Szentgyörgyvár (Magyarország)

Szentgyörgyvár

Szentgyörgyvár címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Nyugat-Dunántúl

Megye

Zala

Kistérség 2012-ig

Keszthelyi

Jogállás

község

Polgármester

ifj Ádovics István^[1]

Irányítószám

8393

Körzethívószám

83

Népesség

Teljes népesség

313 fő (2011. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

26,87 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

11,65 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Szentgyörgyvár

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46,7581°, k. h. 17,1299°

Szentgyörgyvár

Pozíció Zala megye térképén

é. sz. 46,7581°, k. h. 17,1299°

Nem tévesztendő össze a következővel: Szentgyörgyvár (Horvátország).

Szentgyörgyvár község Zala megye keleti részén, a Keszthelyi kistérségben, a Zala folyó bal partján fekvő település.

Közlekedés [szerkesztés]

Szentgyörgyvár a 76-os másodrendű út mellett fekszik, nem messze, délre halad el a 75-ös másodrendű főút is. A községből Alsópáhokba mellékút indul. A településre Keszthelyről és Hévízről sűrűn érkeznek autóbuszok. Körjegyzőségi központ Sármelléken van.

Története [szerkesztés]

Szentgyörgyvár első említése meglehetősen kései, 1461-ből való.

A Zala folyó partján állt ekkor maga a vár, alatta azonos nevű falu feküdt.

A várat 1479-ben I. Mátyás király a Báthoryaknak adományozta.

A vár védelmi szerepe a 16. században, a törökök portyázásaival növekedett meg.

1548-ban sokan menekülnek ide a török elől elsősorban Somogyból. Egy 1558-as leírás alapján egy palánkkal megerősített vár, a Felsővár és környékén gyümölcsösök és szántóföldek voltak. Itt székelt a vár kapitánya (Sulyok Balázs) és az őrség. Lejjebb a falu volt található, amelyet egy külső palánk védett, és a korábban itt lakó, valamint a menekült jobbágyoknak biztosított szállást. Állandó hajdúkból, szegénylegényekből és királyi zsoldosokból álló őrség csak a 16. század végén került a várhoz.

A vár soha nem került török kézre, bár 1573-ban nagy számú török indult ostromlására. 1620-ban a törökök lemészárolták az alsó falut, de a várban is pusztított a pestis és a döghalál. 1627-ben nevezték elsőként a korábbi falut mezővárosnak. Nagyjából ebben az időszakban alakult ki a település egy majorság, amely 1676-tól a Széchenyi család tulajdonában állt.

A 18. században a vár már nagyon romossá vált, a század végére már a romjai is eltűntek. A település folyamatosan vesztette el mezővárosi kiváltságait, a város lakói a század végére már semmiben sem különböztek az örökös jobbágyoktól. Mindazonáltal, elsősorban a jó termőfeltételeknek köszönhetően, a 19. században nagymértékben nőtt Szentgyörgyvár lakossága, amelyet a települést érintő Balatonszentgyörgy–Zalaszentgrót vasútvonal 1895-ös megnyitása tovább fokozott.

1945 után a település lakossága nagyban fogyni kezdett, amely elsősorban a környék három idegenforgalmi központjának (Keszthely, Hévíz, Zalakaros) erős vonzásával magyarázható.

Nevezetességei [szerkesztés]

Nemestóthi Szabó mauzóleum
Kímélő művelésű agrárgazdálkodás 200 hektáros kísérleti területe^[3]^[4]^[5]
A falutól keletre, a szőlőhegyen található az ország legvastagabb törzsű (nyolcméteres körméretű) gesztenyefája (Nagykutas-on van még egy ugyanilyen vastagságú fa.) [1]