Kakasmandikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kakasmandikó
Erythronium dens-canis AT2.JPG
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Liliomvirágúak (Liliales)
Család: Liliomfélék (Liliaceae)
Nemzetség: Erythronium
Faj: E. dens-canis
Tudományos név
Erythronium dens-canis
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kakasmandikó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kakasmandikó témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kakasmandikó témájú kategóriát.

A kakasmandikó (Erythronium dens-canis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába a liliomvirágúak (Liliales) rendjébe és a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó faj. Hívták még Szent György virágának, illetve kutyafoggyökérnek is; ez utóbbiból ered tudományos neve is: dens canis latinul kutyafog).

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15-25 centiméter magas, hagymagumós évelő növény; tőkocsánya 10–25 cm magas. Hosszúkás-lándzsás, tőállású levelei 6–9 cm hosszúak, 1,5-4,5 cm szélesek, kissé húsosak, átellenesek, számuk rendszerint kettő, ritkán három. Az élénkzöld vagy hamvas szürke leveleket szabálytalan alakú barna foltok tarkítják; virágzás idején a foltok fokozatosan kifakulnak.

Virága bókol. Élénk bíborpiros vagy rózsaszínű leplei harang alakúak, hosszúkás-lándzsásak, 2,5–4 cm hosszúak, a csúcsuk lekerekített. A nyílás kezdetén előrenéznek, majd hátrahajlanak, láthatóvá téve a fehér foltos torkot és a virágból kiálló kékes porzókat a bibével.

Termése háromélű, sokmagvú tok.

Életmódja, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bükk- és gyertyánelegyes erdőkben nő. Február-áprilisban virágzik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tatárok szerelemkeltő szernek tartották.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Terra.hu
  • Greenfo.hu
  • D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 6.