kavicsokkal jelzett víz
-
Kőlámpások a Monte Palace Trópusi Kertben, Madeirán
-
Kócsag pihen a cowrai japánkert kőlámpásán
-
Kaiju-siki, azaz sétakert
-
Őszi színek és formák a 'Yorakuen' kertben -Uji
-
Virágzó rododendronok egy japánkertben-Kobi
-
'Írisz-kert'-Horikiri
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Ajánlott irodalom
- Mitsui Sen: A japánkert titkai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1987 ISBN 963-232-479-X
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Japánkert – Linkgyűjtemény
- Japánkertek adatbázisa (angol)
- Elmélkedések a japánkertről (angol)
- Édenkert – Tokió kertjei (Tim Porter fotóművész portfóliója) (angol)
- A japánkertekről (angol)
- Japán kultúrája és művészete – Japánkertek képei (angol)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Japanese garden című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. A fordítás eredetijének szerzőit az eredeti cikk laptörténete sorolja fel.
[szerkesztés] Források
- ↑ Mitsui Sen. A japánkert titkai 9.old.
