Ipolykiskeszi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ipolykiskeszi (Malé Kosihy)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Érsekújvári
Rang község
Első írásos említés 1248
Polgármester Molnár Anna
Irányítószám 943 61
Körzethívószám 036
Népesség
Teljes népesség 386 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 112 m
Terület 8,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolykiskeszi  (Szlovákia)
Ipolykiskeszi
Ipolykiskeszi
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 55′ 24″, k. h. 18° 45′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 24″, k. h. 18° 45′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolykiskeszi (szlovákul Malé Kosihy) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában. 2011-ben 386 lakosából 357 magyar és 26 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párkánytól 14 km-re északra, Ipolytölgyestől 2 km-re nyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján, a magyar határ mellett fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe ősidők óta lakott, hely ahol a lengyeli kultúra leletei mellett számos újkőkori kultúra leletei kerültek elő és vannak bronzkori emlékei is. Először 1248-ban említik "Keseu" alakban, amikor IV. Béla István mesternek adományozta a községet. Pogányvár nevű dűlőjéhez az a hagyomány fűződik, hogy a itt a honfoglaló magyaroknak vára volt, ahol sokáig védekeztek a kereszténység terjedése ellen. 1439-től a középkorban az esztergomi káptalan birtoka. Templomának eredetije is egy román kori 12. századi rotunda, melyet 1800-ban bővítettek és hozzákapcsolták az addig egyedül álló román kori toronyhoz. 1715-ben 15 adózó családfője volt. 1828-ban 56 házában 339 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Kis Keszi. Magyar falu Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalan, lakosai katolikusok, fekszik Szalkán felűl 1/2 órányira. Tölgyesnek szomszédságában, a határja közép termékenységű, réttyeik jók, szőlő hegye bőven termő, fája nints, tormája különösen jó ízű, és igen bőven terem, ’s messze földre el hordatik, piatzozása Esztergomban." [2]

Fényes Elek szerint "Készi (Kis-), Hont m. magyar f. az Ipoly jobb partján, 434 kath. lak. és egy goth. izlésű régi templommal. Róna határja gazdag termékenységű. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Ipoly-Ság." [3]

1910-ben 548, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus templomát egy 12. századi rotundához építették 1800 körül. A rotundán még láthatók az eredeti ablakok félköríves bemélyedései. Belsejében eredeti freskók láthatók.
  • Az Ipoly folyó a horgászok kedvelt paradicsoma.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Szőnyi O. (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]