Zala (folyó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zala
Zala rzeka.jpg
A Zala folyó
Közigazgatás
Országok  Magyarország
Földrajzi adatok
Hossz 126 km
Vízhozam 6 m³/s
Forrás Őrség
Torkolat Balaton
é. sz. 46° 42′ 21″, k. h. 17° 15′ 53″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 21″, k. h. 17° 15′ 53″

A Zala teljes terjedelmében Magyarország területén fekvő folyó. Fő tápláló vízfolyása a Balatonnak, vízgyűjtő területe a tó teljes vízgyűjtő területének 45%-a.[1]

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyó szakaszai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Magyarországon, Vas megyében, az Őrségben, Szalafő határában ered (tulajdonképp a Fekete-tóból). A 126 km hosszúságú, 6 m³/s átlagos vízhozamú folyó első szakasza keleti irányú. Zalaegerszegnél északkelet felé fordul, majd Türje környékén ismét irányt változtat délnek. A folyó, ezen déli irányba tartó szakasza a középső pleisztocénban alakult ki egy kaptúra révén, megváltoztatva a korábbi, Kisalföld felé tartó folyószakaszát. A pleisztocén végén a süllyedő balatoni medence szintén a Zala folyómedrének módosulását eredményezte, megszüntetve a Drávába torkolló szakaszát, s létrehozta a Zalavár környékén északkelet felé forduló, s egy terjedelmes mocsarason keresztül a Balatonba torkolló szakaszt, melyet a Kis-Balatonon keresztül a Keszthelyi-öbölnél ér el.

A Zala torkolata a Balatonnál

Mellékfolyói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háshágyi-patak (Zalacsébnél), Sárvíz-patak, Páli-patak, Szévíz, Felső-Válicka, Pózvai-patak, Principális-csatorna, Csörgeti-patak, Bárándi-patak, Széplaki-patak, Bókaházi-patak, Szentkirályi-patak, Szentgyörgyvári-patak (e patak után a folyón van a Szentgyörgyvári-tüsgát)

Történelmi vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókorban a rómaiak Salla néven említették. Egy 9. századból származó szláv szöveg hasonlóan Sala néven tesz róla említést. A későbbiekben Zala vármegye és egyben sok település névadója.

A Zala forrásvidéke egykor még Szalafőn túl volt. Az Orfalu község mellett található szigetszerű reliktum láp, a feltöltődött Fekete-tó volt az, ami táplálta.

Zala menti települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]