Kandzsi

Kandzsi a „manga” szóra az 1798-as Évszakos járókelőből (japánul [Siki no Jukikai]). Készítői Szantó Kjóden és Kitao Sigemasza

A kandzsi (japánul 漢字) az egyik japán írásmód. Kínai eredetű. A legrégebbi kínai írásjegyek az i. e. 16. századból keltezhetők. Az ó-egyiptomi hieroglifákhoz hasonlóan a legkorábbi kínai írásjegyek is egyszerű ábrázolásokkal kezdődtek. Ezek idővel elvontabbá váltak. Ezek az írásjegyek az i. sz. 4. században a Koreai-félszigeten keresztül jutottak el Japánba. Mivel a japánoknak nem volt saját írásuk, a kínai írásjegyeket használni kezdték a japán nyelv írására is.

Eleinte az egytagú kínai szavakat jelentésükre való tekintet nélkül velük hasonló hangértékű japán szótagok leírására használták. Ezzel a módszerrel bármely szót le lehetett írni, de egy többtagú japán szó két, három vagy több írásjegyet követelt meg.

Hamarosan kifejlődött a másik módszer. Ebben a kínai írásjegyeket értelmük szerint alkalmazták, s így japánul olvasták ki őket.

A használatban lévő kandzsik és olvasataik száma évszázadokon keresztül egyre nőtt. Az 1800-as években, a Meidzsi-restauráció után a kormány első ízben egyszerűsítette az írásrendszert. Az utolsó japán írásreform az 1946-os volt.

1. A hivatalos kiadványokban a kandzsik számát 1850-re csökkentették (az 1981-es átdolgozott javaslat szerint 1945-re).
2. Számos kandzsit egyszerűsítettek.
3. Egységes szabályokat iktattak be a kandzsik írására.

A kandzsi alakja és felépítése

A kandzsik leírásakor a vonások sorrendje és iránya is rögzített

A kínai jeleket eredetük és szerkezetük szerint 3 csoportba sorolhatjuk.

Képjelek

Az első írásjegyek a minden napi élet tárgyainak és jelenségeinek egyszerű rajzzal való megelevenítéséből alakultak ki.

Fogalomjelek

Elvont fogalmak és számok írására olyan írásjegyeket dolgoztak ki, amelyek a gondolati tartalmat néhány vonással szemléltetik.

Lásd még

• Furigana
• Hiragana
• Katakana

Külső hivatkozások

• Shodo. Japán kalligráfia
• Japanese kanji and vocabulary