Pfeiffer Izsák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pfeiffer Izsák
Született1884. május 29.
Ács
Elhunyt1945. május 3. (60 évesen)
Dachau
ÁlnevePap Izsák
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Pfeiffer Izsák (Ács, 1884. május 29.Dachaui koncentrációs tábor, 1945. május 3.[1] ), magyar rabbi, költő, műfordító. Műveit Pap Izsák művésznéven jegyzik. Családját a holokausztban a második világháború alatt kiirtották, egyetlen túlélő fia Izraelben orvos.

Élete[szerkesztés]

Édesapja, Pfeiffer Mór – a pápai zsidó iskola igazgatójának házában nevelkedett, ahol húgaival gyakran templomosdit játszottak. Előbb a bencések gimnáziumába, majd a református kollégiumba került.

1911-ben Budapesten doktorált filozófiából, majd 1912-ben rabbi diplomát kapott.[1] A szerb megszállás alatt kitűnt hazafias viselkedésével, ezért nem kapott letelepedési engedélyt.[1]

1912-től 1944-ig rabbiként tevékenykedett (Sümeg, Pécs, Monor), majd a dachaui koncentrációs táborba deportálták, ahol a tábor papja lett. A tábor felszabadítása után nem sokkal halt meg.[1]

Művei[szerkesztés]

  • 1911: Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban (doktori tézis)
  • tanulmányok és műfordítások a Huszadik Század, a Magyar Zsidó Szemle, az Egyetemes Philologiai Közlöny lapokban
  • 1924: Találkozás az Úrral című verseskötet
  • 1926: az Énekek éneke, illetve Ruth Könyve lefordítása
  • 1942: Jerikó kapuja előtt című verseskötet
  • 1943: Martin Buber Száz chászid történet című könyvének fordítása

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Pécs lexikon  II. (N-ZS). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 130. o. ISBN 978-963-06-7920-6

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]