Benoschofsky Imre
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! (2013 áprilisából) |
Benoschofsky Imre (Budapest, 1903. február 6. – Budapest, 1970. július 5.) országos vezető főrabbi.
Élete [szerkesztés]
A budapesti tudományegyegytemen bölcsészdoktorátust (1926), majd rabbioklevelet (1928) szerzett. 1926-tól lágymányosi, 1928-tól budai rabbi, 1936-tól főrabbi, 1960-tól országos vezető főrabbi volt. 1945-től haláláig az Országos Rabbiképző Intézet homiletikai és vallásfilozófiai professzoraként is működött. Cikkeit közölték az IMIT Évkönyvei, a Budai Hitközség Értesítője, az Új Élet, a Heller Bernát- (1941), a Lőw Immánuel- (1947) és a Pfeiffer Izsák-emlékkönyv (1950).
Művei [szerkesztés]
- Majmuni arisztotelizmusa (doktori értekezés, Bp., 1926);
- Zsidóságunk tanításai (összefoglaló teológiai és vallástörténeti tanulmány, 1941);
- Maradék-zsidóság (teológiai írások, Bp., 1946);
- Harminc év után (beszédek, Bp., 1958).
 |
Ez a zsidósággal kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
