Zala (folyó)
| Zala | |
 |
|
| A Zala folyó | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Magyarország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 126 km |
| Vízhozam | 6 m³/s |
| Forrás | Őrség |
| Torkolat | Balaton |
| é. sz. 46° 42′ 21″, k. h. 17° 15′ 53″ | |
A Zala teljes terjedelmében Magyarország területén fekvő folyó. Fő tápláló vízfolyása a Balatonnak, vízgyűjtő területe a tó teljes vízgyűjtő területének 45%-a.[1]
Tartalomjegyzék |
Földrajza [szerkesztés]
A folyó szakaszai [szerkesztés]
Nyugat-Magyarországon, Vas megyében, az Őrségben Szalafő határában ered. (Tulajdonképp a Fekete-tóból ered.) A 126 km hosszúságú, 6 m³/s átlagos vízhozamú folyó első szakasza keleti irányú. Zalaegerszegnél északkelet felé fordul, majd Türje környékén ismét irányt változtat délnek. A folyó, ezen déli irányba tartó szakasza a középső pleisztocénban alakult ki, megváltoztatva a korábbi, Kisalföld felé tartó folyószakaszát. A pleisztocén végén a süllyedő balatoni medence szintén a Zala folyómedrének módosulását eredményezte, megszüntetve a Drávába torkolló szakaszát, s létrehozta a Zalavár környékén északkelet felé forduló, s egy terjedelmes mocsarason keresztül a Balatonba torkolló szakaszt, melyet a Kis-Balatonon keresztül a Keszthelyi-öbölnél ér el.
Mellékfolyói [szerkesztés]
Háshágyi-patak (Zalacsébnél), Sárvíz-patak, Páli-patak, Szévíz, Felső-Válicka, Pózvai-patak, Principális-csatorna, Csörgeti-patak, Bárándi-patak, Széplaki-patak, Bókaházi-patak, Szentkirályi-patak, Szentgyörgyvári-patak (e patak után a folyón van a Szentgyörgyvári-tüsgát)
Történelmi vonatkozások [szerkesztés]
Az ókorban a rómaiak Salla néven említették. Egy 9. századból származó szláv szöveg hasonlóan Sala néven tesz róla említést. A későbbiekben Zala vármegye és egyben sok település névadója.
A Zala forrásvidéke egykor még Szalafőn túl volt. Orfalu község mellett található szigetszerű reliktum láp, a feltöltődött Fekete-tó volt az, ami táplálta.
Zala menti települések [szerkesztés]
|
|||||
