Rabbi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A judaizmusban a rabbi jelentése: vallási tanító, szó szerint: a „nagy” . A rabbi szó a héber héberül: רַב, rav gyökből származik, amely a bibliai héber nyelvben a „nagy”, „kimagasló tudású” jelentésekkel bír.

A szefárd és a jemeni zsidók ezt a szót héberül: רִבִּי ribbī-ként ejtik; a modern izraeli (ivrit) kiejtése: héberül: רַבִּי rabbī, ami egy 18. századi askenázi imakönyvben bevezetett újításból ered, bár ez a kiejtés néhány korai forrásban is előfordul. Egyéb kiejtésváltozatai még: rəvī, rubbī, a jiddisben: rebbə.

A rabbi nem pap, hanem csak a vallás hivatásos tanítója. A vallás papjai eredetileg a léviták törzsén belül a kohaniták voltak, feladatuk a pusztai vándorlás során felállított szentélyben, illetve a jeruzsálemi első és második templomban volt, ők végezték a szertartásokat. A szentély pusztulásával és a rabbinikus judaizmus felemelkedésével a szerepük eljelentéktelenedett. A mai napig is számon tartják őket, Tóra-olvasáshoz először egy kohént, majd egy levitát hívnak fel.

Címek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főrabbi nevét gyakran az ABD követi, mely az Av Beth Din héber betűk megfelelője.

A héber nyelvben a rav רב szó jelöli a rabbit. Régi hagyomány, hogy a nagy tekintély kifejezéseként bizonyos nagy rabbikat egyszerűen csak a rav néven illetnek.

Híres rabbik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországi rabbik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]