Kohaniták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zsidó hagyományban a kohaniták (héberül כֹּהָנִים kóháním) Lévi (לֵוִי) törzsének – léviták – egyik ága, Áronnak, Mózes bátyjának utódai. A kohaniták a többi törzzsel ellentétben nem kaptak saját területet Kánaán elfoglalása után. Speciális vallási és politikai feladataik voltak, közülük kerültek ki a Második Templom papjai. Ezért cserébe tizedet (maaszér) kaptak a többi törzstől. Templomi tevékenységükben a nem kohanita léviták, mint segédpapok segítették őket. [1]

A kohaniták 24 legrangosabb családja az áronidák nevet viselte. Közülük sorsolással választották ki a Kohen Gadolt, a régi judaizmus főpapját. Josephus Flavius, A zsidó háború szerzője, is áronida volt[2]. Az áronidák kiléte mára feledésbe merült.

A kohaniták szerepét Második Templom pusztulásával a rabbinikus judaizmus kialakulása eljelentéktelenítette, bár leszármazásukat a judaizmus legtöbb irányzata máig számon tartja. Legfőbb szerepük zsidó istentiszteleteken a papi vagy ároni áldás kiosztása a gyülekezet részére, és egyes rítusok másképp vonatkoznak rájuk.[3] Kohanita nem érhet halotthoz, és nem is tartózkodhat velük egy fedél alatt, a saját közvetlen családtagjait kivéve. Emiatt zsidó temetőkben a kohaniták számára külön részleget tartanak fenn. Tilos továbbá a kohanitáknak betért vagy elvált nőkkel házasodniuk. Az amerikai konzervatív zsidóság köreiben, a vegyesházasságok magas száma miatt, erős rabbinikus törekvés él ennek a szabálynak az enyhítésére.

A kohanita státusz a judaizmusban apai ágon öröklődik, felvenni vagy letenni egyáltalán nem lehet. Betérő nem lehet kohanita. Zsidó temetőkben gyakori, hogy a kohaniták sírját áldásra emelt kéz is jelzi. A Cohn, Kohn, Cohen, Kun, Katz, Kagan és hasonló nevek zsidó származású személyek esetén általában a kohanita származásra utalnak.

Egyes becslések szerint a mai zsidó populáció 5-10%-a lehet kohanita.[4][5]

Kohaniták Izraelben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izrael államban az anyakönyvezést végző ortodox rabbitanács is nyilvántartja a kohanita státuszt, amit a hazatérési törvény útján bevándorló, kohanita származást állító, vagy arra utaló családnevű zsidóknak igazolniuk is kell. Továbbá nem vehetnek feleségül elvált, vagy nem született zsidó nőt. Ebből rendszeresen kisebb-nagyobb belvillongások származnak.[6]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. KeysKatasztrófa 156–159. o.
  2. [1] Josephus Flavius: A zsidó háború (ISBN 9789636450410)
  3. Simon Philip de Vries: Zsidó rítusok és jelképek, ISBN 963-8396-09-1
  4. http://www.nazarite.net/proof/the-kohanim.html {angol}Kohaniták száma a világon
  5. [2] A rabbi válaszol
  6. Els Van Diggele: Egy nép, amely külön lakik - Zsidó identitás a mai Izraelben, ISBN 963 7525 67X

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • KeysKatasztrófa: David Keys. Katasztrófa – Hogyan változtatta meg egyetlen természeti csapás a világtörténelmet?. Vince Kiadó Kft. 2002. ISBN 963 9323 36 5