Mocsári kockásliliom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mocsári kockásliliom
Fritillaria meleagris
Fritillaria meleagris
Természetvédelmi státusz
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Liliomvirágúak (Liliales)
Család: Liliomfélék (Liliaceae)
Alcsalád: Lilioideae
Nemzetség: Kockásliliom (Fritillaria)
Faj: F. meleagris
Tudományos név
Fritillaria meleagris
L.
Alfajok
  • Fritillaria meleagris subsp. burnatii
  • Fritillaria meleagris subsp. meleagris[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mocsári kockásliliom témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári kockásliliom témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári kockásliliom témájú kategóriát.

A mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris) a liliomfélék (Liliaceae) családjának kockásliliom (Fritillaria) nemzetségébe tartozó növényfaj; gyakran nevezik egyszerűen csak kockásliliomnak.[2] Európában, főleg Közép- és Délkelet-Európában található meg, de általában csak szórványosan; a rétgazdálkodás változása miatt sok helyen a kihalás fenyegeti. Németországban 1993-ban az év virága volt[3]. Magyarországon is védett növény, a Muravidéken, a Zalai-dombvidéken, a Zselicen, Csereháton, a Bodrogközben, a Beregi- és Szatmári-síkságon fordul elő[4]. Kertekbe is szívesen ültetik dísznövényként.

A binomiális név specifikus része ('meleagris') a gyöngytyúkra utal[5].

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virága közelről

10 25 cm magasra megnövő hagymás, évelő növény. Hajtásai kopaszak, mogyoró nagyságú hagymája kopasz, gömb formájú, mérgező alkaloidokat tartalmaz. Tőlevelei hosszúak, keskenyek. El nem ágazó, termésérés idején megnyúló, sötétzöld vagy barnás szárán 3-5 szálas-lándzsás, kihegyesedő, kissé csatornás, szórt állású, húsos levél található, melyek mérete a száron fölfelé haladva csökken. Tulipánra emlékeztető, bókoló, harang alakú, 3–5 cm-es virágai magánosak, néha párosával fejlődnek április-május környékén. Színük bíbor vagy rózsaszínű, néha fehér (f. Alba változat), igen látványosak. A 6 egyforma lepellevél szabadon áll, rózsaszín vagy néha fehéres alapszínüket sakktáblaszerűen barnásvörös foltok tarkítják. A belső leplek a külsőknél szélesebbek. A leplek tövénél, a harang belsejében nektármirigy található (hártyásszárnyúak porozzák). Magháza felső állású. Termése felálló, 3 rekeszű, hártyás falú toktermés, rekeszenként sok maggal.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mocsárrétek, ligeterdők, síklápok impozáns növénye, 800 méter magasságig nő, legfeljebb évi 1-2 kaszálást visel el.

Április-májusban virágzik.

Jelképként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes nézetek szerint a mocsári kockásliliomról mintázták Horvátország címerét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Royal Botanic Gardens, Kew - home page [1], abgerufen am 19. August 2006
  2. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 145, 146, 379. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  3. Blume des Jahres
  4. Magyarországi előfordulásai
  5. [2]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fritillaria meleagris című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Schachblume című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz – Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai (Magyar Könyvklub, 1998, ISBN 963 548 672 3)
  • Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó;(hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 9639491349  
  • D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 4.