Zalaszántó

Zalaszántó Árpád-kori műemlék temploma

Zalaszántó címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Nyugat-Dunántúl

Megye

Zala

Kistérség 2012-ig

Keszthelyi

Jogállás

község

Polgármester

Farkas Lajos (MIÉP)^[1]

Irányítószám

8353

Körzethívószám

83

Népesség

Teljes népesség

1003 fő (2011. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

26,58 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

37,73 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Zalaszántó

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 46,88323°, k. h. 17,22718°

Zalaszántó

Pozíció Zala megye térképén

é. sz. 46,88323°, k. h. 17,22718°

Zalaszántó weboldala

Zalaszántó község Zala megyében, a Keszthelyi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés]

Zalaszántó a Keszthelyi-hegység közepén, a Keszthely–Sümeg út mellett fekszik. A településről további utak futnak Rezi, Várvölgy és Vindornyalakon át Vindornyaszőlős felé. A község Keszthelyről és Sümegről kiválóan megközelíthető autóbusszal, de Sopronnal, Győrrel, Kaposvárral és Péccsel is közvetlen összeköttetésben áll.

Története[szerkesztés]

Zalaszántó Árpád-kori település. Nevét 1236-ban már említették at oklevelek, mint a veszprémi püspök birtokát, ahol különböző szolganépek laktak, és ugyanekkor már említve volt temploma is.

A település folyamatosan növelte jelentősségét, 1378-ra már vásáros helyként említették.

1437-ben Zsigmond király a gersei Pethő családnak adományozta a teljes települést, miután minden mezővárosi jogot biztosított számára. A város tartozékai voltak: Rezi, Zsid, Kovácsi és Hidegkút (a mai Tátika környékén).

A zalaszántói sztúpa

A törökök először 1555-ben támadták meg a települést. 1564-től pedig már a töröknek adózott, és több támadásnak esett áldozatul. Így a fejlődése hosszú időre megtorpant.

Az 1720-as években kezdett újabb lendületet venni Zalaszántó népesedése. Azonban mezővárosi jogait többet nem tudta érvényesíteni. Lakosai ugyanúgy adóztak, és robotot végeztek mint a környező falvak lakói.

Az 1740-es években Festetics Kristóf a keszthelyi Festetics birtokhoz csatolta a települést.

A 18. század végén a lakosság nagy része a mezőgazdaságból élt. Mindössze pár céhbe tömörült takács élt a településen mint iparos, ám az ő feladatukat is nagyban megnehezítette a keszthelyi konkurencia.

A 20. század elején Zala vármegye Keszthelyi járásához tartozott.

1910-ben 2370 lakosából 2266 magyar volt. Ebből 2326 római katolikus, 41 izraelita volt.

Zalaszántót 1942-től rendszeres autóbusz járatok kötik össze Keszthellyel. A villanyt 1950-ben vezették be a településre. A korai infrastrukturális fejlesztések ellenére a második világháború után a községet nagyban sújtotta az elvándorlás, amely a rosszul szervezett termelő szövetkezetének is köszönhető.

Az 1990-es években a település korábbi tisztán agrár profiljával szakítva a turizmusban talált fejlődési lehetőséget, és vetett véget a negatív népesedési változásoknak.

Nevezetességei[szerkesztés]

Plébániatemploma - műemlék, melyet már 1236-ban említettek az oklevelekben. A kis magaslaton álló vaskos, egytornyú, egyhajós épület különböző korok stílusjegyeit viseli. Keskeny résablakai román izlésűek, ablakai részben mérműves, gótikus, részben négyzetes barokk ablaknyílások. Kapuja gótikus, kőkeretes, szentélye is gótikus ívű és a sekrestye ajtó keretezése is reneszánsz stílusú, faragott kőből készült.
Kápolna
Béke-sztupa
Tátika-vár
"Bazaltutca" (természetes bazaltfal)
A településen áthalad az Országos Kéktúra.

Jegyzetek, források[szerkesztés]

Zákonyi Ferenc: Balaton (Panoráma 1980) ISBN 963 243 193 6

↑ Polgármestert választottak Dobriban, Zalaszántón és Csödén (magyar nyelven). Zalai Hírlap, 2010. december 12. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
↑ Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)