Zalalövő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalalövő
Zalalövő6v.jpg
A Szent László-templom tornya
Zalalövő címere
Zalalövő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Zalaegerszegi
Kistérség Zalaegerszegi
Jogállás város
Polgármester Pintér Antal
Irányítószám 8999
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség 3029 fő (2014. január 1.)[1]
Népsűrűség 57,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 52,64 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalalövő  (Magyarország)
Zalalövő
Zalalövő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 48″, k. h. 16° 35′ 07″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 48″, k. h. 16° 35′ 07″
Zalalövő  (Zala megye)
Zalalövő
Zalalövő
Pozíció Zala megye térképén

Zalalövő (az ókorban latinul Municipium Aelium Salla) Zala megye északnyugati részén, a Zalaegerszegi járásban, a Göcsej és az Őrség határán fekvő kisváros.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalalövő a Zala folyó mentén, Zala megye északnyugati részén fekvő település. Délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség dombjai határolják, amelyek nem emelkednek 300 méter tengerszint feletti magasság felé.

Műemléki jellegű, látogatható népi lakóház
Műemléki jellegű lakóház

A település szerkezete kettős, halmaz- és szeres településrészekből áll. Központja egy, a Zalától északra fekvő mag, amelyhez szervesen csatlakozik nyugatról a zalamindszenti, illetve keletről zalapatakai településrész, amelytől keletre Budafa található. A Zala folyó déli oldalán található Pörgölin városrész, ahonnan tovább, délre haladva Nagyfernekág, majd Irsapuszta, végül Szűcsmajor településrész érhető el. Nagyfernekágtól keletre található a csak földúton elérhető, gyér lakosságú, érintetlen Kisfernekág. Ezek a városrészek már szeres elrendezésűek, azaz dombtetőre épült, apró képződmények. A göcseji erdőségben még több mára már lakatlanná vált településrész (mint Nagyhegy, Bárómajor, Kövespartimajor) is található.

Talaja elsősorban kavicsos, amelyre több agyagréteggel barázdált homokréteg terül, melyet sárgás agyag fed. A talaj legfelső rétegében vékony barna erdőtalaj réteg található, amely kis humusztartalommal bír.

A település környékére országos viszonylatban rengeteg csapadék (800-1200 milliméter) hull, melynek következtében sok, a Zala folyó vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyás folyik erre. A víznek jól ellenálló, a környéken jellemző agyagot a víz nem képes áttörni, így a folyók mellett nagy árterek alakultak ki.

A város határában a Zalába folyó Szőce-patakon egy 1986-ra elkészült, észak-déli irányban elnyúló mintegy 1600 méter hosszú, de mindössze 120 méter széles mesterséges tó is található, a Borostyán-tó. Korábban, a tavaszi hóolvadáskor és őszi esőzésekkor fokozottan árvízveszélyes területnek számított a Zala folyó környéke, ám 1960-ban a folyó szabályozásával, a vízzáró agyagréteg több helyen történő átvágásával, azonban ezt a veszélyt sikerült elhárítani.

A terület éghajlatára az Alpok és az Atlanti-óceán hatása a legmarkánsabb, amely folytán rendkívül csapadékos nyarak jellemzik a város környékét. Az ősszel és télen megerősödő mediterrán hatás csak növeli a csapadék mennyiségét. Országos viszonylatban a nyarai hűvösek, telei enyhék, kicsi a hőingadozás.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salla régészeti feltárása (foto: kt)
A Villa Publica maradványai a Municipium aelium Salla régészeti lelőhely és kiállítás romjai közt

A kelta időkből származó leletek egy település kezdeményt mutatnak, ám nincs bizonyíték, hogy állandó település létesült volna itt. A rómaiak idejében Zalalövő hamar fontos településsé alakult az itt húzódó Borostyánút és a Zala folyó kereszteződésében. A megjelenő római légiók az 1. század elején létesítettek tábort a Zala folyó északi partján, amely mellett falusias település alakult ki. 124-ben Hadrianus császár városi rangot adományozott a településnek, melynek neve Municipium Aelium Salla lett. Ezzel gyors fejlődés kezdődött a településen, amelyet a megjelenő kőépületek is bizonyítanak. A 2. század közepén, azonban a betörő germán törzsek felszámolták a települést.

A 4. században rövid időre ismét életre kapott Salla, új kőépületeket építettek, köztük egy vendégházat, ám az 5. században a római légiók kivonulását követően ismét elnéptelenedett. A korábban nagy jelentőséggel bíró település helyén komolyabb emberi alkotás egy jó ideig nem jelent meg.

A római-kori településnyomok régészeti feltárására az 1980-90-es években került sor. A leletek jelentős része a zalaegerszegi Göcseji Múzeum reprezentatív kiállításán tanulmányozható.

Egy 13. századi oklevél szerint királyi nyilasok – nyíllövők – laktak itt. Valószínűleg innen a település Lövő neve. A török időkben a környék településeiről elmenekülők elsősorban az ekkor mezővárosi jogokkal bíró Zalalövőre menekültek, amelyet nem túl jelentős palánkvár védett. 1780-ban járási székhellyé vált, ám ezt a kiváltságát 1848 után elvesztette, Zalaegerszeg fennhatósága alá kerül a környék. A kiegyezést követően komoly fejlődés volt tapasztalható a településen, melynek egyik fontos lépése a Körmend és Muraszombat közötti vasútvonal megépítése volt.

Az első világháborút követő időszak további fejlődést hozott a településnek: az 1925-ben Zalapataka, Zalamindszent, Nagyfernekág, Irsapuszta, Pusztaszentpéter és Lövő egyesülésével létrejött Zalalövő 1927-ben új plébániatemplomot, 1929-ben új állami elemi iskolát, 1937-ben mozit kapott.

A második világháború a települést érintő kétszáz főnyi polgári áldozata elsősorban Zalalövő zsidó 122 fős lakosságából tevődött ki, akiket koncentrációs táborba vittek. A környék náci megszállás alól való felszabadítására végül 1945. március 29-én került sor.

A háborút követően Zalalövő egy jó darabig semmilyen fejlődést nem mutatott, egészen a jelenlegi Zala-híd 1968-as megépítéséig. 1977-ben bővítették az általános iskolát, majd 1985-86-ban, határában kialakították a Borostyán-tavat.

A rendszerváltás után Zalalövő gazdasága visszaesett, nagyarányú munkanélküliség jellemezte a települést egészen a Zalalövőt Őrihodossal összekötő vasútvonal építésének 1999-es kezdetéig. 2000. július 1-jével Göncz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövőnek, majd az év decemberében megindult a közlekedés a régi-új vasútvonalon. Azóta a település nagy ívű fejlődésbe kezdett.

2011-ben az utolsó lakó elhunytával Pusztaszentpéter elnéptelenedett.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalalövő mára vasúti csomóponttá vált, amelyet az egyszer már felszedett, majd nagyjából a régi nyomvonalán újra megépített, és 2000. december 17-én átadott Zalalövő és Őrihodos (Szlovénia) közötti vasútvonal megépültének köszönhet, amely azóta része az egyetlen Magyarország és Szlovénia között közvetlen kapcsolatot teremtő nemzetközi vasútvonalnak. A vonalon elővárosi szerelvények közlekednek Zalaegerszeg felől, illetve egyesek tovább közlekednek Őriszentpéterig, vagy egészen Őrihodosig. A város modern vasútállomását 2013 nyaráig napi egy nemzetközi InterCity járat is érintette, amely Ljubljana felől érkezve haladt Budapestig. Zalalövőnél csatlakozik a jelenleg szünetelő forgalmú Körmend–Zalalövő-vasútvonal a fővonalhoz.

Közút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Zala-völgyi kerékpárút zalalövői kezdete

A várost észak-déli irányban szeli át a 86-os számú (Mosonmagyaróvár és Rédics között húzódó) másodrendű főút (E65-ös európai útvonal), amely elsősorban nemzetközi jelentőséggel bír, mivel itt halad a költséges Ausztriát elkerülő Adria és Észak-Európa között bonyolódó elsősorban horvát, szlovén, szlovák, lengyel és cseh áru- és személyforgalom. A településen kelet-nyugati irányban halad egy Zalaegerszeget Őriszentpéterrel összekötő, jóval mérsékeltebb forgalmú mellékút is. Zalalövő a fent említetteken felül csak egy Keménfa felé haladó mellékúttal rendelkezik.

A térségben nem Zalalövő, hanem Zalaegerszeg jelenti az autóbuszos közlekedés központját, ennek következtében a környező településekről leginkább csak átszállással érhető el, az amúgy Zalaegerszegről sűrű járatokkal ellátott város.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepomuki Szent János szobra
  • Municipium aelium Salla régészeti lelőhely és kiállítás
  • Tájház - Petőfi u. 20.[2]
  • Szent László templom (neogótikus) - Szabadság tér 5.[3]
  • Mindenszentek templom (középkori) - Petőfi u. 100.
  • Szent Anna templom (1747-1749) - Kossuth u. 62.
  • Borostyán-tó
  • Borosán-völgy (szentkút)
  • I. világháborús hősi emlékmű a Mindenszentek templom előtt (alkotó: Pataky Andor)[4]
  • A második világháború helybéli áldozatainak emlékműve. Szabolcs Péter szobrászművész alkotását 1989. augusztus 6-án avatták fel.[5]
  • A települést érinti a Szent Márton európai kulturális útvonal

Környezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalalövő környéke – leginkább dél felől – sűrű, elsősorban bükkös, több helyen fenyves erdősségekkel borított. Ezen, a sok helyen érintetlen területen több védett, ritka növény- és állatfaj megtalálható (mint erdei ciklámen, tőzike, kockás liliom, agárkosbor, szibériai nőszirom, közönséges kígyónyelv, kakasmandikó, európai zergeboglár).

A településen áthaladó 86-os számú úton haladó nagy és folyamatosan növekvő forgalom komoly légszennyezettséget és zajártalmakat okoz a település központi, viszonylag kis területű részén, amely probléma megoldására jelenleg még nem sikerült kivitelezhető tervet elfogadni.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetes személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalalövő témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]