Murakeresztúr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Murakeresztúr
Murakeresztúr címere
Murakeresztúr címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Nagykanizsai
Kistérség Nagykanizsai
Jogállás község
Polgármester Pavlicz Lajos József[1]
Irányítószám 8834
Körzethívószám 93
Népesség
Teljes népesség 1695 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 152,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 11,71 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Murakeresztúr (Magyarország)
Murakeresztúr
Murakeresztúr
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 21′ 08″, k. h. 16° 52′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 08″, k. h. 16° 52′ 40″
Murakeresztúr (Zala megye)
Murakeresztúr
Murakeresztúr
Pozíció Zala megye térképén
Murakeresztúr weboldala

Murakeresztúr (horvátul Krstur vagy Kerestur, korábban Murski Krstur) község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Murakeresztúr Zala megye és Magyarország délnyugati részén, a horvát-magyar határfolyóként folyó Mura mellett fekszik. Nagykanizsától délnyugatra, közúton 16, vasúton (a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal mellett) 13 km-re.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése 1347-ből való Keresztur néven, amely a településen alapított bencés monostorra utalt. A 14. századi település ínséges körülmények között élt, és sűrűn pusztították.

A 16. századi apátságnak négy portája volt, amely birtoklásán a Széchyek és az apátság többször vitatkozott. Maga a falu az ínséges körülmények miatt nem sok jelentőséggel bírt, adót se fizettek.

A törökök először 1566-ban pusztították, felégették a falut, a lakosság a környező mocsaras vidékekre menekült. Korábban is állott várát megerősítették. Mindazonáltal a lakosság továbbra se tért vissza a településre. A törökök 1600-as támadása idején kiürítették a várát, és Kanizsa elestével így Keresztúr is a törökök kezére került. 1661-ben a falu szomszédságában épült fel Új-Zrínyivár, amely Zrínyi Miklós meghiúsult tervében Kanizsa visszafoglalását szolgálta volna.

A falu újratelepülése az 1690-es években indult meg, egyelőre elég lassan. Szintén ebben az időszakban jött létre Kollátszeg, Murakeresztúr községrésze, a korábbi halásztanyák helyén. Többször pusztította pestisjárvány, továbbá a Mura gyakori árvizei is nehezítették az életkörülményeket.

1720-ban Pirkli István légrádi plébános vált a még helyre nem állt apátság tulajdonosává, és Kollátszegre is kiterjesztette hatalmát. Az utóbbiba 1727-től folyamatosan költöztetett horvát telepeseket, s így az 1770-es évekre jelentős településsé válhatott Kollátszeg, ahol még majorság is működött.

Közben Keresztúr fejlődése lassabb volt. Az apátság 1737-re megszerveződött, és a település birtokosává vált. A jobbágyok korlátlan mennyiségben kellett robotoljanak az itteni földeken, viszont adót nem kellett fizetniük. A 19. század elején is folytatódott a település lassú gyarapodása, mindazonáltal továbbra is elég rosszak maradtak az életkörülmények. Közben, az 1820-as években Kollátszeg komoly szegényedésnek indult, és sok szegény inkább Keresztúrra költözött.

Az 1847-es határrendezés során a földelosztás a jobbágyok számára igen kedvezőtlenül alakult. Így 1848. április 25-én a parasztok eredménytelenül fellázadtak a földesuruk ellen, miután az erőszakkal elfoglalta a falu rétjeit. Egyébként csendesen zajlott le itt a szabadságharc, a horvát nyelvű lakosság nem támogatta Jelasics bán seregét.

A falu élete 1860-ban, amikor a Déli Vasúttársaság Pécs-Nagykanizsa vonalán vasútállomást kapott, rohamosan kezdett változni, fellendült a környező falvak felé való fuvarozás és kereskedelem. A lakosság pedig versengett az állami, nyugdíjjal járó állásokért.

1874-ben Kollátszeget Keresztúrhoz csatolták, ám bizonyos fokú önállósága továbbra is megmaradt. A létrejött község – a vasút komoly serkentése ellenében – azonban továbbra is elmaradottnak számított, sokan Somogyba jártak a majorságokon summás munkát végezni. A lakosság mintegy 90%-át érintő analfabetizmus csökkentése érdekében 1884-ben óvoda és új iskola épült, ahol két tanító is oktatott átvéve az apátság szerepét.

A trianoni békeszerződés idején a horvát lakosság is Magyarországhoz kötődött inkább, ám így is igen érzékenyen érintette a döntés, mivel sokakat rokoni és gazdasági szálak húztak a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz juttatott muraközi és horvát területekhez. Átmeneti stagnálás után ismét nagyobb fejlődés jellemezte a községet. Vámhivatal nyílt, szövetkezeti bolt, posta, távíró- és távbeszélőközpont, több egyesület, háziorvos, állatorvos, valamint a Murakeresztúri Takarékpénztár központja működött. A földművelés továbbra is apró földeken történt, az állattenyésztés egyre jelentősebbé vált, de a kosárfonás is jellemző helyi szakma lett.

A második világháborút követően mind nemzetiségi település volta, mind határközeliségi és a rossz jugoszláv-magyar kapcsolatok rontottak a falu helyzetén, az 1960-as évekig komolyabb változás nem történt, pusztán lakossága fogyatkozott meg. 1962-ben új iskolát és óvodát kapott, és 1969-re épült ki a védműrendszer. 1970-ben épült újjá a Murán átívelő vasúti híd, amely a Jugoszlávia felé vezető (elsősorban teher-) vasúti forgalom egyik fontos vonalának részévé vált.

Az 1990-es években tovább nőtt az infrastruktúra, befejeződött az ivóvízhálózat kiépítése, kábeltelevízió- és szennyvízhálózat jött létre.

Gazdaság, közélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település kisebb központi jelleggel bír. Bútorgyár, kereskedőtársaság, illetve 54 egyéni vállalkozó üzemel a községben. 7 vendéglátó egységet, 9 vegyesboltot és néhány szolgáltatási egységet találni Murakeresztúron.

A turizmus kiépülőben van. Jelenleg egy panzió működik itt. Egyre több borospince látogatható utat engedve a kialakuló borturizmusnak.

A községben általános iskola, óvoda, idősotthon, orvosi rendelő, fogorvosi rendelő, posta, rendőrség, vámhivatal, tűzoltóság és polgárőrség is működik, és foglalkoztatja a helybélieket.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Murakeresztúr települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]