Zalaszántó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalaszántó
Zalaszántó templom.JPG
Zalaszántó Árpád-kori műemlék temploma
Zalaszántó címere
Zalaszántó címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Keszthelyi
Kistérség Keszthelyi
Jogállás község
Polgármester Farkas Lajos (MIÉP)[1]
Irányítószám 8353
Körzethívószám 83
Népesség
Teljes népesség 952 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 26,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 37,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalaszántó (Magyarország)
Zalaszántó
Zalaszántó
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 52′ 60″, k. h. 17° 13′ 38″Koordináták: é. sz. 46° 52′ 60″, k. h. 17° 13′ 38″
Zalaszántó (Zala megye)
Zalaszántó
Zalaszántó
Pozíció Zala megye térképén
Zalaszántó weboldala

Zalaszántó község Zala megyében, a Keszthelyi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaszántó a Keszthelyi-hegység közepén, a KeszthelySümeg út mellett fekszik. A településről további utak futnak Rezi, Várvölgy és Vindornyalakon át Vindornyaszőlős felé. A község Keszthelyről és Sümegről kiválóan megközelíthető autóbusszal, de Sopronnal, Győrrel, Kaposvárral és Péccsel is közvetlen összeköttetésben áll.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tátika

Zalaszántó Árpád-kori település. A templom és a falu egyaránt ismert a XIII. század eleje óta, mivel 1236-ban már írott okmányokban is szerepel. Szántó falut ekkor vásárolta meg a Kaplony nemzetségből való Zlaudus mester a fehérvári káptalan lektor-kanonokja a nemzetségből származó rokonától Andornak fia Jánostól. Az 1236-os oklevélben említik először az itt levő Szent Kozma és Damján tiszteletére emelt kápolnát (ennek eredetére és fennállására ma csak feltételezések vannak). A Vindornya patak melléki Ecsér település birtokosaikkal folyó birtokvitára utal az 1255-ös per. Közben azonban - a tatárjárás miatt kialakult zűrzavart kihasználva - a keleti szomszéd, Tátika fegyvereseivel elfoglalta és kifosztotta Szántót. A IV. Béla ítéletével kárpótolt Zlaudus ekkor saját birtokai mellett megkapta Tátikát összes birtokaival, mint Vátka, Pabar, Barnag, de birtokbavételükre csak Tátika halála után került sor. 1257-ben a király előtt tett beleegyezésük szerint a Zlaudus birtokokat haláluk után a veszprémi egyházmegye örökölte. Zlaudus halálát követő újabb birtokvitát ismét a király előtt rendezték, s az új birtokos, a Balog nemzetségű II. Pál püspök már nemcsak Tátika várát és birtokait jelenti, a birtok tovább növekedett, Nyirád, Deáki, Szőc, valamint a mai Zalaegerszeg elődjét jelentő középkori Egerszeg területének egy részével is. Szántó története ettől kezdődően Tátika várának történetével vált azonossá.[3]

A törökök először 1555-ben támadták meg a települést. 1564-től pedig már a töröknek adózott, és több támadásnak esett áldozatul. Így a fejlődése hosszú időre megtorpant.

Az 1720-as években kezdett újabb lendületet venni Zalaszántó népesedése. Azonban mezővárosi jogait többet nem tudta érvényesíteni. Lakosai ugyanúgy adóztak, és robotot végeztek mint a környező falvak lakói. Az 1740-es években Festetics Kristóf a keszthelyi Festetics birtokhoz csatolta a települést. A 18. század végén a lakosság nagy része a mezőgazdaságból élt. Mindössze pár céhbe tömörült takács élt a településen mint iparos, ám az ő feladatukat is nagyban megnehezítette a keszthelyi konkurencia.

A 20. század elején Zala vármegye Keszthelyi járásához tartozott. 1910-ben 2370 lakosából 2266 magyar volt. Ebből 2326 római katolikus, 41 izraelita volt.

Zalaszántót 1942-től rendszeres autóbusz járatok kötik össze Keszthellyel. A villanyt 1950-ben vezették be a településre. A korai infrastrukturális fejlesztések ellenére a második világháború után a községet nagyban sújtotta az elvándorlás, amely a rosszul szervezett termelő szövetkezetének is köszönhető.

Az 1990-es években a település korábbi tisztán agrár profiljával szakítva a turizmusban talált fejlődési lehetőséget, és vetett véget a negatív népesedési változásoknak. </references>

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus plébániatemplom - műemlék, melyet már 1236-ban említettek az oklevelekben. A község egyutcás, ennek térré szélesedő középső részén, kis magaslaton áll, vaskos, egytornyú, egyhajós épület. Kialakításában és megjelenésében különböző korok stílusjegyeit viseli. Alaprajzi kialakítása: egyhajós, aminek nyugati végén valamivel keskenyebb toronnyal, a keeletin pedig a hajó szélességével egyxező széles, sokszögzáródású szentélyt kapott, támpillérekkel merevítve Keskeny résablakai a keleti oldalon három romanizálók, nyugati oldalán részben mérműves, gótikus kialakításúak. részben négyzetes barokk ablaknyílásokként kialakítottak. Kapuja gótikus, kőkeretes, szentélye is gótikus ívű, a sekrestye- ajtó faragott kőből készült keretezése reneszánsz stílusú. A templom belső tere a toronyaljból csúcsíves bejárattal nyílik. A hajó ajtaja után barokk kórusalj következik (Koppány T.) A hajó fiókos dongaboltozattal fedett. A szentélyt leválasztó diadalív (arcus triumphalis) alsó része még középkori, az áthidaló íve azonban a barokk-kori újjáépítésből származó. A szentélyt eredetileg gótikus hálóboltozat fedhettee, erre utalnak a faltörésekben levő csavartvonalú háromnegyedoszlopok. A szentély egyégesen gótikus hatású, az alatta levő kriptát a padozatban elhelyezett kőlap jelzi.
  • Kápolna
  • „Bazaltutca” (természetes bazaltfal)

Jegyzetek, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Koppány T.: Zalaszántó Római katolikus templom - TKM Kiskönyvtárak 616.sz. füzete - TKM- OMVH k. 1999. - ISBN 963 554 316 6
  • Zákonyi Ferenc: Balaton (Panoráma 1980) ISBN 963 243 193 6
  1. Polgármestert választottak Dobriban, Zalaszántón és Csödén (magyar nyelven). Zalai Hírlap, 2010. december 12. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Koppány T.(p.1-6)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaszántó témájú médiaállományokat.