Ipolykiskeszi
| Ipolykiskeszi (Malé Kosihy) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Érsekújvári |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1248 |
| Polgármester | Molnár Anna |
| Irányítószám | 943 61 |
| Körzethívószám | 036 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 379 fő (2006) +/- |
| Népsűrűség | 45 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 112 m |
| Terület | 8,43 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Ipolykiskeszi (szlovákul Malé Kosihy) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában. Ma 416 lakosából 404 magyar nemzetiségű.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Párkánytól 14 km-re északra, Ipolytölgyestől 2 km-re nyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján, a magyar határ mellett fekszik.
[szerkesztés] Története
Területe ősidők óta lakott, hely ahol a lengyeli kultúra leletei mellett számos újkőkori kultúra leletei kerültek elő és vannak bronzkori emlékei is. Először 1248-ban említik "Keseu" alakban, amikor IV. Béla István mesternek adományozta a községet. Pogányvár nevű dűlőjéhez az a hagyomány fűződik, hogy a itt a honfoglaló magyaroknak vára volt, ahol sokáig védekeztek a kereszténység terjedése ellen. 1439-től a középkorban az esztergomi káptalan birtoka. Templomának eredetije is egy román kori 12. századi rotunda, melyet 1800-ban bővítettek és hozzákapcsolták az addig egyedül álló román kori toronyhoz. 1715-ben 15 adózó családfője volt. 1828-ban 56 házában 339 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "Kis Keszi. Magyar falu Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalan, lakosai katolikusok, fekszik Szalkán felûl 1/2 órányira. Tölgyesnek szomszédságában, a határja közép termékenységû, réttyeik jók, szõlõ hegye bõven termõ, fája nints, tormája különösen jó ízû, és igen bõven terem, ’s messze földre el hordatik, piatzozása Esztergomban." [1]
Fényes Elek szerint "Készi (Kis-), Hont m. magyar f. az Ipoly jobb partján, 434 kath. lak. és egy goth. izlésû régi templommal. Róna határja gazdag termékenységû. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Ipoly-Ság." [2]
1910-ben 548, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus templomát egy 12. századi rotundához építették 1800 körül. A rotundán még láthatók az eredeti ablakok félköríves bemélyedései. Belsejében eredeti freskók láthatók.
- Az Ipoly folyó a horgászok kedvelt paradicsoma.
[szerkesztés] Lásd még
- Körtemplom
- Kallósd
- Nagytótlak
- Kissikátor
- Kisperlász
- Karcsa
- Bény
- Gerény
- Ják
- Kézdiszentlélek
- Székelyudvarhely
- Süvete
- Pápoc
- Szalonna
[szerkesztés] Irodalom
- Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
- Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
- Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Községinfó
- Ipolykiskeszi Szlovákia térképén
- Várhelyéről a magyar Várak honlapon (képek, vázlat, leírás)
- Alapinformációk
|
|||||||||||
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Vályi András. Magyar Országnak leírása (1796)
- ↑ Fényes Elek. Magyarország Geographiai Szótára (1851)

