Babérmeggy
A babérmeggy avagy borostyánmeggy (Laurocerasus) a szilvafélék (Prunoideae) névadó nemzetségében a cseresznye (Cerasus) alnemzetség egyik fajsora.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása, elterjedése
A holarktikus taxon legismertebb fajai a Balkán-félszigetről, Kis-Ázsiából és a Kaukázusból, illetve Észak-Amerikából származnak.
[szerkesztés] Rendszerezés
Az itt megadott fajsorban együtt szerepeltetjük a babérmeggyeket és a zelnicemeggyeket. Egyes rendszerezők a zelnicéket önálló taxonként különítik el fajsor, illetve alnemzetség szintjén. Ezt jelentősen indokolja, hogy a tulajdonképpeni babérmeggyektől eltérően a zelnicék ehetőek — sőt, maga a zelnicemeggy (Prunus padus) egyenesen gyógynövény. Komoly probléma, hogy az interneten elérhető hivatkozások mintegy harmada zelnice, illetve zelnicemeggy néven nem ezt a fajt, hanem a vadcseresznyét jelöli — márpedig annak gyümölcse ehető ugyan, de levelei mérgezőek.[1]
[szerkesztés] Megjelenése, felépítése
Cserje vagy kisebb fa. Nevének „babér-” előtagját azért kapta, mert fényes felületű, bőrszerű levelei a babéréhoz hasonlítanak. Többnyire fehér virágai fürtökben nyílnak.
[szerkesztés] Életmódja, élőhelye
Örökzöld. A sok szerves anyagot tartalmazó talajt kedveli. A tűző nap árt neki, és csak mérsékelten fagytűrő; általánosságban elmondható, hogy a nagyobb termetű fajták érzékenyebbek, a kisebbek szívósabbak. Termése bogyó.
A növény minden része ciánsavat tartalmaz, erősen mérgező.
[szerkesztés] Felhasználása
Díszfának vagy (a kisebb, gazdagon bokrosodó változatokat) sövénynek ültetik, főleg szubtrópusi éghajlaton és a mérsékelt égövben — a fagyot jobban tűrő változatokat annak hideg részén is. A fajok alapformáit többnyire magvetéssel szaporítják, a kertészeti változatokat pedig hajtásdugványról.
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Források
- Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 769. o. ISBN 963-05-6800-4
- Bényei Zoltánné: A babérmeggy
