Erdődy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Erdődy (Erdődi) család (monyorókeréki és monoszlói) a Bakócz családtól származik, akik eredetileg a Drágffyak jobbágyai voltak, és a papi pályára lépve emelkedtek fel. Nemességet Hunyadi Mátyástól kaptak. A család birtokait Bakócz Tamás osztotta fel, innentől a délvidéki ág az Erdődy nevet használta. Többen jutottak országos méltóságokhoz, püspökök, országbírók, horvát bánok és tábornokok voltak közöttük. 1607-től a varasdi kapitányság örökös birtokosai voltak. Magyarország egyik legrégibb grófi családja, mely a mohácsi vész előtt nyerte grófi rangját II. Ulászlótól 1511. november 25-én.

Az Erdődy-család különben nem tartozik az ősi magyar családok közé; a Bakóczok (vagy ismertebb, de nem egészen pontos nevükön Bakacsok), kiktől az Erdődyek származtak, eredetileg a Drágffy család jobbágyai voltak, közülük azonban néhányan papi pályára léptek s a XV. sz. közepétől kezdve mind magasabbra emelték családjukat. Jászay sz. ugyan már az Árpád-házbeli királyok alatt virágzott egy Erdőd-nemzetség s 1389-ből Fejér (Cod. Dip. X. 1. 155.) szintén közöl egy oklevelet, mely szerint Bakacs Tamás és fiai az Erdőd nembeli Miklóstól származnának, de az oklevél hamis. A kétségtelen historiai tény annyi, hogy nemességet csak Országh Mihály nádor házi káplánja, a későbbi titeli prépost, erdődi Bakolcz Bálint, Ferenc fia szerzett 1459 szept. 3. a maga és testvérei, Tamás és János részére, amelyet 1489 jan. 6. Mátyás király erdődi Bakócz Tamás győri püspök, testvérei Miklós és Bálint, továbbá Miklós fiai Péter és Pál s néhai János fiai, Tóbiás és János számára megerősített. A család még Mohács előtt nyert grófi rangot II. Ulászlótól 1511-ben.

A család címere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Erdődy család címere

Négyelt pajzs szivpajzzsal, ebben vörös mezőben arany félkerékből kinövő, természetes szarvas (az 1459. és 1489. adományozott Bakócz-címer). A nagy pajzs: 1. arany mezőben koronás fekete sas. 2. és 3. kék mezőben két ezüst hullámos pólya közt két egymás mellett álló hatágu csillag. 4. arany mezőben faragott kövekből rakott fehér várfal két ormozott toronnyal. Három sisak, sisakdíszek: 1. (középső) koronás fekete sas, takaró jobbról ezüst-vörös, balról arany fekete. 2. egy fekete és egy vörös structoll között balra fordult kinövő páncélos kar, markában arany védvasas kivont kardot tart, takaró arany-fekete. 3. a leírt kar szintén strucctollak között jobbra fordulva kékkel és arannyal osztott zászlót tart, takaró kék-vörös. Ugyanez címere Varasd vármegyének is.

A család 16. századi története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három Bakócz fiútestvér közül Tamás (1442-1521) esztergomi érsek lett és a család ősi vagyonának felhalmozója. Ő kapta adományba 1493. a kőrösvármegyei Monoszlót s 1496. a Vas vármegyei Monyorókeréket, melyekről a család előnevét irja. Elérte II. Ulászló és II. Lajos királyoknál, hogy birtokait unokaöccsei (Miklós fia Péter és Bálint fiai István és Farkas) örökölhessék.

Bálint két fia örökös nélkül halt meg és e birtokok házasság révén a Pálffyak birtokába kerültek.

Az Erdődy I. Péter örökölte birtokok jelentős része a 16. század végére kikerült a család tulajdonából: a Vas vármegyei Vörösvárt más birtokokkal együtt (Mongyorókerék várat, Katar castellumot és Páka várost tartozékaival) Erdődy Péter elcserélte Medve váráért és Rokonok castellumért Zrínyi Miklóssal. Vép is egy időre a Zrínyiek birtokába került. Később Somlyó várát zálogosította el Csóron Andrásnak, hogy visszavásárolhassa Vörösvárt. Körmendet először zálogba adták, majd végleg eladták. Monyorókerék és Vép 1613-ban a zálogterhek kifizetése és a birtokperek lezáródása után Erdődy Tamásnak (1558-1624) köszönhetően visszakerült a család birtokába és ott is maradtak hosszú évszázadokon át. Császárvár végig Erdődy I. Péter ágának tulajdonában maradt: átépítették a várat, egy a 17. században során családi rezidenciaként működő kastélyt építették és egy ferences kolostort is alapítottak itt.

Erdődy I. Péter fia, II. Péter fiainál a család két ágra szakadt: a magyarországira (I. Tamás és utódai) és horvátországira (III. Péter és utódai). Erdődy I. Tamás fia, I. Tamás (1558-1624. január 17.) nevéhez a horvát báni cím (1584-1595; 1608-1615)és katonai tettek mellett jelentős birtokgyarapodás is köthető, amely felesége, Ungnád Mária révén kerültek a család birtokába. Mária Ungnád Kristóf (másként Keresztély) egri kapitány és horvát bán (1578-1584) egyetlen gyermekeként apja halála után Szomolány és Jókő várát örökölte, amely ettől kezdve a család ezen ágának egyik központi birtoka lett. Ugyancsak e házasság révén került a családhoz a varasdi főispáni cím (1607), amit ettől kezdve mindig valamelyik családtag töltött be. Erdődy I. Péter 1607-ben grófi címet nyert. Jeles katonaként Horvátország védelmében vívott csatáiról nevezetes: 1593-ban Sziszeknél legyőzte Hasszán boszniai pasa seregét, egy év múlva bevette Petrinja várát (e vár nem messze fekszik Hrasztelnicától, a családi birtoktól!). A családi birtokokon több építkezés is fűződik a nevéhez: 1603-ban ő építette Császárvár aljában a Novi Dvorinak (Újkastélynak) nevezett kastélyt, amely végig a 17. század folyamán a család tagok egyik kedvenc horvátországi tartózkodási helye maradt; 1615-ben pedig átépítette a vépi várat, kialakítva ezzel a mai, négyszögletes formáját. Erdődy I. Tamás felnőtt kort megért gyermekei: István, Kristóf, János, Zsigmond, Zsuzsanna, Anna és Erzsébet. Erdődy III. Péternek és feleségének (Stubenberg Zsuzsának)ugyancsak számos felnőtt kort megért gyereke született: IV. Péter, Bálint, Miklós, Farkas, Borbála, Mária, Simon és Ferenc.

A család 17. század története[1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi ág, Erdődy I. Tamás (1558-1624) utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdődy Tamás fiai közül kettő (István és János) egyházi pályára lépett, egy (Zsigmond) politikai téren érvényesült, a negyedik (Kristóf) pedig gyerekei révén tovább vitte a család ezen ágát. István és János közül az utóbbi futott be nagyobb karriert, amennyiben II. Mátyás egri püspökké nevezte ki (igaz a pápai konfirmációt nem kapta meg).[2] Fiatalon, 37 évesen halt meg, talán ezért nem jutott még előrébb az egyházi hierarchiában. Bátyját Istvánt pedig szerémi püspökké nevezték ki (ugyancsak nem kapta meg a pápai konfirmációt), őt feltehetőleg vaksága akadályozta meg az előrejutásban. Zsigmond folytatta a családi hagyományokat és bár a magyarországinak tartott ághoz tartozott, horvát bán (1627-1639) [3] lett. Kristóf nem töltött be semmilyen fontos tisztséget, viszont három felnőtt kor megért gyermeke (György, Gábor, Imre) révén ez az ág nem halt ki.
A következő generáció tagjai világi pályán próbáltak érvényesülni. I. György (1614-1663) és Gábor (megh. 1650) a bécsi egyetemen tanult (1628-1629), majd kettőjük közül csak György folytatta tanulmányait, méghozzá a franciaországi Doualiban (1631-1633). Azonban sem ő, sem testvére Gábor nem jutott el a legmagasabb világi tisztségig, a nádorságig. György tárnokmesterségig (1662-1663), Gábor főajtónállóságig vitte. Pedig Gábor első felesége (Pálffy Mária) révén a befolyásos Pálffy családdal is rokonságban volt. Mindkettőjük ága folytatódott: I. Györgynek I. Sándor (1644-1663), Gábornak pedig II. György (1648-1713)és Kristóf (1649-1704)nevű fia utódai születtek. I. György és Gábor öccse, a legkisebb fiú Imre is a tárnokmesterségig (1679-1690) vitte, ezzel már a negyedik Erdődy volt, aki kiérdemelte e tisztséget. Az ő egyetlen fia, Imre (1648k-1668) fiatalon, utód nélkül halt meg egy török elleni kisebb csatában.
A harmadik generációban tehát három fiút találunk és köztük egy olyan Erdődyt, aki már egészen a rangban a nádor mögött következő országbírói tisztségig vitte.II. Györgyöt (1648-1713) e rang elnyerése előtt végigjárta a ranglétrát: királyi főkamarás (1679-1691), majd főlovászmester (1691-1693), ezt követően pedig tárnokmester volt egészen országbíróvá való kinevezéséig vagyis 1704. január 19-ig.[4] Erdődy II. György egyben első felesége révén jelentős birtokszerző is volt: Rákóczi László egyetlen örökösét, Erzsébetet vette feleségül, akinek révén viszonylag nagy, jól jövedelmező birtokok[5] kerültek a család tulajdonába, amelyeket saját utódok hiányában testvére, Kristóf gyerekei örököltek. II. György nevéhez fűződik az árvai főispáni cím megszerzése is, mivel 1675-től haláláig az árvai királyi javak igazgatója is volt.[6]

Ez az ág Sándor és Kristóf utódaiban folytatódott: I. Sándornak egyetlen fia, II. Sándor (1670-1728) élte meg a felnőttkort, Kristófnak viszont négy: III. György (1674-1739), László Ádám (1677-1736), Gábor Antal (1684-1744), József (1685k-1723)és Imre (1686-1736).

Az ún. horvátországi ág, Erdődy III. Péter utódai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szakirodalom Erdődy III. Pétertől származó Erdődyeket a család horvátországi ágának nevezi. E felosztásból azonban a család egyes tagjai kilógnak. Igaz ugyan, hogy III. Péter ága erősebben kötődött Horvátországhoz: ott éltek, többnyire ott élő családból választottak feleséget és egymás között is gyakran horvátul leveleztek. Viszont a magyarországi ágnak is több olyan tagja volt, aki Horvátországban élt, sőt közülük is került ki horvát bán, a már említett Erdődy Zsigmond. De jó példa erre Erdődy Imre is, aki többnyire Horvátországban élt és fiatalon meghalt fiát, Ádámot aki ott katonáskodott. Erdődy Imrét a kortársak maguk is a horvátországi urak közé sorolták.[7]
A horvátországi ág tagjai közül III. Péter unokája, II. Farkas említendő, aki miután Batthyány I. Ádám udvarában szolgált főrangú familiásként (1642)[8] Draskovits János és Thurzó Borbála leányát, Draskovits Borbálát vette feleségül.[9] Thurzó Borbála első férje Erdődy Gábor volt, akitől négy gyermeke is született. E házasság révén a két család (Erdődy és Draskovits) többszörösen is rokonságba került egymással. Farkas nem sokkal a házasságkötésük után egy törökkel vívott küzdelemben meghalt.[10] Testvére, II. Miklós hat évvel később, 1653-ban Borbála testvérét, Johanna Máriát vette el feleségül. II. Miklós a család ezen ágának legnevesebb tagja volt: kitűnő katona hírében állt (ott volt Buda visszavételénél (1686), aki horvát bánként (1670-1693)visszahódította Szlavóniát a töröktől.

Családfa (16-17. század)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E. II. Péter (?-1586)

magyarországi ág:

    • A1 I.Tamás (1558-1624)
      • B1 István (?-1638)
      • B3 Kristóf (1584-1621)
      • B2 János (1589?-1626)
        • C1 I. György (1614-1663)
          • D1 I. Sándor (1644-1681)
            • E1 II. Sándor (1670-1728)
        • C2 Gábor (?-1650)
          • D1 Zsuzsa Éva
          • D2 Angelika
          • D3 II.György (1648-1713)
          • D4 II. Kristóf (1649-1704)
            • E1 III. György (1674-1759)
            • E2 László Ádám (1677-1736)
            • E3 Gábor Antal (1684-1744)
            • E4 József (1685k-1723)
            • E5 Imre (1686-1736)
            • E6 Teréz
            • E7 Katalin
          • D5 Borbála
        • C3 Imre (?-1690)
          • D1 Ádám (?-1668)
        • C4 Erzsébet
      • B4 Zsigmond(?-1639)
      • B5 Zsuzsanna(?-1633)
      • B6 Anna (?-1634)
      • B7 Erzsébet
  • E. II. Péter (?-1586)

horvátországi ág:

    • A1 III. Péter (?-1613)
      • B1 IV. Péter (?-1639)
      • B2 Farkas
        • C1 Farkas (?-1647)
        • C2 György
          • D1 V.Péter
          • D2 II.Ferenc
          • D3 Krisztina
        • C3 Katalin
        • C4 II. Miklós (?–1693)
          • D1 V.Tamás
          • D2 IV. Miklós (1694k-1706)
          • D3 Borbála
      • B3 I. Miklós
      • B4 III. Tamás (?-1669)
      • B5 Simon
      • B6 Bálint
      • B7 Ferenc (?-1631)
      • B8 Borbála
      • B9 Mária (?-1655k)

A család tagjainak névsora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E. Mária Angéla. Erdődy Gábor és Pálffy Mária leánya apáca volt.
  • E. Antal György Lipót, országbíró fia, 1760. árvai főispán, tábornok.
  • E. Antal, Miklós fia, Lajos alkancellár testvére, tábornok volt a múlt század második felében.
  • E. Ádám. (1648k-1668) Erdődy Imre és Forgách Éva egyetlen fia. Petrinja kapitánya. 1668. február 4-én feleségül vette Rákóczi Erzsébetet, majd február 24-én meghalt egy törökkel vívott csetepatéban.
  • E. Bálint, Erdődy III. Péter fia evangélikus és nem horvátországi nőt vett feleségül: Révay Zsófiát, Révay Péter koronaőr leányát (gróf Nádasdy Pálné húgát).[11] Az esküvőt valamikor Zsófia anyjának temetése (1624. április 24) után és 1628 októbere előtt tartották.[12] Erdődy Bálint halálának időpontját nem ismerjük, de felesége 1648-ban már özvegy és Monyorókeréken élt buzgó evangélikusként.
  • E. Borbála 1611. szeptember 11-én Ráttkay Péter (apja Ráttkay János, anyja Konszky Anna) felesége lett.[13] E Ráttkay család talán legismertebb tagja Ráttkay György (1612-1666) zágrábi kanonok, aki történeti munkája és botrányos magánélete révén vált ismerté.
  • E. Borbála Erdődy Gábor és Amadé Judit leánya, aki Czobor Ádámhoz ment feleségül
  • E. Erzsébet, Erdődy Kristóf és Thuzró Borbála leánya 639. március 6-án feleségül ment Keglevich Ferenchez.[14] Házasságukat 1642. augusztus 29-én nyilvánították semmisnek.[15]
  • E. Farkas (megh. 1645) 1618. június 10-én feleségül vette Thuróczy Borbálát, akitől II. Farkas, III. Miklós és György fiai születettek.
  • E. Farkas (?-1647), E. Farkas és Thuróczy Borbála fia, Miklós bán (?-1693) testvére. 1642-ben Batthyány I. Ádám udvarában élt főrangú familiárisként. 1645. szeptember 17-én feleségül vette Draskovits Borbálát. [16] Valamikor 1647. május 21. előtt halt meg egy török elleni küzdelemben.[17]
  • E. Ferenc, III. Péter fia, 1627. gyáki-szentgyörgyi apát volt.
  • E. Xaveri Ferenc (szül. 1830 jan. 9.), a főrendiház tagja, 1894. belső titkos tanácsosi méltóságot kapott.
  • E. Gábor (1615-1650. július 12.) 1637-ben császári kamarás II. Ferdinánd udvarában, 1642. február 12-től királyi tanácsos, 1649. november 23-tól haláláig, 1650. augusztusáig királyi főajtónálló. Kétszer nősült. Az első feleségétől Pálffy Máriátót (megh. 1643) két gyermeke született: Zsuzsa Éva és Mária Angéla. E felesége a második gyermekük születésébe halt bele 1643. március 18-án. Második feleségétől, Amadé Judittól megh. 1678. szeptember 23)[18] három gyermeke született: II. György, Kristóf és Borbála.
  • E. Gábor Antal (1684-1744.), Kristóf tárnokmester fia, miként testvére László Ádám, papi pályára lépett s 1715-44. egri püspök volt.
  • Erdődy I. György (1614-1664), 1638. február 14-én vette feleségül Batthyány Erzsébetet, Batthyány Ferenc és Poppel Éva leányát.[19] Egyetlen gyermekük érte meg a felnőtt kort: Erdődy I. Sándor. 1646. március 23-án nevezték ki királyi főkamarásnak, 1662. november 22-én pedig tárnokmesternek, amely tisztet 1663-ban bekövetkezett haláláig töltötte be. 1655-ben császári kamarás III. Ferdinánd udvarában. Ő örökölte Erdődy Zsigmond halála után a varasdi főispáni széket, ahová 1639. szeptember 26-án iktatták be.
  • E. II. Györy (1648-1713) Erdődy Gábor és Amadé Judit fia, első felesége Rákóczi Erzsébet, második Jakusits Terézia.volt (lásd feljebb részletesebben)
  • E. György Lipót (megh. 1758), Kristóf tárnokmester fia, bars vármegyei főispán, ezredes, m. kir. udvari helytartósági tanácsos, kincstári elnök, koronaőr, 1758. országbíró s az arany gyapjas rend vitéze. Harcolt a franciák ellen s az ekkor kapott sebeiben halt meg 1758.
  • E. György (szül.1785.), 1848-ig Varasd vármegye főispánja volt.
  • E. György Gobert gróf, a főrendiház tagja, szül. 1843 október 6. Nagyanyja, Aspremont Mária Gobertina volt. Vas vármegye közéletében élénk részt vesz.
  • E. Imre (megh. 1690)1643-ban kamarás volt III. Ferdinánd udvarában, majd 1647. február 28-án királyi tanácsossá nevezték ki, 1679. augusztus 21-én pedig tárnokmesterré. 1682-ben átvette unokaöccsétől, I. Sándortól a varasdi főispáni címet, amelyet haláláig, 1690-ig viselt. Egyik tagja volt annak a törvényszéknek, mely Hocher elnöklete alatt a Zrínyi-Frangepán-Nádasdy-féle mozgalom részesei fölött ítélt. Korábban 1655-ben. fellázadt jobbágyait az 1655. 76. t. c. rendelkezése szerint királyi csapatokkal kellett lecsöndesíteni. Feleségétől, Forgách Évától egy fia született: Ádám, aki 1668. február 4-én Nagysároson feleségül vette Rákóczi Erzsébetet, majd két hétre rá meghalt egy kisebb csatában.
  • E. Imre, Kristóf tárnokmester fia, III. Károly korában élt s a szávai vidék parancsnoka volt.
  • E. István (szül. 1813 szept. 27.) valóságos belső titkos tanácsos, főlovászmester, aranygyapjas vitéz, a vaskorona rend nagykeresztese, a főrendiházban és a delegációkban nagy kora dacára még mindig tevékeny részt vesz.
  • E. János, László fia, tábornok volt a mult század második felében.
  • E. János (megh. 1806.), horvát bán. Erdődy György országbíró és Esterházy Terézia fia. 1760. már cs. kir. kamarás, val. belső titkos tanácsos és m. kir. udvari helytartósági tanácsos, Zólyom vármegye főispánja volt. 1770. a Szt. István rend középkeresztese, 1789. pedig főkomornokmester. 1790. II. Lipót király által horvát bánnak neveztetett ki, mely méltóságot 1806. viselte. Az ő bánsága alatt elvesztette az anyaország Dalmáciát, mely tényleg máig sem került vissza.
  • E. János (szül. 1794., megh. 1879.) varasdi főispán, kir. helytartó tanácsos, 1848. fiumei kormányzó. A magyar ügynek Horvátországban egyik legkitartóbb harcosa volt, s midőn a családjában örökös varasdi főispánságtól nemzeti érzelmei elmozdították, az országgyűlés sürgette visszahelyeztetését. A negyvenes évek előtt kiváló latin szónoklataival tünt ki.
  • E. József (megh. 1824.), nyitrai főispán, főasztalnokmester, kancellár, miniszter s az aranygyapjas rend vitéze volt. részt vett 1814. a bécsi kongresszuson. Galgóci várában színházat emeltetett, midőn nagy pompával Ferenc császárt fogadta. Benne halt ki a Kristóf tárnokmester Gábor nevű fiától származott ág 1824 jan. 12.
  • E. Károly (szül. 1793., megh. 1841.), varasdi főispán volt.
  • E. Lajos, Miklós és Batthyány Teréz, Antal tábornok testvére, 1776. alkancellár és veszprémi főispán volt.
  • E. László Ádám, Kristóf tárnokmester fia, nyitrai püspök és kancellár (1707-1720) volt.
  • E. László, 1770. a báni helytartóság tanácsosa, cs. kir. kamarás és 1789. kőrösi főispán volt.
  • Erdődy Mária , Erdődy III. Péter leánya [20] Keglevich István felesége lett, majd 1640. március 31-én Zágrábban törvényesen elvált tőle, ahogy ezt Keglevich Péter feljegyezte naplójában.[21]
  • E. Miklós, horvát bán, megh. 1693. Farkas és Thuróczy Borbála fia. Petriny várának kapitánya, kamarás, később a kulpai határ főkapitánya. 1670. március 29. kinevezte őt I. Lipót király a szerencsétlen Zrinyi Péter helyébe báni helytartónak, mely méltóságot Bosković Márton zágrábi püspökkel együtt 1680-ig viselte. 1680. ápr. 10. valódi horvát bánná lett és ünnepélyesen bevezettetett ezen méltóságba. Kitűnt mint hadvezér és vitéz férfi. Részt vett Buda visszavételénél 1686. szept. 2., ugyanezen évben Dubicánál, 1687. Kosztajnicánál verte meg a törököket és győzedelmes harcok után visszahódította a mai Szlavóniát a törököktől. A báni méltóságot haláláig viselte. Első neje Draskovich Julia, második Gallenberg Izabella volt. Két fiában, Miklós és Tamásban az E. család ezen ágazata kihalt. *E. Péter, Bakócz Miklós fia, Tamás érsek unokaöccse, először kezdte használni az E. nevet, mégpedig latinosan Erdewdj de Eberaw alakban s így ő a család tulajdonképpeni alapítója. Tamás érsek 1517-iki intézkedése nagy vagyon birtokába juttatta, mi utat nyitott neki a magas hivatalok viselésére. Számos fegyveres élén vett részt a mohácsi ütközetben, honnan megszabadulva, előbb János király pártján volt Ferdinand ellen testvérével, Simon zágrábi püspökkel s unokatestvéreivel, Bakócz Istvánnal és Farkassal együtt, később azonban Puchaim cs. tábornok családjába házasodván, Ferdinándhoz pártolt és vasvármegyei főispán, főkamarás és főlovászmester lett. 1543. Olaszországba költözött s ugyanott halt meg.
  • E. Péter, megh. 1567., horvát bán és Zalavm. főispánja, I. Ferdinánd és Miksa idejében. I. Péter, az E. család alapítójának és Bánffy Sárának volt a fia. 1547. 200 huszár élén részt vett a schmalkaldeni háboruban; itt szerzett érdemeiért Ferdinánd Prágában arany-sarkantyus vitézzé tette s ugyancsak 1547. Zalavármegye főispánja lett. 1557. horvát bánná nevezték ki és az maradt haláláig. Bánsága alatt folyton a törökök ellen harcolt, kik többi közt Monoszlót is elfoglalták, minek megbosszulására 1553. Frangepán Györggyel átkelvén a Száván, Velika és Gradiska mellett megverte a törököket; 1565. Musztafa boszniai basa 17 ezer főnyi serege fölött Obreskonál, Körösvásárhely közelében aratott fényes győzelmet. Neje kettő volt: Tahy Margit és Alapy Borbála, kiktől három gyermeke született. köztük Tamás, a híres horvát bán.
  • Erdődy III. Péter (1560-1613), II. Péter fia [22] részt vett 1596. a Petrinja várát ostromló törökökkel vívott sziszeki ütközetben. Stubenberg Zsuzsannát vette feleségül. Gyermekeik: Péter, Farkas, Miklós, Tamás, Simon, Ferenc, Bálint, Borbála, Mária.[23]
  • Erdődy IV, Péter (III. Péter fia) Gregorijanec Annamáriát vette feleségül és 1659-ben halt meg.[24]
  • E. Rudolf, gróf, a főrendiház tagja, szül. 1846. jan. 26. Novimarovban, melynek ő az ura, mintagazdaságot folytat s a horvát tartománygyűlés kormánypárti tagja. Felső-Magyarországon is birtokos. Ismert sportsman és híres galamblövő.
  • E. Sándor (1644-1681), György fia, 1715. kamaraelnök s az 1715. és 1723-iki országgyűlések több bizottságának tagja. Fia:
  • E. II. Sándor (1670-1728), Erdődy Sándor fia szintén kamaraelnök volt. Négy fia közül kettő, u. m. László és Lajos (megh. 1725) cs. kir. kapitány, alapított családot.
  • E. Sándor. 1789. varasdi főispán és tábornok, egy másik:
  • E. Sándor 1840. Varasd vármegye adminisztrátora volt.
  • E. Sándor, szül. 1804. aug. 10., megh. 1881. Zsigmond és gr. Festetich Mária fia. Az 1840. és 1844-ki országgyűlésen mint kiváló ellenzéki szónok tünt ki. 1848. a második, de meg nem alakult minisztériumban őt szemelte ki Batthyány L. külügyminiszternek. Az utóbbi időkben főlovászmester volt. Nagy barátja volt a tudományoknak és szépművészeteknek, ő maga is sokat foglalkozott a természettudományokkal, e téren szerzett érdemeiért nemcsak a m. tud. akadémia, hanem több külföldi, különösen az angol tudós társaság is tagjának választotta meg.
  • Erdődy Simon (megh. 1543), Bakócz Miklós fia, Tamás érsek unokaöccse s E. Péter testvére. 1526. már zágrábi püspök volt s testvérével együtt számos lovas élén vett részt a mohácsi ütközetben, honnan megmenekülve János királyhoz csatlakozott s bár Ferdinánd az esztergomi érsekséget ígérte neki, János király híve maradt, ki horvát és tótországi bánnak nevezte ki. Midőn János király Ferdinánd seregei elől Budáról Tokaj felé vonult, Simon is elkísérte s ezért Ferdinánd száműzöttnek nyilvánította, de a püspök visszatért a drávántuli részekbe és Sz. Erzsébet vára alatt megtámadta a császáriakat. János királlyal jelen volt a Bécs alól visszatért szultán táborában s midőn innen visszament Zágrábba, utközben a Pekriek megtámadták, seregét megverték és őt magát is megsebesítették. Mivel Ferdinánd csapatai ellen hasztalan kért segítséget, lassankint Ferdinándhoz közeledett s 1537. már őt bízták meg Kacz János bíboros Eszéknél tanyázó seregének élelmezésével. Később sok viszálya volt a Zrinyiekkel és a zágrábi káptalannal, melynek védelmére Ferdinánd Keglevich Péter horvát bánt küldte ki.
  • Erdődy Simonról, III. Péter fiáról annyit tudunk, hogy 1622-ben a gráci Nova Schola hallgatója [25] és 1640-ben még élt.[26]
  • E. Tamás, Erdődy, Erdődy III. Péter fia, 1669-ben halt meg.[24]
  • E. Tamás, gróf, a főrendiház tagja, szül. 1855. október 10. A vépi kastélyban főképpen gazdaságának élt.
  • E. Zsigmond (megh. 1630.) horvát bán, Tamás bán fia, 1625. Zrin váránál egy török csapattal megütközvén, megveretett és csak nagy nehezen menekülhetett meg. 1627. máj. 20. horvát bán lett és az maradt haláláig. A papoknak, főleg a szerzeteseknek nagy pártfogója volt.
  • Erdődy Zsuzsa Évának, Erdődy Gábor és Pálffy Mária leányának első férje Lippay János, második Pálffy Tamás.

Kastélyok, kúriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dobai Erdődy-kastély légifelvétele

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pálffy Géza 2009: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére - Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16–17. század fordulóján. Századok 143/4, 853–882.
  1. A család 17. századi történetének itteni összefoglalása elsősorban Benda Borbála Az Erdődy család 17. századi genealógiája című (Turul (2007) 4. sz. 109-125) írása alapján készült
  2. Katolikus lexikon
  3. Fallenbüchl Zoltán: Magyarország méltóságai. Bp. 1988. 75.
  4. Fallenbüchl i.m. 83., 82., 81., 72.
  5. A makovicai, sárosi, zborói, mádi, rosályi, klastromi, szerencsi és zombori, kistapolcsányi (ehhez tartozott Hrussó vára) is, és ónodi jószág a nagymihályi jószág portiójával együtt évente becslés szerint, 46.354 forintot jövedelmezett. (A feljegyzés felirata: Az urbariumokbul rövideden consignált méltosságos gróf Rákóczy Ersibet kegyelmes asszonyunk ő nagysága jószáginak jövedelme. Dátum nincs rajta. (Slovenský Národný Archív. Archív rodu Erdődy. Ladula 21.)
  6. Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Összeáll: Fallenbüchl Zoltán. Bp. 2002. 88.
  7. Ugyanakkor testvérét Erdődy Györgyöt és Gábort a magyar főurak közt sorolják fel. Esterházy László és Batthyány Eleonóra lakodalmára meghívottak, akiknek elküldték már a leveleket. (Magyar Országos Levéltár [=MOL], Batthyány család levéltára, A Batthyány család körmendi központi igazgatósága [P 1322], A földesúri familiára, illetve az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó iratok [FöldFam] No. 919.)
  8. 1642. május 17. és szeptember 24. között szerepel Batthyány Ádám főúri familiárisai között (Magyar Országos Levéltár Batthyány levéltár Földesúri familiára vonatkozó iratok. No 352:89, no 596)
  9. Keglevich Péter naplója. Magyar Történelmi Tár 13. (1867) 247)
  10. Tusor Péter említi Zrínyi Miklósnak és Péternek III. Ferdinándnak küldött jelentését, amelyben beszámolnak Erdődy Farkas haláláról. Tusor Ptéer: Néhány észrevétel a költő Zrínyi leveleinek legújabb kiadása kapcsán. Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 1. sz. 119)
  11. Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. Sopron 1924. 189. (A megadott oldalszámok a mű interneten megtalálható változatának oldalszámai. Lelőhelye: http://mek.oszk.hu/01800/01850/)
  12. Anyja halála után Czobor Erzsébet írt Révay Zsófiának egy levelet, amelyből egyértelmű, hogy még hajadon (Magyar Hölgyek. Közli: Deák Ferenc. Kolozsvár, 1879 198-199), Payr Sándor pedig idézi Zsófiának azt a 1628. október 18-én kelt levelét, amelyben már „mennyegzőjét” említi.
  13. HHStA Inneröst. Hofkammerakten Kt. 11. Konv.4. fol. 271-278.
  14. Draskovits János levele Batthyány Ádámhoz . Klenovnik, 1639. február 4. (MOL, P 1314 Nr.10768 - Jedlicska 1910. 218, 416.sz. illetve DraskovichDraskovits János levele Pálffy Istvánnak, melyben meghívja Erdődy Erzsébet és Keglevith Ferenc március 6-án Klenownyk várában tartandó esküvőjére. (Jedlicska Pál: Eredeti részletek gróf Pálffy család okmánytárához 1401-1653. Bp. 1910. 218.)
  15. Roszner Ervin: Régi magyar házassági jog. Bp. 1887. 380.
  16. Keglevich Péter naplója 1599-1661. Közli Deák Farkas. Magyar Történelmi Tár, 1867. (13) 244.
  17. Tusor Péter említi Zrínyi Miklós és Péter jelentését III. Ferdinándnak, amelyben beszámolnak Erdődy Farkas haláláról. Tusor Péter: Néhány észrevétel a költő Zrínyi leveleinek legújabb kiadása kapcsán. Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 1. sz. 119.
  18. Ifj. Erdődy György levele Erdődy Imrének. 1678. október 18. (Slovenský Národný Archív. Archív rodu Erdődy. Correspondentia.)
  19. Poppel Éva. levélfogalmazványa, Pozsony, 1638. jan. 27. (MO, P 1313, Majoratus, Lad. 35, No 19.)
  20. A horvát lexikon Annamáriának nevezi. Keglevich Péter Mariannának (Horvát életrajzi lexikon i.m. és Keglevich Péter 243.
  21. Keglevich Péter naplója. Közli: Deák Farkas. Magyar Történelmi Tár 13 (1867) 243.
  22. A horvát életrajz lexikon szerint (Hrvatski bigrafski leksikon. 4. E-Gm. Zágráb 1998. 67.); Pethő Gergely Krónikája szerint 1613. február 27-én halt meg. (Pethő Gergely: Rövid magyar krónika. Kassa. 1753. 180.)
  23. Österreiches Staatsarchiv(=ÖStA), Haus-, Hof-, und Saatsarchiv (=HHStA), Familienarchiv Erdődy, Ladula 19.: Divisionalis Ladula 19. fasc. 1. No 23. illetve Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. IV. kötet Pest, 1858. 61.
  24. ^ a b Horvát életrajzi lexikon i.m. 67.
  25. Andritsch, Johann: Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universitat Traz (1586-1782). Graz, 1965. 51.
  26. Nevével találkozhatunk Batthyány I. Ádám egyik familiárisának lakodalmán (MOL, P 1322 FöldFam No 428.).