Lőw Immánuel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Lőw Immánuel (Szeged, 1854. január 20.Budapest, 1944. július 19.) főrabbi, orientalista, művelődéstörténeti író.

Szobra Szegeden a Dóm téri Nemzeti Pantheonban

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"A nemzet hű fiává nem a származás, nem a fajrokonság, hanem a rokon érzés, s a csatlakozó önfeláldozat avat. Nem a szívnek vére, hanem a szívnek verése"[1]

Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában a piaristáknál végezte. Egyetemi és teológiai tanulmányait Berlinben végezte, és ott is avatták rabbivá. 1878-ban választotta főrabbijává a szegedi zsidó hitközség.

A magyar, a német és a héber nyelv mellett tudott arámiul, szírül, törökül, arabul, perzsául, görögül, latinul, románul és szláv nyelveken is. Már fiatalon világhírű tudós és vallási tekintély volt. Sémi filológiai dolgozataival, hitszónoklataival és botanikai tudományos munkásságával nemzetközi elismerést szerzett. A magyar irodalom és történelem sok nagyságáról (Arany János, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, II. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc) mondott emlékbeszédet, s ezeket nyomtatásban is megjelentette. Magyarra fordította az Énekek énekét. Ő volt az első szegedi gyorsíró. Irányításával szervezték meg és katalogizálták a szegedi Somogyi Könyvtárat. Ő avatta fel a Baumhorn Lipót által tervezett esztergomi zsinagógát 1888-ban.

1920-ban Zadravecz István mellett szót emelt a Kun Béla vezette kommunista forradalom ellen, mert tudta, hogy az abban való zsidó részvétel megpecsételheti a magyarországi zsidóság megítélését. 1920-21-ben börtönbe zárták, mivel Horthy-ellenes véleményének adott hangot. 1927-től 1939-ig a zsidóság felsőházi képviselője volt.

90 éves kora ellenére, 1944 júniusában a szegedi gettóba vitték, ahonnan deportálták volna. Úton Auschwitz felé Budapesten elengedték, és egy fővárosi kórházban halt meg.[2] Zadravecz István püspök személyesen járt el a belügyminiszternél szabadon bocsátása érdekében. Stern Samu, a Pesti Izraelita Hitközség korábbi elnöke többek között ezt a kiállást később külön megköszönte Mindszenty József bíborosnak.

Fő műve a többkötetes Die Flora der Juden (A zsidók növényvilága). Ezt a munkát tíz éven át írta, miközben természetesen sok egyébbel is foglalkozott. Megírásához a Talmud és a Biblia ismeretén kívül alapos régészeti, botanikai és filológiai kutatómunkára volt szükség.[3]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykori lakóházát ma emléktábla jelzi. 2004. januárjában, születésének 150. évfordulója alkalmából szobrát felavatták a Dóm téri Nemzeti Pantheonban. Tudós munkássága és a szegedi Új zsinagóga stílusának kialakításában betöltött szerepe méltóvá tették arra, hogy elfoglalja helyét azok közt, akik sokat tettek Magyarország kulturális felemelkedéséért. Lőw Immanuel tudományos munkássága a magyar kultúra gyöngyszeme.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aramäische Pflanzennamen (Lipcse, 1881)
  • A csók (Der Kuss), tanulmány, 1882
  • A szegedi zsidók 1785–1885 (Kulinyi Zsigmonddal, Szeged, 1885)
  • Die Flora der Juden (4 kötet, Bécs–Lipcse, 1926–34)

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Scheiber Sándor: Lőw Immánuel (Bp., 1947);
  • Scheiber Sándor: Kálmány Lajos leveleiből Lőw Immánuelhez (Bp., 1947);
  • Eugen Frenkel: Bibliographie der Schriften I. L.-s. Semitic Studies in Memory of I. L. (műveinek teljes bibliográfiájával, Bp., 1947).
  • Mindszenty József: Emlékirataim (Budapest, 1989. Szent István Társulat)
  • Varga Papi László: Zsidó magyarok Szegeden - Lőw Lipót és Lőw Immánuel (Bába Kiadó, Szeged 2002.)
  • Péter László: Kálmány Lajos - Levelezése Lőw Immánuellel (Bába Kiadó, Szeged, 2008. 37-48 p.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Löw Immánuel: Rákóczi. Két emlékbeszéd. Szeged, 1907.
  2. Merkler András. És pereg a vásznon az ostoba film…, 170. o. ISBN 978 963 06 2931 7 (Budapest, 2007) 
  3. Merkler András i. m. 170. o.